A pünkösdi hosszú hétvégét a német fővárosban töltötte a kis család. A készülődés kapcsán rám törtek az emlékek. :) 17 évesen voltam először Németországban, az akkori NDK-ban. Szocialista testvérünkhöz mehettünk akármikor. Drezdával kezdődött. A szerelmem tesója lakott ott. Nem is tudom, hogy a szüleim hogy engedtek el akkor. :) Drezda annyira tetszett, hogy gyakran visszajártam. 560 Ft volt a vonatjegy. Megérkeztem reggel 6-kor, egész nap kolbászoltam a városban, este visszaindultam. Gyönyörű szökőkutak, Elba part, isteni finom túrótorta, s jó pár Salamander cipő. Érdekes, hogy a gyümölcs kimerült az almában és rebarbarában, a zöldség a gurkenben, viszont Salamander cipő volt minden mennyiségben. Aztán egyszer a kistesómmal (nagy tesóm nincs) :) elmentem Berlinbe. Részletekre már nem nagyon emlékszem. Arra mindenképpen, hogy vettünk egy hatalmas áruházban 2 hálózsákot, őt meg belefektettem ott a boltban, hogy méretileg teszteljem az árut. :) Aztán egyszer csak szereztem egy NSZK vízumot, de hogy hová mentem vele, már nem emlékszem. Ja, beugrott. Sehová! Az aktuális pasim elvitte a volt nőjét helyettem Münchenbe. Csókoltatlak K.G! :) Aztán jött 1989, lebontották a falat, s volt egy időszak, amikor hetente 2x mentem Drezdába (komoly business volt). Immár az egyesült Németországba. Rá sem ismertem a városra, úgy kikupálódott. S nem olyan régen voltunk Prágában, amikor is jött az ötlet, hogy ugorjunk el Drezdába, nincs olyan messze. :) S, „elugrottunk”, megmutattunk a gyerekeknek…:) S akkor elérkezett 2018. május egyik szombat reggele. Felültünk a repcsire, ami laza 1.10 perces út után le is tett (jól odacsapta a sofőr a földhöz) minket Schönefeld nevezetű reptéren. Most láttam először az esztergomi bazilikát felülről. Vettünk „small group” tikettet, ami másnapig jó, max 5 fő részére, minden tömegközlekedési eszközre. Érdekes, hogy Berlinben nincs olyan kártya, ami ingyenes belépést biztosít a múzeumokba, amikbe a belépő eléggé borsos, főleg, ha azt 4x kell kifizetni. A szállásunk a Keleti pályaudvar mellett volt, a reptéri vonat pont odavitt. A repjegy olcsó volt, a szállás drága. :) Nagyon minimál stílusban nyomták. Betonplafon vakolás és lámpa nélkül. 4 ágy, ebből 1 emeletes. 1 szék, szekrény semmi, egy pici asztal. Konkrétan pakolni sehová sem lehet. Ami pozitívum, van egy guest kitchen, ami mindennel fel van szerelve. Van fűszer, olaj, meg ki mit hagy ott. 15-től van elméletileg a csekin, de jó fejek voltak, megtehettük 11-kor. Lecuccoltunk, s a nyakunkba vettük a várost. A metrón/vonaton (már magam sem tudom) külön szórakoztatásra szakosodott bandák vannak. Felszállt 3 jóképű cigány csávó, gitárral, szaxofonnal meg egy nagy bőrönddel, ami kiderült, erősítő. Lenyomtak egy kis zeneművet 2 állomás között, majd egy pohárkával végig mentek a kocsin. S adtak az emberek. Mellékesen megjegyzem, magyarok voltak. Gondolta volna, kedves olvasóm?! :) Aztán más járművön találkoztunk más zenészekkel is. Nagyon multikulti! Hát ott kérem, minden van. Szemét, bűz, rengetek hajléktalan, részeg turista, részeg hajléktalan, bamba ázsiai, fekete néger (minő meglepő) :), férfiak, akik egymást szeretik, régről itt felejtett punkok, kutyababakocsi (sajnos nem tudtam lefotózni), mobil kolbászárus, aki a hasán süti a bratwurstot, medvék minden mennyiségben, s sorolhatnám még. A sztori: már este volt az Alexanderplatzon. Egy hátizsákos pasi volt látható, aki épp könnyített magán, az állomás bejárata mellett locsolta a falat. Jött egy rendőrautó, vészfék, kiugrott a rendőr, jól hátba vágta a pasit, aki ijedtében összepisilte magát. :) Was machst du here? üvöltötte rá a hátbavágással egy időben. Nyilván nem német volt a pasi. Mondta neki a rendőr, hogy legalább 5 wc van az állomáson (és tényleg). Erre a részeg turista: Mit csináljak, nincs pénzem. A folytatást nem tudom, mert nem állhattunk meg bámészkodni. Berlinben minden műanyag palackért, sörösdobozért, üvegért betétet kell fizetni. 