Mindenképpen el kell mennem egy lakatlan szigetre, mert ezt én már nem bírom tovább!!! Egyszerűen a birka, bunkó és figyelmetlen embereket nem tudom tovább tolerálni. Stressz mentesen kellene élni igaz?! Ez a hosszú élet egyik titka. De hogyan, könyörgöm?! Én nem akarok stresszelni, de egyszerűen nem megy másképp. A mai reggelem: van olyan eset, amikor nem áll az ember rendelkezésére gépjármű, így gyalog, tömegközlekedve kell egy nagy, nehéz tárgyat eljuttatnia A-ból B-be. Jelen esetben ez egy bazi nagy Jysk-es szatyor volt, jól megpakolva.  Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a mozgólépcsőn a „keep right” szabály van, s általában igyekszem betartani. De! Amikor az ember vállán egy hatalmas megtömött szatyor lóg, akkor ez lehetetlen vállalkozás. Betakartam az egész lépcsőt. Természetesen most is, mint mindig, vannak emberek, akik sietnek. Ezt én megértem, hiszen van, amikor én is sietek. Na, nem a mozgólépcsőn lefelé, mert tartok attól, hogy orra bukok. :) Szóval, jöttek az „elnézések”, s több ember is húzott el mellettem, ami nem volt könnyű, hiszen ott volt a szatyor. Lényeg: mindenki lökött egyet rajtam. S a másik lényeg, persze nem jött a metró, senki nem jutott előrébb, de engem meglöktek pontosan tízen, ami már megalapozta azt, hogy ideges legyek. Következő tortúra, felszállni egy régi buszra, ahol középen még ott van a korlát. Gondolhatja a kedves olvasó, hogy nem fértem fel  szatyrostól. Magas a lépcső, nehéz a teher. Ott ült 3 fiatal lány, nem a tini kategória. Nyugodtan nézték, hogy szenvedek, egyiknek sem jutott eszébe, hogy segítsen rajtam. A negyedik próbálkozásom után, egy velem korabeli nőnek eszébe jutott, felállt, s segített beemelni a qrva szatyrot a buszba. Elgondolkoztam azon, hogy mi kell egy ilyen esetben ahhoz, hogy az ember fejébe beférkőzze magát a gondolat, hogy segítsen? Nekem semmi nem kellett volna, én segítettem volna, mint ahogy szoktam, sőt az idősebbeknek is át szoktam adni a helyem. :) Egyetemi végzettség? Empátia? Neveltetés, vagy egyszerűen egy marok lépkényi észtől több? Vagy ennyire közömbös mindenki a másik iránt? Tegnap voltam egy oktatáson. A „cég”, akinek dolgozom, elsősegélynyújtókat toboroz (én nem is tudtam róla). A toborzó hölgy szomorúan konstatálta a tényt, hogy 4000 emberből egyetlen jelentkező sem akadt. Miért? Félnek attól, hogy be kell kötni egy vérző újat? Az újraélesztést szóba sem hozom! :) Szóba hoztam! :) Vagy egyszerűen csak tojnak az egészre?! Tehát, még nem volt 7.30 perc, de már egymás után két dolog cseszegette az idegrendszeremet.  Ok, megérkeztem a célállomásra, bedobtam a szatyrot a kocsiba, indulhattam fellélegezve a munkába. Következett a négyes-hatos. Reggel mindenki munkába megy, törvényszerű a tömeg. Egy tolókocsis lányka felküzdötte magát a villamosra, de ki tudja miért, keresztben megállt az ajtótól 20 cm-re. Az emberek nyomorogtak mögötte, így, aki hátul állt még a megállóban (én), az nem jutott túl messzire a szerelvényen belül, ergo az ajtó már-már odazárt. Azt ugye nem kell mondanom, hogy a villamos belseje konkrétan üres volt? Aki a tolókocsis mögött állt, nem rendelkezett annyi ésszel, hogy a kocsi mögött elsuhanjon, ezáltal utat adva a többieknek is.  Harmadik dolog, aminek kapcsán ment fel bennem a pumpa. Egyszerűen nem tudom nem észrevenni ezeket a dolgokat.  Az emberek lapultak egymásnak, mint a hereingek a konzervdobozban. Egyesek annyira lazán veszik a táskaviselés leg alapvetőbb szabályait. Ha zsebtolvaj lennék, mindennap elég nagy lenne a bevételem a tömegközlekedésnek köszönhetően. Főként a hülyelányok, akik lazán a farzsebben hordják a telefonjaikat, de az sem jobb, aki a kezében viszi, mert ugye nehogy lemaradjon valamiről…

De ugye én elsőként az új irányzatról, lánykori nevén Nyuszizmusról szeretnék írni. Mit gondol a kedves olvasó, kik ennek az eszmének a követői, résztvevői? Szülőatyját személyiségi jogokra való hivatkozással nem árulhatom el. :) Ő az alapító, az elnevező, lelkes zászlóvivő. De most nem írom le, hogy mi is az, tippeket várok! :)

Van egy olyan közmondás, hogy három a magyar igazság és egy a ráadás. Nos, reggel megvolt a három, este jött a ráadás. Kimentem a gyerek elé a Tiszaira. IC érkezett, ergo egy talpalatnyi parkolóhely nem volt. Fogtam magam, felálltam a járdára. Nem kellett volna, húszezer forintomba került. Abban a pillanatban, a semmiből elém perdült a rendőrasszonyság. Nagyon komoly volt, egy agresszív kis malac. Látszott a fején, hogy rendkívül boldoggá tette, hogy „elkapott” engem. Hát legyen boldog! Jogos, nem kellett volna felállnom a járdára, de esetleg mondhatta volna azt, hogy ejnye-bejnye. Még meg is szondáztatott. Biztosan azt gondolta, hogy a részeg picsa nem látja, hogy itt járda van. Azóta látok mindig a járdán álldogáló autókat, csak azt nem látom, hogy büntetik a sofőröket. Egyébként azóta megtudtam bennfentes körökből, hogy nekik is ki van adva, hogy naponta x szabálysértést „produkálni” kell.

