Tegnap beszélgettem egy magamkorabeli lánnyal :), lánnyal! :) Nem lány, asszony, de olyan jó, hogy lánynak hívom magunkat! Téma volt az életkorunk, a testsúlyunk, a mozgás és így tovább. Mindketten ott tartunk, hogy majdnem 50 év alatt nem találtuk meg a számunkra megfelelő mozgásformát. Hiába mondják azt, hogy egy idő után élvezni fogom, nem élvezem. A zumba tetszik, szeretem a latin zenét, szeretek táncolni, de az sem az igazi. A futás lenne a legjobb, de nem visz rá a lélek. Timi mondta, hogy ő gyerekkorában sem szeretett mozogni. Jó volt a tesi óra, mert még sem matematika, de annyi. S, akkor eszembe jutott Dezső Bá. Amikor én még kislány voltam....a városban a 40-es suli volt a tesitagozatos. Ez volt az elit suli. Igen ám, de csak az A osztály volt a tesitagozat, ahová felvételezni kellett. Én a 6 éves óvodás...nem voltam kövér, sőt túlsúlyos sem, de az a cérnaszál sem. Anyukám elvitt a felvételire, ahol semmit sem kellett csinálnom, mert a "szakember", Dezső Bá, rám nézett, és azt mondta, hogy: a kislány hízásra hajlamos, nem vesszük fel az A-ba. Ha most belegondolok, akkor nem azt kellett volna csinálnia, hogy: oké, a kislány hízásra hajlamos, de ne adjuk meg a hízásnak az esélyt, sportoljon minél többet. Nem, ő kapásból elzárta előlem a lehetőséget. A történethez csak annyi tartozik még, hogy soha sem voltam kövér, tehát, hajlamos voltam a hízásra, de nem híztam el. Kivéve most. :) vagy inkább :(.  Emlékszem a tesi órákra, ami az iskolakörrel kezdődött. Nagyon utáltam már akkor is futni. Az iskolakör magába foglalta az ovit és a bölcsit is, szóval, jó nagy kör volt. :) Abból kettőt kellett futni. A leleményes kisdiákok, vagy nevezzük őket lustának, nem futottak 2 kört. Megvárták a többieket. Igen ám, de ez valakinek szemet szúrt, s onnantól kezdve már kinn állt a tanár az utcán, s ellenőrizte a nebulókat. Nem lettem tesitagozatos, de jártam úszni, a Postásba. S ott is a futás. Télen, a hidegben, a hóban, futással kezdtük. Sajnos nem voltam úszótehetség! :( Aztán a középsuli, a karatés tesitanárral. :) Mindennap tesióra, s mindennap felülések. 150. Szerintem senkit nem lep meg, hogy azt is utáltam. Megpróbáltam "megspórolni". Homa tanár úr számolt: 145, 146, 147, 148, 148, 150. Mindenki fellélegez (hetett) volna, mert így folytatódott: most Havasréti kedvéért újra kezdjük! Szerintetek népszerű voltam? Na, ennyit a nem létező sportkarrieremről.

Aranyélet. Ki látta? Cseles volt a HBO, az első rész megnézhető volt simán a neten. Aztán semmi. S mivel nincs HBO előfizetésünk, így nem találtam meg a megoldást, egészen a múlt hétig. 2 nap alatt lenyomtam a 2 évadot, első alkalommal, hajnali 2.35 percig néztem. Nekem tetszett. Leszámítva azt, hogy a második rész már túl véresre, túl "akciódúsra" sikeredett. Tökéletesen tükrözi a mai, magyar társadalmat. Kapcsolatokkal és pénzzel minden, MINDEN elérhető. Talán annyi emberölés, főleg rendőrgyilkosság nem úszható meg, de azon kívül, minden. De szerintem itt nem a bűncselekmény felderítése volt a lényeg. A csajszi "típus" is létezik. Láthatunk egy párat valamelyik adón, de erről nem akarok írni. Nem láttam egy részt sem, viszont elolvastam valakinek a blogját róla. Olyan, mintha láttam volna. Számomra viccesen írja a történéseket. S elgondolkodhatunk rajta, hogy ilyen nők vannak? Vannak! A műsor szar, de elérte a készítő a célját. Biztosan nézik is, de beszélnek róla, kvázi benne van a köztudatban, szóval lehet nyomatni a reklámokat közben, amiből folyik be szépen a sok lóvé valakinek a zsebébe. 

S, akkor 2 elmaradás. Dubai utolsó nap csak a tengerről szólt. Tisztaság, rendezettség, tömegmentesség, 500 fok, tűzforró homok. Public beach: napernyő, napágy barátságos áron bérelhető, vízimentők kb. 100 méterenként. A tenger isteni volt, balzsamosan simogató. Nekem mindig fél óra, míg bemelegítem magam a tengeri fürdőzéshez. Itt nem kellett. Annyira meleg volt a víz, hogy egyből belecsobbantam. Amit hiányoltam. Átöltözési és zuhanyzási lehetőség, illetve hideg innivalóhoz való hozzájutás nem volt túl sok, sőt kevés volt, messze volt.  A szállodai strandokon, ezek közel, de horror áron a napágy és tartozékai.

Hallstatt: Földünk egyik ékszerdoboza. Gyönyörű! Pici település, ezer meg ezer emberrel. Ki is van írva, hogy a település nem múzeum, itt emberek élnek, viselkedjen mindenki normálisan. :)  Ott majdnem egy egész napot töltöttünk. Relaxáltunk, sétáltunk, lábat áztattam, s így tovább. De a legtöbb idő arra ment el, hogy Fannikáról elkészüljön a megfelelő kép. :) Íme: