A készülődés... Ez elsőként a fejemben kezdődött. :) Aztán jött a sok-sok olvasás (könyv, élménybeszámoló, hasznos tanácsok, tippek), majd a filmek. Aztán a tervezés. Talán ez volt a legtöbb időt elrabló tevékenység. Napokat töltöttem a megfelelő (értsd: legolcsóbb) utazási forma kiválasztásával. Persze a legolcsóbb gyalog lett volna, a patakpartján való alvással. :) Számba vettem a közlekedési eszközöket, természetesen a repülő győzött a kényelem (kényelem???), biztonság és gyorsaság szempontjából. Végig néztem legalább 10 légitársaság mindenféle desztinációját (Levente, ezt csak a Te kedvedért! :), még Qatarban is „jártam”. Magasan a Ryanair nyert. Kicsit szűkösek az ülések, de rövid utak voltak, ki lehetett bírni. Aztán jött a listaírása, majd a „bevásárlás”. A Decathlonban mindent meg tudtam venni, amire szükségem volt, végül a bakancsot is ott vettem. Azzal voltak problémák, kettőt visszavittem, mire a harmadik, egy Salomon bevált. Érdekes, hogy amit először vettem (egy Columbia) a boltban még jó volt, otthon pedig egy fél óra hordás után úgy fájt a vádlim benne, mintha egy napot sétálgattam volna. Csináltam olyat is, hogy beöltöztem, megtömtem egy hátizsákot, és azzal sétálgattam a boltban.

