Két hete úgy éreztem magam, mint V. Tímea érezheti. Egy hétvége Velencében, következő hétvége Katalúnyában. :)
Azt kértem szülinapi ajándékként a szűk családtól, hogy menjünk el négyen egy wellness hétvégére. Voltunk már, de nem azok a wellneszezősek vagyunk. Nem pálya számomra, hogy idegen emberekkel áztassam magam egy közös lavórban, így a többiek sem teszik. :) Nem is a wellneszen volt a hangsúly, hanem, a kastélyszállón. Kértem, hogy meglepi legyen. Ok! Indulás előtt kérdezte a kisebbik, hogy tettem-e be fürdőruhát. Tettem. Pénteken elindultuk 17 körül, de olyan útvonalon, hogy eleinte azt sem tudtam, hogy merre tartunk. Azt gondoltam, hogy a családfő a pénteki dugót akarja kikerülni. Aztán túlmentünk azon, hogy az M1 vagy M7 felé menjünk. Akkor hová? Egyszer csak rákanyarodtunk az Üllői útra, akkor felmerült bennem, hogy esetleg a repülőtérre megyünk. :) Csörgött Zs. telefonja, ami ki volt hangosítva. Felvette, de nem kellett volna. A „kolléga” lelőtte a poént. „Zsolti! Baj van, Barcelonában nem engedik leszállni a gépeket, akkora hó van. Aztán megpróbált jól kijönni a dologból, de nem igazán sikerült neki. Odalett a meglepi, ami tartott volna a beszállásig. Végül is, beköthették volna a szemem. Vicces lett volna úgy felszállni a repcsire. ☺ A reptéren megkérdeztem, hogy hogy jött a katalán főváros. Kastélyszállóba már nem volt hely. Melegbe akartak menni, s amikor ezt kinézték, ott éppen 18 fok volt. Megszavazták, hogy legyen olyan város, ahol még senki nem volt. Igen ám, de Mónika már volt. Ezt a tényt elfelejtették. Sebaj, rég volt, pontosan 20 éve! Emlékezetes utazás a húgommal, s az ötéves kiskölykömmel. Busszal mentünk, egy miskolci utazási irodával. A busz emeletes volt, korszerű meg minden. A wc-t nem lehetett használni, mert kajával volt telepakolva. A sofőr nem tankolt Franciaországban, drága az üzemanyag alapon. Ennek az lett a következménye, hogy kifogyott a gázolaj, s az utasok (mi) tolták az emeletes buszt az autópályán az első benzinkútig. A csoportot kétfelé osztották. Az egyik spanyol szállodában, mi az utazási iroda tulajdonában lévő szállodában. Annyit mondok, hogy a spanyolok narancslé gyanánt frissen facsarták a narancsot a vendégeknek. Nekünk a narancslé, valami sárga színű, felvizezett lötty, a reggeli pedig a wc-ben utaztatott kaja. A magyarok már akkor sem tagadták meg magukat. Annyit szoktam gondolkodni, hogy Ádámból és Évából hogyan lett annyi különböző nép. Egyik precíz tiszta, becsületes és így tovább, a másik trehány, koszos, rosszindulatú, irigy és folytathatnám. De a lényeg, hogy egyedül elmentem fakultatíve Barcelonába Blanesből. A legnagyobb élmény a bikaviadal volt, tulajdonképpen az volt a fő vonzóerő. Hatalmas aréna, dugig emberekkel. A tömeg egyként „ollézott”, amikor kellett. Fantasztikus hangulata volt az egésznek. S érdekes módon, nem zavart a bikákból folyó vér, majd a lemészárlásuk sem. Ennyit az első barcelonai látogatásomról.
