Sírni csak a győztesnek szabad, avagy hogy kerül a bunda a tortába…..

Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, mert győztesnek lenni jó. Tudom, hogy ki mondta (Székely Éva-olimpiai úszóbajnokunk) de valóban tőle ered? Az szép, hogy örömében sírjon az ember, de mi lesz a bánattal? Szerintem bánatukban sokkal többen sírnak, mint örömükben. Na most, ha valaki nem győz, akkor ő vesztes vagy csak nem nyertes? :)

Ma tortaversenyen voltam, ahol is a szép/nagy reményekkel indult kis drágaságom a fasorban sem volt. Részleteket nem írok, mert a 2012.évi C. törvény a büntető törvénykönyvről 226. § (1) bekezdése alapján: Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. :)

Reggel elindultunk egy nem túl közeli településre - de azt mondják, hogy Magyarországon nincs semmi messze -, szóval ezen az alapon nem is túl messzire. Hajnal volt, madárcsicsergés, gyönyörű napsütés + olajfaillat, szóval tökéletesen indult a nap. A kocsiban lapult a szép, s nem utolsósorban finom (kávés csokiganache). Tudjátok, hogy mi az? Eddig én nem tudtam, de már tudom. A tejszínt fel kell forrósítani, rá kell önteni a csokira, ami felolvad, majd vissza kell hűteni, kihabosítani és kész. Semmi egyéb. Minőségi csokiból, nem gagyiból, tehát isteni finom (volt), s ezt ízlelőbimbóim mondták, nem én találtam ki! 

A helyszín egy gyönyörű, gondozott település. Dombocskák, tavacska, rengeteg akácfa, mely ontja mézédes illatát.

Megérkeztünk, mindenki kipakolta a kreálmányait. Csak ámultam-bámultam, olyan tortacsodákat láttam, hogyha nem tudnám, hogy az egy torta, azt gondolám, hogy egy játékboltban vagyok, fényes, műanyagjátékok között. Komolyan mondom, a kreativitásnak, a kézügyességnek nincs határa. Ez már nem is tortakészítés, hanem művészet. Minden adott, egyre több a kiegészítő, újabb és újabb tortadíszítési technikákat találnak ki. Ez már nem is a tortáról szól, hanem a szobrászatról és a festészetről. S elképesztő művek születtek amatőr kategóriában is. Fanny Valastro a „krémes” kategóriában indult, ami annyit jelent, hogy fondant nem került a tortára. Válaszható volt vajkrém, főzött krém, tejszín, bármi, ami nem burkolt (nincs rajta fondant). Fanni mascarponés krémet választott, így azzal kellett ügyeskednie. Nem ám, holmi undormány (ez csak a saját véleményem) vajkrém, hanem fincsi tejszínből készült sajt. Szóval az ő tortáját nem a szoborcsodákkal kellett egy kategóriába venni. A saját kategóriájában övé volt a legszebb, s biztos, hogy ő dolgozott vele a legtöbbet, mert mindent aprólékosan, egyenként készített el. Nem sablonból nyomta ki, s tette fel a torta tetejére…  S most nem az elfogult anya beszél belőlem :) Ott voltam vele az előző versenyen is. Láttam mások munkáit, nyilván vannak tőle jobbak, sokkal jobbak. Erre a versenyre már sokkal többet készült, s mivel a gyakorlat teszi a mestert alapon…. hetente legalább egy tortát elkészít, így sokkal szebb lett a torta is a januárihoz képest, amivel egyébként ezüstérmet szerzett. Sajna, ezt most nem értékelték. A III. helyezett kifejezetten egy „semmi” torta volt.

A nap kellemesen telt, voltak programok, bulikát is megpróbáltak „kanyarintani”, de ez többé-kevésbé, inkább,kevésbé sikerült. :)  Az eredményhirdetés este volt, mielőtt a gyermek már nagyon ideges volt. Kis drágám mutatta, hogy mit kell majd tennem a telefonjával, amikor a színpadon fotózom. S amikor eljutottak az ő kategóriájához: III. helyezett XY, a gyerek örült, hogy ő lesz a második. II. helyezett ZX, a gyerek örült, hogy ő lesz az első: The winner is…. s nem az ő nevét mondták.  Ekkor szakadtak ki a könnyzsákocskák (direkt nem könnyzacskót írtam) . Úgy sajnáltam szegényt. :( :( :(  Egy vajkrémes „qrva maci” nyert, ahogy kibukott belőle, mármint Fanniból. Sajnáltam, de nem tudtam megvigasztalni, mert fogalmam sincs, hogy mik az értékelés szempontjai. Na mindegy, majd legközelebb!!! DE!  Elgondolkoztam, hogy szabad-e neki ilyen versenyeken részt venni. Bár, eddig 1-1 az arány. A múltkor ezüstérmes lett. :)

De nem is ez a lényeg, itt nincs télikabát/ki tudja?! :) Nem is olyan régen, egy cukrász-világbajnokságon az első és második helyezett is magyar cukrász lett. A második helyezett azért lett második, mert nem festette be a kreációja hátulját. Ezért sok pontot levontak, így lecsúszott a dobogó legfelső fokáról. Erre fel ma, egy olyan versenyző lett az első, aki nem festette be a kreációja hátulját, ergo, kilátszott a csúnya bútorlap, ami még le sem volt élfóliázva, így látszottak a ragasztott farostok is. Ebből kiindulva gondoltam én, hogy bekerült a télikabát a képbe. Plusz: e kategória (burkolt formatorta) nyertesét, érdekes módon, ismerte a zsűri minden tagja (puszi, puszi, hogy vagy, szeretlek stb.) Ha ez így van, nyilván senki sem vallja be. Ha így van, ez nagyon, nagyon szomorú. De én nem mondtam, hogy így van!!!! :)

P.S.: szeptemberben, Miskolcon szervezek ÉN tortaversenyt. Itt miskolci zsűritagok lesznek, majd meglátjuk, hogy így ki lesz a nyertes. Fanni nem fog indulni, csak, hogy megtartsuk a verseny 100%-os tisztaságát, a rosszakarók ki ne találják, hogy megvettem a gyerekemnek a versenyt. :)

S akkor most megmutatom eme kis szösszenet tárgyát.