Ott hagytam abba, hogy pillanatok alatt elözönlöttek minket a kéregető fiúcskák, de a a "hordár" ura volt a helyzetnek, s elhesegette őket. Mondta nekünk, hogy ne adjunk egyiknek sem, mert akkor mindenkinek adni kell, s egyre csak többen lesznek. Megvártunk egy másik buszt, felpakolta az ő bőröndjeiket is, s így már hatan kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, előre és hátra. Az volt a baj, hogy nem lehetett tudni, hogy merről, mi érkezik. A medina belsejébe autók nem nagyon jöhetne be, de azért volt, aki ezt megtette. Emellett rengeteg robogó, kerékpár, csacsifogat és gyalogos. Ez a kavalkád a későbbiekben eléggé megnehezítette a közlekedést. Kanyarogtunk jobbra-balra, s rövid időn belül elveszítettük a fonalat, amit egyébként meg sem találtunk. :) Egyszer csak megállt egy fa kapu előtt, amin a hotel neve, s kopogtató gyanánt egy kéz volt található. Ez a kéz a hamsza (isten keze), amit tulajdonképpen egy amulett, amely védelmezi őket, s elűzi a rossz szellemeket is.

Valami ilyesmi, s ennek ezernyi változata. Sajnos fotót nem tudok mellékelni, mert éppen nem azon járt az agyam, hogy megörökítsem a bejáratot, hanem, hogy el ne üssön egy motoros.  Nem túl magas kapu, vastag, tömör fából, de a technika vívmányát nem nélkülözte. A bejárat bekamerázva, akárkinek nem nyitják ki. Kulcsot sem adtak a kapuhoz. Volt egy hölgy, aki egész nap a kapu közelében feküdt - ezt abból gondolom, hogy csak hatalmas párnák voltak, no meg láttam is feküdni -, s ő nyitogatta a kaput. Mielőtt bejutottunk, már ajánlgatták magukat turisztgájdnak fiatal fiúk. Érdekes, hogy ez az egyik dolog, amitől óva int a Külügyminisztérium.

Amint beléptünk a szállodába, szabályszerűen elvágták a külvilágot. Nyugalom, csend, csak a vízesés hangja. A  recepción egy görög isten afrikai változata várt minket. Ritkán láthat az ember lánya szép néger férfit, de ha ez Afrikában történik, azért ne lepődjön meg nagyon. :) Szabályos, kis golyófej, izmos test, elegáns ing, tökéletes angolság (mondom én! :). Szóval, rendben volt a pasi! Elmondta a tudnivalókat, mindenki megkapta a szobakulcsot, s mehetett az útjára. Ő is felhívta a figyelmünket, hogy a kapunál ácsorgó fiúkkal ne álljunk szóba. Kifizettünk a transzfert, ami 15 euró volt kettőnknek. Ha négyen mentünk volna, akkor csak 25 lett volna. Az nem számított, hogy tulajdonképpen négyen mentünk, mert ez a négyes nem az a négyes volt, szóval 15-be került /2 fő.

A szálloda, ha még nem említettem volna 5 csillagos volt. Gondoltam, hogy arab viszonylatban más lesz az az 5 csillag, de ez azért nagyon alul maradta az 5 csillagot. A távolság (képek a hotel honlapjáról) igen csak megszépítette az egészet. Én nem kétlem, hogy vannak 5 csillagos szobák is, de az sajna nem mi kaptuk. A szobaajtó gyakorlatilag egy retesszel záródott, az pedig egy lakattal. Erről sincs képem, de találtam egy hasonlót, azt csak miheztartás végett :) bemásolom ide. 

Rendkívül betörésbiztosnak tűnt... :) Azt írta a külügy., hogy biztonságosabb minden értéket a szállodai szobában hagyni. A zsebtolvajok és motoros rablók a fényképezőgépre, telefonra, hitelkártyára mennek. Nos, a mi szobánkban inkább nem hagytam semmit. Az ajtó komolyabb erőfeszítés nélkül kinyitható volt, a széf pedig out of order...  Tudom, hogy nem kéne a legrosszabból kiindulni, de ha mégis megtörténik a baj, akkor mit tesz az ember lánya/fia? Telefonál a konzulnak, de az nem tudja visszaadni azt, amit elvettek tőle. S biztos vagyok benne, hogy a szálloda csak széttárná a karját, s mosná kezeit. Vannak a szállodának kezei? :) Na, de szerencsére nem történt semmi, mármint az utcán, mert mindig minden velem volt. 