☺Szóval, repülőre kellett ülnöm úgy, hogy nem készültem fel rá. Lélekben. ☺Volt velem a nem túl téli dzsekim, a gyerek azt mondta, hogy elég lesz. Gondoltam, kocsiba be, szállodánál ki, addig nem fagyok meg. Annyit elárulok, hogy nem 18 fok volt. Nagyon fújt a szél, s csak azért nem fáztam, mert a gyereknél volt egy nagyobb (ami jó rám is) pulcsi. 22.30-kor érkeztünk meg egy Diósgyőr fan társasággal karöltve, akik egyben Barca szurkolók is, s elugrottak a vasárnapi meccsre. Nagyon hasznos ez repülő, mint találmány. Röpke 2,5 óra alatt ott lehet az ember cc. 2000 km távolságban ☺ Annyira modern világban élünk már, hogy a praktikumot nem tudom eléggé áldani. Otthon a szobában ülve, meg lehetett vásárolni a 48 órás „BKV jegyet” ☺. Adtak rá kedvezményt, kaptunk egy kódot, ami alapján, a reptéren ki lehetett nyomtatni a jegyeket. Tök szupi! A metró hajnali kettőig jár, s hála a Google -nek, minden útvonalat megtervezgettünk előre, menetrend és egyebek. A Google -ról még annyit, hogy hazafelé, az indulás előtt két órával figyelmeztetett, hogy ideje indulni. Szóval, a nagy testvér mindent lát. Ha eddig valakinek kétsége lett volna az ellenkezőjét illetően. :) A szállás egy minimalista stílusban berendezett, zöld szálloda. Fehér és zöld színekben pompázik.
Látszik, hogy a legnagyobb összhangra törekedtek, amikor berendezték. Közel van a metróhoz, tiszta, új. Egy picit hideg volt a fürdőszobában, mert ott nem volt fűtés, de a forró víz megoldotta a problémát. Úgy tűnik, hogy Barcelonában minden közel van a metróhoz. 9 metróvonal van, a 9-es elmegy közvetlenül a reptérre, s pont olyan modern, mint Dubaiban. Ott senki nem eshet a közeledő szerelvény alá.
A család legfiatalabb tagja alaposan megtervezte a látnivalókat. Meg is kellett, felesleges köröket nem futhattunk az idő szűke miatt. Szent Eulália fesztivál volt a hétvégén, ami majdnem olyan volt, mint a velencei karnevál. Mindenki jelmezben. Most nem időrendben haladok, hanem, írom, ami eszembe jut.
Kezdem a piaccal. Fú, valami kánaán. Gyönyörű áruk (volt, amit még fotózni sem engedtek), gyönyörű pultok. Annyi mindent ettem volna. Néhány különlegességet meg is kóstoltam, pl. olivabogyóba töltött kagyló, olivabogyóba töltött lazac és fetasajt. Valami mennyei volt. Csinálhatnék itthon is, csak egy a baj, akkora hatalmas olivabogyót kis hazánkban nem lehet kapni. Olyan zöldség/gyümölcs, amiről azt se tudom, hogy mi az. :) Sonkák, sajtok, s így tovább. S, mindenből lehet kóstolót venni. Nem osztogatják ingyen, de vannak kis kóstolócsomagocskák. :)
A La Ramblán hömpölygött a tömeg. Csak reméltem, hogy ami ott megtörtént 1x, az nem történik meg többet. Az "élő szobrok" már nagyon profi szintre fejlesztették magukat, nagyon komoly "műalkotásokat" hoztak létre magukból. A sétány mindkét oldala tele mindenféle árusokkal, éttermekkel. Vicces virág és zöldségmagokat lehet kapni (ilyet máshol még nem láttam). Kíváncsi vagyok, hogyha kinő a virág, akkor valóban úgy fog-e kinézni, mint a képeken.
A város minden pontja tele a bamba szájú ázsiaiakkal. A Gaudi által megálmodott Güel parkban azt hihettük, hogy nem is Európában vagyunk. Mindenfelé, amerre a szem ellátott, ázsiaiak, akik úgy néznek ki (tisztelet a kivételnek), mintha elsétáltak volna egy sor kuka mellett, s mindegyikből kivettek volna egy ruhadarabot, s azt mind felvették. Össze nem illő ruhadarabok mindenkin. Ha az olaszok az abszolút stílusosak, akkor ez a népség az abszolút stílustalan. A park gyönyörű, volt fantáziája ennek a csávónak. :) Sajnos éppen felújították, így a közepén egy nagy építőanyag kupac, de így is voltak élvezhető, szépséges részei.
Körbe jártuk, majd 20 percet vártunk egy buszra, amivel tudtuk, hogy csak egy megállót kell menni. Nem is tudom, hogy miért nem mentünk gyalog. Kb. 300 méter múlva következett a megálló. :) Úgy jártunk, mint az Only you-ban, amikor is beszálltak a csajok a taxiba, s az elvitte őket a tér egyik végéből a másikba. :)
A Sagrada familia az elmúlt 20 évben sem lett kész. Vannak szép új részei, amik ugye teljesen máshogy néznek ki, de ettől lesz eklektikus az egész. :) Valahogy mégis harmóniában van az épület.
