S akkor eljött 2018. augusztus 29. napja. Minden becsomagolva, gondolatok összeszedve, félelmek beköltözve. :) A repülőtérig eseménytelen autócskázás. Vecsésen megálltunk, ott volt az ölelkezés és a búcsú helyszíne. Na, ott valami rám tört. Nagyon rosszul lettem. Kisebb fajta pánikroham tört rám, gyomorideg erőteljes gyomorgörccsel. Talán akkor csapódott le a szürke kis agysejtjeimben, hogy mire is készülök, s arra amire készülök, éppen a kapujában állok. De a kóla, a jó barátom kisegített. Néhány korty helyre tett mindent. A reptéren már igen csak vidámak voltunk mindketten, nem tudtuk még, hogy mire is vállalkoztunk. S így utólag azt kell mondjam, hogy igen is valami csodálatosra vállalkoztunk! Ajánlom mindenkinek, aki megteheti, hogy egy hónapra "kivegye magát az életből". Egy ilyen út mindenkit más emberré tesz. Speciel én csodákkal nem találkoztam, talán ehhez spirituálisabbnak vagy hívőnek kellene lennem. De! van egy mondás, hogy az "út" megadja azt, amit kérnek tőle, s ez többször is bebizonyosodott, s ha így gondolok rá, akkor igen is történtek csodák. Pl. Zarándoktársam megszólalt, hogy: "de jó lenne most egy csipesz, félek, hogy elhagyom a zoknimat." S Mónika, voilá a csipesz. Elővarázsoltam egyetlen pillanat alatt a zsebemből. :) Szóval a repülőtéren hatalmas vigyorgással várakoztunk itt-ott a sorunkra.

A hátizsákok befóliázva, ahogy kell, nehogy már valami létfontosságú dolognak lába kéljen. Olvastam a reptéri lopások kapcsán, hogy akik erre szakosodtak, ránézésre meg tudják mondani egy bőröndről, hogy abban érték van. Azt meg, hogy? :) Ahogy az a képen is látszik, már a kezdeteknél 2 táskával több volt nálam a kelleténél. Mondjuk a nagyban a bakancsom volt, azt a 2. szálláson ott is hagytam (mármint a táskát) :) A kis táskával eleinte szenvedtem a nyakamban, aztán az is bekerült a hátizsákba. Még sem tudtam csak egy hátizsákkal gyalogolni, kölcsönöznöm kellett Edit kis hátizsákját, mert ha normális bolt közelébe keveredtem, akkor leküzdhetetlen vágyat éreztem, hogy kaját vegyek (pl. tejet) :), s így azt is cipeltem magammal balga módon. :) Én vittem magammal "szabadidőruhát is", elvégre várost nézni nem lehet ám akármiben. :) Edit ezt is megspórolta, ő lenyomott túraszerkóban mindent. Még az operába is túraszerkóban jött. Nem is voltunk operában. Haha! :)

A repülőút kellemes volt, először Brüsszelbe, majd Biarritzba, amely Franciaország egyik kis ékköve. Most először fizettem azért, hogy oda üljek, ahová én szeretnék. Hátul, a sofőr mögött. Ott a legbiztonságosabb tudni illik. :)

S itt most eszembe jutott egy tegnap reggeli headline: Két túlélője van az etióp repülőszerencsétlenségnek. Az a két fő, akik lekésték a gépet. Komolyan, ezek tudják, hogy miről beszélnek?

A repülőút kellemes volt, először Brüsszelbe, majd Biarritzba, amely Franciaország egyik kis ékköve.