25 cent. Komoly visszaváltórendszer szakosodott erre. A hajléktalanok hatalmas nagy pakkokkal, kígyózó sorokban, szépen türelmesen várakoznak az üvegvisszaváltóknál. De tovább megyek, a kezünkből elkérték a palackot. Nagyon durva, de ebből megélnek úgy, ahogy. Mindenféle embert láttunk, de a tiszta fajú árjából egyet sem. Első nap lefutottuk a főbb nevezetességeket, kihasználtuk a jegyet. Utaztunk mindenféle járművel, egy párszor el is tévedtünk. Jókat röhögtünk. „Milyen volt Berlin? Nem tudok mit mondani, mert a föld alól nem nagyon jöttünk ki.” :) Napoztunk egy parkban, szemben a Reichstaggal, ahová nem tudtunk bemenni, mert hónapokkal előtte kellett volna időpontot foglalni. Kastélyt (Charlottenburg) látogattunk, tv toronyból lenéztünk, currywurstot (berlini specialitás) ettünk, s rengetek focidrukkerrel találkoztunk, akik eléggé nagy hangzavarral kísérve igyekeztek a stadionba.
Második nap elvonatoztunk Potsdamba, ahol is egy szimpatikus fiatalember rábeszélt minket egy városnéző buszra. Eredetileg 2,5 órás lett volna a program, de 3-ra sikeredett. Potom 10 euro/fő volt. Jó döntés volt, mert olyan helyeken jártunk, ahová önerőből nem jutottunk volna el. A városka gyönyörű. Oda szívesen költöznék. Van ott folyó, tó, gyönyörű parkok, házak, rendezett, tiszta utcák, holland negyed a rá jellemző utcaképpel, van egy szép bazilika, s 3 kastély. Az egyik Szusziról kapta a nevét: szanszusszi. :) Ezzel a programmal gyakorlatilag elment a nap nagy része. Az állomáson megebédeltünk. Érdekes, hogy ott és Berlinben is, gondolkodás nélkül ettünk az állomáson. Tiszta, kulturált minden. Konkrétan 1-1 pláza van rádobva az állomásokra. Itthon nem tudom, hogy melyik vasútállomáson ennék nyugodt szívvel. Természetesen, van az éhség… Kora este kikötöttünk újra az Alexanderplatzon. Előtte megvacsiztunk egy Vapianóban (ez itt a reklám helye), mert Fannika egész nap csak a gluténmentes ropiját rágcsálta. A Vapiano az étlapon hirdette a gluténmentes kajáit. Nagyon hangulatos, tiszta. A mosdóban felkészülve a csecsemőkre, pelenkázó, pelenka, popsitörlő, krém, fertőtlenítő. A személyzet spanyol ajkúakból és négerekből áll. Mindent kesztyűben csinálnak. Kesztyűben rakják ki az evőeszközt, abban nyújtják a pizzatésztát. Helyes! Kíváncsi lennék, hogy 100-ből hány pasi mos kezet wc használat után, pizzanyújtás előtt és így tovább. :) Ez a Vapiano a Check point Charlie mellett van, ahol is 3 euróért amerikainak látszó katonákkal lehet fotózkodni. Azért „érdekesek” voltak ezek a XX. századi háborúk. „Csak úgy” osztogatták pl. kis hazánkat is az első vh után, majd a második vh után is „osztogattak”, pl. Berlint. Az oroszok kapták a legnagyobb szeletet belőle. Jól rá is nyomta a bélyegét az egészre. Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy ki volt az a Charlie, de mindjárt kiguglizom. :) Aha! Nem is ember volt Charlie, hanem a NATO fonetikus ábécé harmadik betűje (Charlie) után kapta. a nevét A-Alpha, B-Bravo, C-Charlie. Ma is tanultam valamit! :) Van egy „hozzáértő” ismerősöm, kíváncsi vagyok ő ezt tudja-e! Emellett a pont mellett van egy kvzó, ami tulajdonképpen tengerpartnak van megcsinálva. Tök hangulatos! Meg kéne csinálni Miskolcon valamelyik parkolóban. Ki van plakátolva a metrón, hogy a spermadonoroknak 80 eurót fizetnek egy-egy donációért. Mondtam a fiúknak, hogy rajta! Ott voltunk 3 napot, az 240 euró lett volna…De nem vették komolyan a felhívásomat. :) Vacsora egy gemüse kebabosnál. Nagyon finom volt, beledobáltak olyat, amit itthon nem tesznek bele. :) Itt láthattunk egy gördeszkázó kutyust is. Az este sörözéssel zárult. Nagyon sok magyar van Berlinben, gyakorlatilag mindenhol beléjük botlottunk, még abban az eldugott sörözőben is, ahová beültünk. A sörözés után még ellátogattunk a „falhoz” is, ami a szállásunktól 2 perc sétára volt. East side galery-nek hívják. Kb. 1,2 km hosszan meghagyták, s modern festményekkel díszítették ki.