A Sagrada és a Váradi família. :)
Voltunk fenn a várban. Vicces jelenet: megérkeztünk a tömött busszal a várhoz. A buszmegállóból igazán még nem látszott a vár. Senki sem szállt le. Gondolom a sofőr ezt gyanúsnak találta, s elkurjantotta magát, hogy castillo. Egyből üres lett a busz. :) Egyébként gyalogosan is fel lehet sétálni a várhoz, gyönyörű parkon/parkokon keresztül, ahonnan eszméletlen szép rálátás van a városra. Gyönyörű lenne a kilátás a tengerre is, csak bezavar a kikötő, s a rengetek konténer. Eszméletlen, hogy mennyi áru cserél gazdát széles-e világban. A vár előtt feketének látszó, indiainak, pakisztáninak kinéző csávók árulgatják a csecsebecséket, mindössze 1 euróért. Azt gondolom, hogy ők orgazdák, vagy ők maguk a tolvajok. Az előző nap megfújt árut másnap olcsón elpasszolják. Lent a városban pl. a hűtőmágnesek 3,5-ért kaphatók. De, hogy nehogy rosszindulatúnak tűnjek, szimpla árusok, akik nem akarnak nagy árréssel dolgozni. :) Jó volt néha kijönni a föld alól, mert így a buszból sok mindent láthattunk a városból is. Gaudinak a házai fantasztikusak, már, aki szereti a színeket.
Van Barcelonának is egy sugárútja (biztos van több is) :), ami kvázi Rodeo Drive-ként üzemel. Majdnem olyan, mint az Andrássy, egymást követik a legnagyobb divatmárkák üzletei. Dolcséék ott is remekeltek kirakatilag. Ott már verőfényes napsütésben barangoltunk. Oda a Gaudi házak kedvéért mentünk.
Gyönyörű a gótikus negyed, mintha a középkorban sétálgatnánk. Szép a katedrális, érdekessége, hogy van egy cuki kertje. A fesztivál kapcsán kiskölykök léptek fel a téren, így ízelítőt kaphattunk a katalán gyerkőcök ének és tánctudásából. :)
Torres Venecianes: ez két torony egy hosszú út közepén, amelyiknek egyik végén a Magic Fountain, ami persze, hogy nem működött (éppen felújítják), másik végén egy pláza, ami úgy néz ki, mint egy aréna. Kérdés, hogy valóban aréna volt-e anno, vagy ez a design része.
Arc de Triomf: a katalán diadalív. Enyhén arabos beütésű, gyönyörű vörös, nevezzük épületnek? :) Ezen át vezet egy gyönyörű park, ami szintén le volt zárva, talán a fél marathon miatt. A diadalív árnyékában :) mindenféle mutatványosok produkálják magukat. Nagyon ügyes fiúcskák, akik focilabdával zsonglőrködnek (Barca utánpótlás), pasik hatalmas nagy hulahopp karikával, csinálnak olyan dolgokat, hogy elmondani sem tudom. Azon gondolkodtam, hogy mire ez begyakorolták, hányszor estek fejre? :) Zenészek, táncosok, színes kavalkád.
Természetesen nem maradhatott ki a tengerpart. Nem volt éppen strandidő, de belehuppantam a homokba, s hosszan meditáltam a tenger morajlását hallgatva. Ez az a hang, amit órákon keresztül bírok hallgatni. Ülök, nézek ki a fejemből és ennyi.
Barcelona egy, a szivárvány minden színében és azon túl pompázó forgatag. Ezernyi turista mindenfelé, árusok, mutatványosok, élő szobrok, gyönyörű épületek, kaliforniai tengerpart és így tovább. Nagyon kellemes volt, bár rövid volt az idő. Sokat metróztunk, buszoztunk, sétáltunk, röhögcséltünk. Láttunk érdekes épületeket, embereket. Amerre jártunk tisztaság volt. Nem találkoztunk hajléktalannal, kutyagumival, szeméttel az utcákon, cigicsikkekkel mindenfelé. Apropó cigi! Vicces cigi szaga lengte be úgy 50 méterenként az utcákat. Úgy látszik, ez arrafelé teljesen megszokott dolog.
Nagyjából ennyi fért bele a 1,5 napba. Visszafelé eléggé kiszámoltuk, rohantunk is a reptéren, hogy le ne késsük a járatot. Nem kellett volna, 2 órás késéssel indult a gép.
Barcelona szép volt, jó volt és vissza vár! Mondta! :)
Képeket majd felteszek külön, mert nem látszanak itt.
