Nagyon unom már a vezetést. Pénteken haza, vasárnap/hétfőn vissza. 1,5-2 óra folyamatos koncentrálás. Nem hittem, hogy valaha meg fogom unni a vezetést, amit egyébként imádtam. Kikapcsolódás képpen  pénteken vonattal jöttem haza. Keleti pályaudvar, 12.30 Lillafüred IC. A fővárosban tombolt a 36 fokos hőség, semmi sem nyújtott enyhülést. Egy dologban reménykedtem, ha már vonatozásra adtam a fejemet, a légkondi működni fog. Így is volt, kellemesen hűs levegő a vonaton. Az élvezetbe azért valami belerondított. Kitalálja kedves olvasóm, hogy mi az? Igen, a fasírt. Nagymami + 2 unoka és egy német nyelvű úr. Ő nem a nagypapi volt, s magyarul nem beszélt egy szót sem. Egész úton azon törtem a fejem, hogy ő ki lehet. 70 év feletti, de lehet, hogy 80. Nagymami 70 év körüli, ő volt a kapocs a gyerekek és a bácsika között. Megértem én, hogy 12.30-kor ebédidő van, de miért fasírt? Egyébként nagyon szeretem, bár ritkán eszem, mert én nem pacsmagolok vele.  Milyen gondolkodás mód kell ahhoz, hogy ne egyek egy zárt térben fasírtot, ami eszméletlen bűzzel teríti be a szerelvényt. Kíváncsi lennék, hogy tőlünk nyugatra is eszik-e ezt a vonaton  / ez magyar specialitás, minthogy anno a turistabuszokon is ez volt a fő menü. Ja, hogy ez viszonylag bírja meleget? Oké! De megint csak oda lyukadok ki, hogy ma, 2017-ben olyan társadalomban élünk, legalábbis Magyarországon, hogy az emberek nagy ívben tojnak egymás fejére. Mindenki csak magára figyel, magával van elfoglalva. Erre ezer példát tudnék írni a legenyhébbtől, egészen a bicskanyitogatóig. Pl. nálam már a bicskanyitogató kategória a büdös cigány, akit qrvára nem érdekel, hogy a vonaton tilos a dohányzás. Bemegy a mosdóba, ott elszívja az ócska, sodort bagóját, majd végig lejt a vagonban, eregetve magából a bűzt. S ezt a 2 órás út alatt négyszer tette meg. A kaller,  jobb a békesség alapon nem szólt neki. S akkor megint csak felteszem a kérdést, hogy milyen társadalomban élünk, amikor senki, semmiért nem mert szólni. Tűr és nyel minden zavaró tényezőt,  amit embertársai elkövetnek, mert egyszerűen nem lehet megjegyezni, kérni, felháborodni. Nem tudhatja az ember, hogy az "elkövető" nem részeg-e, nem áll drog hatása alatt, nem őrült, vagy egyszerűen csak más kultúrából származik, ahol a bicska/kis kés/nagy kés szériafelszerelés. Megértem én, hogy senki sem akar a híradóba bekerülni egy olyan headline-nal, hogy: pl. Megkéselte, mert szóvá tette, hogy.... De könyörgöm, akkor így mi lesz? Kussolunk és meghúzzuk magunkat? Na jó, ezt az eszmefuttatást befejezem, mert nem vezet jóra. 

Most egyébként le a kalappal a MÁV előtt. Pontosan indult, pontosan érkezett, a légkondi végig működött, szóval szavam nem lehet. Bedöcögött 14.30-kor, s indult Budapestre a 14.30-as IC. Töménytelen mennyiségű ember. Arra gondoltam, hogy ők nem ismerik az Oszkárt vagy mi? Mondjuk a másik oldalt nem láttam, hogy volt-e meghirdetett út Miskolcról Budapestre 14.30-kor, de biztosan volt. Meglepő mennyiségű út van ebben a viszonylatban, oda és vissza is. Én nagyon szeretem, mert rengeteg érdekes emberrel ismerkedek meg. Néha nagyon izgalmas beszélgetések kerekednek ki egy út során, s információszerzésnek sem utolsó dolog. Mindig tanulok valamit. :) Mondjuk érdekes, mert én magam utas nem lennék, szeretem, ha az én kezemben van az irányítás. S ebben a pillanatban meg is világosodtam! Nyilván, akik vonattal utaznak, ők is azt szeretik, ha az ő kezükben van az irányítás. Mostanában a Keletinél szoktam várakozni az utasaimra. Megvannak a Keletinek a "törzs" nem is tudom mijei. Az arab a rozzant kocsijával, zsebeiben hatalmas köteg lóvével. A qrvajárat németből, meg hollandból, ahogy ők mondják. A munkásjárat ugyan onnan. A más kultúrából származó futtató a munkásaival, a hajléktalanok és így tovább. Ugyan azon fazonok minden péntek délután. A másik oldal is eszembe jutott, ez a Kerepesi út. Oda autóval nem lehet behajtani, ott csak a taxisok várakoznak. Szoktam utazni trolival, s közben nézegetem eme remek embercsoportot. Kezdjük azzal, hogy egyik társasághoz sem tartoznak. Folytassuk azzal, hogy mivel sokan vannak, felállnak a járdára. Egyszer én is csináltam ilyet a nyóckerben, oszt meg is bilincseltek, mire visszaértem. Ezeket vajon miért nem bilincselik? Ez is nyócker! Aki magyarul szól hozzájuk, el sem viszik. Egyébként meg, kiülnek a kis székeikre, kvázi pikniket rendeznek. Azt, hogy hogy néznek ki, mindenki képzelje el. Nincs az a pénz, amiért én beülnék valamelyikhez is,  Aztán egyik nap egy olyan oszkáros nőcit láttam 8 személyes  kisbusszal....hát, ő hozzá sem ülnék be. Más helyében, mert ugye a saját helyembe nem ülök be senkihez. Arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha valaki lefoglalja az utat, majd oda megy, meglátja a sofőrt, s inkább azt mondja, hogy NEM!

S akkor még egy gondolat, ez a "többi" a címből. Nem írok személyeket, mert véletlenül magukra ismernek. :)

Mondja meg nekem valaki, hogy a ma 8-10 éves generáció (TISZTELET A KIVÉTELNEK) miért nem tud köszönni. Azt sem nézem el, hogy bejön, én megyek be, találkozunk, s hal módjára némán bámul, azt meg főként nem, hogy én köszönök neki (k), s még ekkor sem jön bele a kis agyukba, hogy talán vissza kell köszönni. Miért van ez? Az ő szüleik, akik mondjuk 10-15 évvel fiatalabbak, mint én, nem tanították meg nekik? Oké, nem! S akkor mi van az iskolával? Komolyan mondom, én az ilyen dolgokat nem tudom a magamévá tenni. Ennyi kis bunkó kölyök! S milyen felnőtt lesz belőlük? Vagy ennek nincs is jelentősége? S az meg milyen dolog, hogy két 8 éves ül a játszótéren, a mászóka tetején, s mit csinálnak? Kitaláljátok? Nem ám játszanak, nem beszélgetnek...néma csendben ülnek egymással szemben, s a telefonjukat basztatják. Könyörgöm, 8 évesek! Ez persze maximálisan a szülő hibája. 8 évesnek nem kell telefon, de ha már van, akkor nem visszük el a játszótérre, igaz?!!!! Vagy csak én vagyok már öreg???? :)

Nyugodtan szóljatok hozzá a felvetéseimhez! Jobb-ha olvashatok véleményeket is.

Jó éjszakát!