A tömeggyilkos…..
Szerintetek van az a pont, amikor elszakad a cérna? Amikor az ember feje zakatol, sok kis apróság folyamatosan nyomást gyakorol rá, s elérkezik a tűrőképessége végére. Ha ez egy akciófilm lenne, akkor elindulnék, mondjuk tök mindegy, hogy hová, itt tömeg van mindenhol, fognék egy AK47-est, s amíg a TEK le nem terít/ki nem fogy a tár csak lőném halomra az embereket. De ne aggódjon senki, ez nem egy akciófilm, AK47-esem sincs, s valószínűleg lőni sem tudnék vele. De ami a tény, komolyan zakatol a fejem, s mindjárt meg is bolondulok a körülöttem lévő ingerektől. Aljas manók támadják az érzékszerveimet.
- Az orrom: valaki (tudom, hogy ki) qrvára büdös. Mindennap tiszta ruhát vesz, biztosan mosakszik is, de a dezodort, mint olyan, nem ismeri. Borzasztóan kellemetlen a tömény, savanyú izzadságszag. Komolyan mondom, felfordul a gyomrom. Jön, megy, sürög-forog, felnyúl a polcokra (kvázi szellőztet), ne tudjátok meg! Gondoltam, hogy az asztalára teszek egy dezodort, enyhe célzásként. Megkonzultáltam a többiekkel, azt mondták, hogy ne tegyem. Milyen kibaszott társadalomban élünk, ha nem jelezhetem a másik felé finoman, hogy gond van vele: Legszívesebben megmondanám neki, hogy „büdös vagy, b..d meg. De ezt ugye nem teszem, mert disztingvált, finom úrinő vagyok. Mi akkor a megoldás?
- A fülem: A házat, amelyben a munkahelyem van, felújítják. Körfolyosós „pesti bérház”. Azzal kezdik, hogy a járólapot/mi a francot feltörik körbe, 4 emeleten keresztül. Egész héten, folyamatosan, max. 10 perces szünettel vésnek, törnek, kalapálnak qrva hangos gépekkel. Úgy lüktet az agyam (s még sokaké), hogy a gondolataimat sem találom benne. Így nem lehet dolgozni! Folyamatosan, immáron 4. napja fáj a fejem. Quantanamo ehhez képest kutyafasza lehet. Ha ez nem lenne elég, az iroda ajtaja nem zárható normálisan, érts: a legkisebb fuvallatra kinyílik. Rajtam kívül senki se bírja normálisan bezárni. Jön egy nagyobb fuvallat, ami úgy bebas..a az ajtót, hogy csak nyekken. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fog az üveg kitörni.
- A szemem: nagyon sok a munka. Közeledvén a törvénykezési szünet, nem nagyon van már tárgyalás, ergo a munkaidőt az irodában töltöm adminisztrációval. Amikor már örülök, hogy túl vagyok egy papírhalmon, jön a következő halom. Ez egy circulus vitiosus. Szegény fák életüket adják ezért a sok papírért, aminek a fele felesleges. Ez a bürokrácia non plus ultrája, ami itt van. Szóval, verem a gépet egész nap, nézek ki a fejemből a neonfénnyel megvilágított irodában, a szemeim pedig a piros szemű nyusziéra hasonlítanak. nem is említem a nyaki csigolyáimat, a növekvő fenekemet, s így tovább…. :)
A maradék békén van hagyva. :)
Na, kidühöngtem magam, meg is nyugodtam, haza is mehetnék. De nem lehet, még tart a munkaidő. L Fontos: ezt a levelet nem a munkaidőben írom!!!!
S a lényeg: szerintem van az a pont! :)
