El camino frances 2018

Megnéztem a blogomat, 2018. október 12-én született a legutolsó bejegyzés, ami kis türelmet kért a nagyérdeműtől. 2018. október 12-én már hat napja itthon voltam a nagy sétáról. Akkor az még olyan semmi volt. Nagyon a hatása alatt voltam még. Most 2019. március 5. napja van, s érzésem szerint most jött el annak az ideje, hogy elkészüljön a beszámolóm a francia útról. Megpróbálom ezt most rendhagyóan csupa pozitívummal teletűzdelni. :) Egy barátnőm mondta, hogy amiket írok, mindig csak negatív dolgok. Félreértés ne essék! Mindig nagyon élvezem, amikor ott vagyok, amikről írok, átélem az élményt, boldoggá tesz, de szerintem ezt nem kell leírni. Ez mondhatnám automatikus. Persze ez így hülyén hangzik. :) A negatív dolgokat azért írom le, mert, ha nem írok róluk, vagy nem veszek tudomást, az nem jelenti azt, hogy nincsenek.

Nos, tavasz van! :) Süt a nap, nyiladoznak a korai virágok, előbújnak a fák rügyei, kellemes, tavaszi szellő simogat, s itt-ott már csiripelnek a madarak. Lassan, de biztosan lekerülnek a fekete kabátok az emberekről. Miért van az, hogy télen az emberek 98 %-a (nem reprezentatív felmérés) fekete kabátban jár. Jön fel a mozgólépcsőn a fekete sereg. :) Tavasz van, s én újra a repülőjegyeket nézegetem. Be vagyok sózva az „út” visszavár. Tovább megyek, hív, nyújtogatja felém a karjait. Eszembe jut, hogy mennyire meg voltam rökönyödve, amikor is a 75 éves, ausztrál bácsika előadta nekem valahol az úton, hogy ez a hetedik „caminoja”. Akkor arra gondoltam, hogy miért is? Mi a fészkes fenét élvez ebben? Most kezdem megérteni. De mi is az a fészkes fene???? :) Nekem még csak a második lenne/lesz…...vágyom rá. Újra ott szeretnék lenni. Újra át szeretném élni a hatalmas hegyek látványát. Navarrában nyújtózkodni a fügefa magasabb ágai felé a mézédes gyümölcsért. Látni, amint kiserken a vérem a vadszeder tüskéitől. Érezni szeretném a nap melegét a szőlőtőkék között, s enni két pofára a naturális szőlőcukrot Rioja megyében. Hallani 1-5-10-60 percenként a „buen camino”-t. Érezni az izmaim hasogató fájdalmát. Szeretnék újra a hűs vizű patak mellett sétálgatni egész nap, hallgatni, hogy mit mesél, majd amikor jól esik beletapicskolni. A harmadik hét, a meseta az annyira nem hiányzik. Learatott búzamezők mellett róttuk a kilométereket a tűző napon, s volt ahol tényleg egyetlen árnyékot adó fa sem volt. Aztán jött Galícia. Mi fog ezentúl Galíciáról eszembe jutni? Tehén tehén hátán, a hozzájuk tartozó szagokkal, trágyával, s a szemtelen legyekkel. Eszembe jut a koszos körmű nénike is, aki a megfáradt vándor elé toppan, kezében kockás törlővel letakart tányér, ami palacsintát rejt. S tudja mindenki nyelvén a palacsinta szót. :) Megkínált kedvesen, s miután jóízűen (a koszos körme ellenére) elfogyasztottuk, akkor szólt, hogy: donativo. A kis cseles! :) Naiv vándortársam azt gondolta, hogy csupán kedvességből…. 1 euró nem volt neki elég, mivel ketten voltunk, „kimutogatta” magának a második eurót is. Remek üzletasszony! :) Szeretném újra látni a boldog arcokat Santiago de Compostellában, akik azt sugározzák, hogy: MEGCSINÁLTUK! 800 km azért nem semmi. Én már csak tudom. Azért indultam el az úton, mert ez adott nekem bizonyosságot arról, hogy minden fejben dől el. Eddig ebben nem hittem. Hiába döntöttem el pl. hogy sikerülni fog a vizsga. Ehhez tartozik egy bepisilős sztori. Nem emlékszem már, hogy milyen vizsga volt. Szőke (nem ez a neve) Annával együtt vizsgáztunk. Én elégtelent kaptam. Mondtam neki, hogy én reggel fejben eldöntöttem, hogy sikerülni fog a vizsga. Ő meg kibökte, hogy azért nem ártott volna, ha tanulok is egy kicsit. Ott és akkor annyira vicces volt a párbeszéd, hogy bepisiltem a röhögéstől. Szeretném újra látni a naplementét, amikor is az Atlanti-óceánba bukik bele.

A felkészülés hosszadalmas volt. Nem tudom, hogy az a hölgy, aki pénteken felállt az íróasztalától és szerdán elindult hogyan csinálta. Tény, hogy meg lehet csinálni, be lehet vásárolni péntek este, a repjegyet is meg lehet venni pénteken szerdára, csak akkor egy kicsit drágább. :) Az elhatározás nem elegendő. Tájékozódni kell. Legközelebb már tudom okosban csinálni. Tudom, hogy mi, amire abszolút nincs szükség, mi az, amire szükség lehetett volna, de még sem kellett, mi az, ami elengedhetetlen, s mi az, ami elengedhető. :) Már elhiszem, hogy elég mindenből valóban 100 ml, mert ha elfogy, s nem akarok venni, akkor is lesz valahol valami, mert valaki mindig otthagy valahol valamit. S, ha nagyon spórolósra akarom venni, akkor a reggelit és a vacsit is meg tudom oldani más otthagyott alapanyagaiból.

Szóval, elhatároztam, közzé tettem, akadt egy társam is, elindultunk, megcsináltuk, boldogok voltunk, most pedig büszkék vagyunk. Jó volt vele, de kipróbálom nélküle is. Rengeteg tapasztalatot szereztünk mindketten (azt hiszem). Alkalmazkodás, türelem, tolerancia, empátia s dobálózhatnék még az idegenszavakkal. :) Átéltem az igazi vágyakozást valami után, s ez nem volt más, mint a friss tej. Nem is gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni a friss tej. S ki kell hangsúlyoznom a FRISS szót. Tartós tejet lehet kapni mindenhol, de azt én nem szeretem. Annak van valami mellék/utóíze, ami miatt nem a kedvencem. Friss tejet csak a nagyvárosok nagy szupermarketjeiben lehet kapni. Egy egyszerű kis tienda ilyet nem tart. Utóbb megtudtam, hogy államilag van szabályozva, hogy mennyi friss tej lehet forgalomban. Felejthetetlen a pillanat, amikor végre hozzájutotta. Rábuktam, mint egy alkoholista a boros/sörös stb. üvegre. :) Ennek az lett a következménye, hogy félre nyeltem, s majdnem megfulladtam. Ebben a társam is segítségre volt, ugyanis a kortyolás pillanatában mondott valami vicceset, amin el kezdtem röhögni és egyben nyelni. Na, ezt nem kellett volna. :)Tanultunk technikai dolgokat, fejlesztettük a leleményességünket, avagy mire jó egy szárítókötél…, s sorolhatnám még :) Összességében „jó buli” volt, minden nehézsége ellenére. S igen, csak mi tudjuk majd, ha eszünkbe jut a „70 chicas az már sok” mondat. :) Edit! Szeretettel ajánlom neked a megemlékezés eme formáját. Köszönöm, hogy ott voltál, ha néha az agyamra is mentél! :) Én is tiédre….tudom! :)

Folyt.köv.