A tízen x éves hülye kis picsa: ő az,  aki a fiúkkal haverkodik, mert ez sokkal menőbb, mintha lány barátnői vannak.  Reggel van, mennek iskolába, cigi kilóg a zsebükből, energiaital a kezükben a szájukból pedig ömlik ki a sok trágárság. S a lány teljes meggyőződéssel a fején gondolja azt, hogy ettől ő menő. Komolyan mondom, ilyen válogatott káromkodásokat és csúnya beszédet már rég hallottam. Szívesen elbeszélgettem volna vele, de kinéztem belőle, hogy lerúgná a fejemet, ha beszólnék neki. Pedig nem szólnék be , csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért ilyen, s valóban mit is gondol erről az egészről.

A BKV rúdtáncosai: tudjátok, hogy kik ők?

Azok, aki rásimulnak a kapaszkodó rúdjára úgy, hogy még véletlenül se tudjon senki már megkapaszkodni. Most már nevelő szándékkal közlekedek Budapesten. Mindaddig nevelgetem utastársaimat, míg valaki be nem veri az orromat, a fejemet és így tovább. Mindennapos probléma, hogy a villamosok belseje üres, mert a sok birka megáll az ajtóba.

Most már nem idegeskedek emiatt, fogom, s kvázi belököm az embereket, hogy én is beférjek. Szerintetek ez tetszik nekik? Elárulom, nem! :) A másik, akik úgy ülnek le, hogy a lábuk középen, amiben bukdácsolnak az emberek. Ezen sem idegeskedek már, a lehető legerősebben rálépek a lábukra, ennek kapcsán észreveszik magukat. Én meg „elrebegem”, hogy hű, meg, ha, meg ezer bocsi. S, a harmadik: azon hölgyek, akik úgy ülnek le, hogy a táskájukat maguk mellé ültetik. Ha épp úgy támad kedvem, hogy leüljek, akkor szépen ráülök a táskájukra, s akkor szintén észreveszik magukat. Ekkor is ártatlanul bocsánatot kérek. Most azt gondoljátok, hogy kőbunkó vagyok? Lehet, én úgy fogalmazok, hogy elfogyott a toleranciám, s hiánycikk a boltban. :)

A szegény, szerencsétlen nyomorult legényke: Van a 4-es-6-os vonalán, egy nevezzük cigánynak csávó. Olyan akrobata mutatványokat hajt végre,  hogy biztosan nagyon elfáradt benne. Kezét kicsavarja, a lábait behajlítja, le sem tudom írni, hogy milyen módon, ehhez jön még egy bot + idétlen módon rázza a fejét. Az egyik kezében egy pohár, amibe az emberek pénzt dobálnak. Összességében, ha rá néz valaki, egy szerencsétlen fiatal fiút lát. Meg is sajnálják sokan. Délutános műszakban „dolgozik”. A múltkor elmentem színházba, aminek 22 óra körül volt vége. Megyek haza, s ismerős fiúcska jön velem szemben. Semmi baja a kezének, semmi baja a lábának, letelt a műszak. Ennyit a szerencsétlen koldusokról. Soha, senkinek nem adok, mert nem tudom, hogy valóban az-e/ki áll mögötte/ki veszi el tőle a pénzt. Miskolcon, a Teszkóban is….az a bácsika. A múltkor eléggé rosszarcú emberek vették körül, s számolgatták az aprót. Nem vonom kétségbe az állapotát, de nem vagyok biztos abban, hogy az a pénzmennyiség, amit összegyűjt nap, mint nap, az őt gazdagítja.

Nem olyan régen történt, hogy valami drogos köcsög/egyszerűen csak köcsög, minden figyelmeztetés nélkül fejem rúgott egy idősebb bácsikát a villamoson. Utána leszállt, mint aki jól végezte dolgát. Erre nem találok szavakat, de arra sem, ami utána történt. Senki nem segített a bácsinak. Kérésére sem hívtak neki mentőt, egy papírzsebkendőt sem adtak neki, nem szóltak a sofőrnek (talán van nála elsősegélynyújtó készlet). Mi ez a közöny emberek????? Vagy, ha nem közöny, akkor mi a lónak a nemiszerve? Sajnos nem tudom, hogy elkapták-e az elkövetőt/eltűnt, mint Petőfi a ködben. Ha esetleg elkapták, akkor azzal kellett volna kezdeni (én azzal kezdtem volna), hogy fejen rúgom. Kétszer! Én Hammurapira/Hammurabira szavazok! :) S hoppá, meg is van a megoldás! Mindenki menjen el szavazni, fontos a magas részvétel!!! S mivel, úgy nagyjából az ország  többsége tanácstalan, hogy „de kire szavazzak”….szavazzatok Hamurapi-rabira!!!! :)