Másnap reggel, Brüsszel, ragyogó napsütés, s a frizurám még mindig tart. :) Itt  is még töretlen a mosolyom. Ezt a hotelt ajánlom egyébként azoknak, akik átszállóban vannak, gyalog el lehet sétálni ide a repülőtérről egy kiépített, biztonságos úton. Viszonylag olcsó, tiszta, és 7,5 euróért van reggelire terülj, terülj asztalkám. Meg se tudtam mindent kóstolni. :(

Aki türelmes az lefotózhatja Editet, amint fotózza a leszálló gépet. S mi lenne, ha még fotózni is tudnék?! :) Kellemes reggelivel feltöltöttük magunkat a hotelben, s folytattuk tovább a kalandot. A biarritzi gépen már mindenki zarándok volt. Tökéletesen felismerhetőek voltak. :)

Érdekes volt, hogy a repülőtéren ellenőrizték az okmányainkat. Rendkívül könnyen megtaláltuk a buszt, ami elvitt minket az óceán partjára, hála a google-nak. :) Volt egy fél napunk a városnézésre. Azt a buszt (amivel eljutottunk Bayonne-ba a vonathoz) már kicsit nehezebben találtuk meg, pedig ott volt a megálló az orrunk előtt, s 3x elmentünk mellette. De! Ez azért volt, hogy az utamba kerüljön egy "rendes bolt", ahol is megvásároltuk az ebédet és a vacsit. Ezt arra írtam, hogy semmi sem történik ok nélkül. Előtte már nyafogtam kicsit, hogy "rendes boltot szeretnék".

S  akkor jöjjön néhány kép a már említett ékszerdobozról.

Hatalmas a strand, itt jó sok napimádó elfér.

Az első templom, amit követett még jó sok. :) Ez még francia... Gondoltátok volna?! :)

S akkor úgy gondoltam, hogy én bizony megnézem a víz hőmérsékletét. Azt hiszem, tökéletesen álcáztam magam a fürdőzők között. :)

A Biarritz-Bayonne busz út rendkívül olcsó volt (1,5 euro), s legalább egy órát buszocskáztunk, de ez jó volt, mert olyan volt, mintha buszos városnézésen lettünk volna. Rendezett, tiszta települések szebbnél szebb házakkal, pálmákkal, mindenféle gyönyörű virágokkal. Bayonne-ban kicsit nehezen találtuk meg a vasútállomást, mert nem tudtuk, hogy merre van észak-kelet-nyugat vagy dél. :) De aztán egy francia úr remekül elmutogatta, hogy merre is kell mennünk. 

S akkor következzen Bayonne, ez már Baszkföld.

Remek kis vonattal utaztunk Saint Jean Pied de Portba, utunk kiindulóállomására.

A vonatút kb. 1,5 óra gyönyörű tájakon, hegyek között, patak mellett. Már ez a vonatút megérte! :)

Ott volt az első vinnyogós nevetés, aki ismer, az tudja, hogy milyen. :) Szépen elhelyezkedtem menetirány szerint, ugyanis nem szeretek háttal utazni. A vonat pedig elindult ellenkező irányba, ergo háttal utaztam. A vonat úgy száguldott "hátrafelé", hogy a "sofőr" háttal ült az útnak. Úgy vezetett, hogy oda sem nézett. Na ebből keletkezett a mulatozás részemről, no meg abból, hogy Edit rákészült a napfényre, napszemüveg fel, s 2 pillanat múlva már sötétben robogtunk, de felkapcsolták a lámpákat. 

 Megérkeztünk SJPP-be, s egyik pillanatról a másikra besötétedett, vagy csak elborult, már nem emlékszem. :)

 A hátizsák kezdett nehéz lenni, zarándoktársam mindenképpen szeretett volna már a szálláson lenni, így a városnézés elmaradt. Annyit láttunk a városból, amíg eljutottunk a szálláshoz.

Az első bakancsszellőztetés. :) Vacak a kilátás, ugye?! :)

Azt mondta Edit, hogy az a zarándok, aki nem sír az út alatt, az nem is igazi zarándok. Hát, ez nekem sikerült még a zarándoklat elkezdése előtt. Kipakoltam a kis táskából (elárulom, nem csak a bakancsot tettem bele), s egyszerűen nem fért be a cucc a hátizsákba, így kénytelen voltam az első 2 napot a kis táska társaságában tölteni. S a tehetetlenségtől kiborultam, s jól megitattam az egereket. Szóval, sírás részemről pipa! .)

Folyt. köv.