A szoba rendkívül puritán volt, de az éjszakai alváshoz tökéletesen megfelelt, táncra meg már nem maradt energiánk, amikor éjszaka visszaérkeztünk. :)  Két pici ágy, meg a gardrób. :) A fürdőszobában volt minden, ami kell. Rendkívül sűrű, erőteljes jázminillatú tusfürdő. Tiszta törölköző, legalább is kinézetre. Semmi kellemes illata nem volt.  Ez nem azt jelenti, hogy büdös volt, hanem azt, hogy olyan semmi. Ablak az nem volt a szobán, de felesleges is lett volna, hiszen egy lépcsőházra nyílt az ajtó, tehát se fény, se szellőzés.Egyébként a szállodában nagyon sok hangulatos közösségi tér van, ohne ablak. Emiatt mindenhol mesterséges világítás, de ez kell a hangulathoz.

Nem tudom, hogy miért, de némelyik képet csak elfordítva tölti fel az oldal. Amit hiányoltam, hogy nem arab zene szólt mindenhol, hanem valami tucc-tucc. Azt gondolják, hogy ez kell az európaiaknak? Személy szerint szívesebben hallgattam volna valami autentikus arab zenét. 

Lecuccoltunk, welcome drink nem várt, de még hideg vizecske sem. Megbeszéltünk újdonsült útitársainkkal, hogy félórás pihenő után (elvégre ki kellett pihenni a nagy katyvaszt, amibe belecsöppentünk), együtt fedezzük fel a környéket. Az afrikai istentől kaptunk egy belvárosi térképet, s nagyon előzékenyen elmagyarázta az utat pl. a Jemaa el Fna-hoz, s így tovább. Hála a technikának, volt napra kész térkép a fiúk telefonján,de azért az első 2 nap, így is sikerült eltévednünk. 

Úgy indultunk neki Marakesh-nek, hogy minden utcai kaját meg fogunk kóstolni. Gyorsan cséndzseltük a májndunkat, látván, milyen körülmények között készülnek az ételek, s, hogy milyen körülmények között árulják az ételek alapanyagait. Biztos, ami fix alapon a KFC-ben ebédeltünk, ott nem nagyon nyúlhatunk mellé alapon.... Hát tévedtünk! A marokkói KFC-ben nem a megszokott "minőséget" kaptuk meg.  Kalandos úton kijutottunk a medinából, megbirkóztunk a forgalommal , halált megvető módon jutottunk át az úttest másik oldalára , s végül kikötöttünk egy gyönyörű közparkban. Utunk a Koutoubia mecset előtt vezetett el, mely egy tájékozódási pont lett. Amikor azt megláttuk, akkor tudtuk, hogy már nincs messze (kb. 2 kilométerre) a mi kis szállodánk. :) 

Ide most egy videót szerettem volna feltenni, ami a forgalmat segítene "átélni", de sajnos nagy a mérete, így nem tölthető fel. :( Kár, mert azt elmondani nem lehet, látni, hallani, KELL , részt KELL venni benne!

A park (Cyber Arsat Moulay Abdeslam) gyönyörűen gondozott, ingyenes. Rengetek benne a cica, akik igen csak soványak, nem úgy tűnt mintha etetné őket valaki. Egyébként rendkívül magas az óvárosban a macskák száma, de ott azért csurran-cseppen nekik valami. Kutyát viszont alig látni, szerintem ötöt sem láttunk, épp ezért a "kutyagumi az utcán" ismeretlen fogalom. Hosszan sétálgattunk a parkban, majd felfedeztük a helyi Auchan kínálatát, mielőtt belevágtunk a "nagy kalandba", hogyan találunk vissza a szállodához címmel. A sötét nehezített a feladaton. :) 

Gondolhatná kedves olvasom, hogy miért nem mentünk taxival? Nos, mint már említettem, arra a pontra már nem jöhetnek be autók. Egyébként pedig a séta egészséges, ha leszámítjuk az óriási szmogot, ami arrafelé van.