Harmadik nap kezdtük egy mini kiállítással (Little big city), ami Berlin történetét mutatja be, az 1200-as évektől. A legjobban a háborús romok, a Reichstag égése tetszett. Nagyon jól megcsinálták. A kiállítás után hajókáztunk. Ez szerintem egy felesleges program volt. Berlin folyója kisebb, mint a Duna, s nincsenek olyan szép épületek, nincs olyan látvány, mint, amit Budapest mutat. 8 embernek nehéz olyan közös programot találni, ami mindenkit érdekel. Társaságunk fő hisztizőjének főleg! :) Fájt a lába, nem érdekelte semmi. Nem is tudom, hogy mi az, ami igazán érdekelné? A hajókázás után megebédeltünk egy újabb Vapiánóban. Lesétálván az ebédet, a Brandenburgi kaputól elsétáltunk a Győzelmi oszlopig. Közben megpihentünk egy parkban. Berlinben nagyon sok park van, ahol tisztaság van, a fű szépen gondozva, s mindenfelé hemperegnek az emberek a fűben. Érdekes, hogy az utcák szemetesek, a parkok viszont tiszták. Az „oszlop” tetejére, csak a két vagány pasi mászott fel, mert 285 lépcső volt…. Elmondásuk szerint a kilátás szebb volt, mint a tv toronyból, ahol is 15,9-ért adták a kilátást. A nézelődés végeztével buszra szálltunk, s elmentünk a Friedrich Strasséra. Hisztikoma, aki haza akart menni 17 órakor a kis lyukba, felélénkült egy autószalon láttán. Voltak is csodák! :) Annak ellenére mondom ezt, hogy engem hidegen hagynak az autók. Aztán „egy jó kv” egy boltban felállított biciklis-szekéren. Hangulatos volt, s finom volt a jeges csoki (én nem kvztam már este). A séta során találkoztunk E.T-vel is. :) Olcsó vacsora a guest kitchenben, terülj-terülj asztalkám. Mónika meg mosogathatott, mert senki másnak nem jutott ez az eszébe. Rövid alvás, korán kelés, vonatozás a reptérre. A kaller egyből jött is, még jó, hogy nem felejtettük el érvényesíteni a jegyeket. Ezen a reptéren már mindenkinek egy teljes testszkenneren kell átmennie, hogy felszállhasson a gépre. Érdekes módon, itt már minden bolt nyitva volt, hajnali 6 órakor. Most a Megyeri hidat láttam felülről. A pilóta nagyon finoman tette le a gépet, le is videóztam a folyamatot. Annyira érdekel, hogy mit érezhetnek a kapitányok, amikor a sok-sok gyakorlás után, először szállnak fel, majd le x utassal a hátuk mögött. Óriási felelősség…Le a kalappal előttük! Korán hazaértünk, így belevetettem magam a munkába. El bírnám viselni, hogy minden hétvégém erről szóljon!!! :) Egy a baj ezekkel az utakkal. Hiába olcsó a repülőjegy, a szállások és minden egyéb más drága.
A fotókat felteszem külön.