Csak picit néztek rám furcsán. :) A képen látható dzseki nem jött el az útra, túl meleg lett volna.A hátizsák esetében sem volt az első nyerő, még jó, hogy lehet cserélgetni a termékeket. Elkezdtem a vásárlást tavasszal, s minden héten sikerült venni valami hasznosat/haszontalant. Vettem egy pici masszázslabdát vagy mit. :) Ajánlották, hogy az nagyon jó. Biztosan jó, de kb. 1x volt használva. Érdekes módon nem éreztem szükségét, hogy gurigázzam a talpam alatt. Arra nem emlékszem, hogy azért mert nem fájt, vagy azért, mert lusta vagy képtelen voltam egy ilyen tevékenységre is 25 km megtétele után. :) Számomra a kulacs is felesleges volt, 1 hét után ki is dobtam. Egyrészt 2-3 nap után már érződött a műanyag íz az innivalókon, más részt nem ittam. Azért átlagban, 5 kilométerenként kinőtt a földből egy kocsma, vagy ahogy ők nevezik bár. Ott mindig ittam hideg kólát, a reggeli első bárban frissen facsart narancslevet, így az általam cipelt meleg vizet esténkét szépen öntöttem ki, ergo feleslegesen málháztam fel magam vele. Az ikonikus café con leche (tejeskávé) nagyon hamar elmaradt, mert a már említett tartós tej miatt, nem ízlett túlságosan. Patakból, kútból nem ittam egyszer sem. Aztán bebizonyosodott, hogy jól tettem, mert az utánunk jövők közül többen elkaptak valami lázzal, hasmenéssel járó kórságot valamelyik ivókút vizétől. Aztán vittem izotóniás italport, hogy majd pótolom a pótolnivalót, de ez is felesleges súly volt. Két nap után már rosszul voltam az enyhén sós ízétől, így rövid távon átpasszoltam vándortársamnak, aki itta szorgalmasan, mert tudta, hogy szükség van azokra az összetevőkre, amiket a porocska tartalmaz. Egy ilyen túra kapcsán minden gramm számít, és tényleg! :) 1x sem használtam a hátizsák esővédőjét sem. Azt azok az őrültek teszik fel minden reggel, akik hajnali 5-kor elindulnak a koromsötétben, hogy a pára ne a hátizsákra, s az abban rejlő kincsekre csapódjon le. S a koromsötétről jut eszembe, hogy a „nagyon hasznos” fejlámpát is 1x használtam. 1x indultunk el sötétben, pedig már reggel 7 óra is elmúlt. S itt megjegyezni kívánom, hogy szeptemberben, keletről-nyugat felé haladva, 7.30 percig nagyjából sötét van arrafelé. :) Aztán ott volt az esőkabát, ami a 40 nap alatt 2x került elő a hátizsákból. Oké, az elengedhetetlen, ha zuhog, de szerencsére nagy eső 1x volt. Már délután volt, amikor a napsütés észrevétlenül eltűnt, s az ég lassan, de biztosan koromfekete lett. Épp a semmi közepén bandukoltunk kettesben vándortársammal. Rövidnadrágban, én szandiban. A napi cél előtt 5 km-rel mindig levettem a bakancsot, s túraszandira váltottam. Sokszor nem kellett volna! :( Először csak kicsit esett, aztán nagyon, aztán dörgött, villámlott, ahogy kell. Ott és akkor jó szolgálatot tett a hatalmas esőkabát (a hátizsák is befért alá). Elázni én nem áztam el, de a szandiban nem volt túl komfortos a csúszós köveken lefelé kutyagolni. Vándortársam elázott. Azt mondta: nem igazi zarándok az, aki legalább 1x nem ázik el. Szóval, ő igazi zarándok volt! :) A másik alkalommal, olyan csendes, hosszan elnyúló eső volt, de az kitartott egész délelőtt, ha jól emlékszem. :) Aztán nem használtam a felfújható kispárnát sem. Mindenki megírta, hogy párna van mindenhol, én nem hittem nekik. :) Legszívesebben a hálózsákot is hagytam volna. Az nagyon nem volt jó választás. Nem lehetett széthúzni, így nem tudtam a lábaimat kidugni belőle. Nem volt komfortos. A műbőr matracon meg csak nem aludhattam. Legközelebb gumis frottír lepedőt és takarót viszek. :) Takaró volt mindenhol, de nem takaróztam vele, ki tudja, hogy mikor, ki, mit és így tovább. :) Volt egy klassz szállás, ahol illatos, szép fehér törölköző is benne volt az árban. A Decathlonos törölköző tényleg szuper, mert picire összehajtható, gyorsan szárad, de nem komfortos számomra. Aki ismeri, tudja, hogy azzal nem tudja magát dörzsölni az ember. :) Aztán vittem egy kalapszerűséget nap ellen, azt sem használtam, viszont a kendő jó szolgálatot nyújtott napsütés és szél ellen is. A túrazokni is nagyon jó volt. Nem csúszott semerre, nem törte fel miatta a bakancs a lában, nem okozott a gyűrődése vízhólyagot, mivel nem is gyűrődött. :) Reggel feltűztem a hátizsákra, s estére meg is száradt. A lábam sem izzadt benne, ez lehet a levegőző bakancsnak s a lábspraynek köszönhető. :) Mert igen, vittem lábsprayt, s használtam is mindennap. Azt hiszem, a többi tárgyat, azt használtam. Vittünk szárítókötelet is, ami pl. a szállodai szobában remekül működött eredeti funkciójában.

Igen, aludtunk szállodában is. Kipróbáltunk mindenféle szállást. Az 5 eurós önkormányzatit, a 10 eurós alberquét, drágább alberquet, istállóból kialakított alberquét, s szállodai szobákat is mindenféle árfekvésben. Kivéve a lakosztályt, ami a Martin Sheen filmben látható. :) A "disznóól"nekem köszönhető, mindig mindent kipakoltam a zsákból. :)

S az istálló újrahasznosítása. Emeletes ágyak, amihez nem volt létra, meg korlát sem. Ha leesel, így jártál. :) Na, nem is aludtam az emeleten!

Ez is egy 5 eurós szállás a padláson. Mozogni sem mertem, mert annyira nyikorgott minden, alattunk meg sok-sok ember. A "szobában" több helyen is egérfogó volt elhelyezve....kicsit tartottam attól, hogy éjszaka egy kis rágcsáló fog végig rohanni rajtam.

Ez a szállás volt az apácáknál, ez is 5 euróvolt, de ez volt a legjobb. Az apácákról majd később még írok. :)

Folyt. köv.