Látta valaki esetleg? Ha nem, ne bánja!  Feleslegesen töltöttem vele 1 óra 27 percet. Magyar film. Megtörtént eseményt dolgoz fel. Hallottam egy beszélgetést a magyar krimikről. Arról okoskodtak, hogy miért nem sikeres a magyar krimi. Az a konzekvencia, hogy a magyar filmrendezők és forgatókönyvírók képtelenek jó krimit készíteni. A martfűi rém csúcsot döntött, 47 ezren látták. Azt mondták a hozzáértők, hogy annak azért volt sikere, mert megtörtént eseményen alapul. Nos, ez a Félvilág is azon alapul. Gondoltam, megnézem. Borzasztó volt. A szereposztás alapján jónak ígérkezett. Súlyos hiba volt Kulka Jánost arra kényszeríteni, hogy "szexeljen" egy nővel. Nagyon nem volt hiteles az alakítása, sőt, űber gáz  volt. Gyakorlatilag nem történt semmi a filmben, leszámítva a végén a főhősnő halálát. Ja, még rajta kívül 2 másik ember is meghalt, egyik a gyilkos. Na mindegy, adtam a kultúrának, s a magyar filmgyártás oltárán is feláldoztam magam.

Persze, én most Dubait akarom folytatni a harmadik, valójában a második nappal. Megtört a jég, mi bajom lehet alapon indiai reggeli fogyasztottam. Valami rántottaszerűséget, amiben valami zöld féleség volt sütve, nem tudom, hogy mi. A többiről nem tudok nyilatkozni, mert fogalmam sincs, hogy mit ettem. Reggeli után az Atlantis hotel, s a világ legnagyobb akváriumának megtekintése következett a pálma szigeten.

Amiből persze a földön semmi sem látszik, mármint a pálma alakból. A hotel biztosan szép, mert nem jött be az, amit akartam. Ha az ember lánya határozottam viselkedik, akkor bejuthat bármelyik hotelba, s túl is juthat a recepción. Tudom, próbáltam. :) Hát, ez az eset most nem az volt. A bejáraton be lehet jutni, hiszen azért bejárat, igaz?! A recepcióhoz kvázi egy plázán keresztül lehet eljutni. Itt is gondoskodnak róla, hogy ne hogy ne tudjon az ember fia/lánya vásárolni. A hotel területén van egy aquapark is, ahová eléggé borsos áron lehet bejutni. Az üzletsor után két irányba lehet menni. Ki a kertbe, de fel kell mutatni a "szobakulcsot", illetve a szobákhoz és egyebekhez, de itt is fel kell mutatni a kártyát. Az akváriumba nem túl vészes a belépő, de az is kihagyható kategória lett volna. Volt benne egy jó fej rája, ő volt a csúcsa az egésznek.Odajött és rám mosolygott.

A szállodában történő kukucskálásból nem lett semmi, mert minden egyes lépcsőnél, kijáratnál, bejáratnál áll egy önkéntes rendőr, s kéri, hogy igazold, hogy a szálloda vendége vagy. Pedig szívesen megnéztem volna. Na, majd legközelebb, ha Emírke meghív.

Az akvárium után próbáltam tengerpartot keresni, de ez nem sikerült. Na nem azért, mert nem volt tenger. A szállodával szemben ott van a nyílt tenger, de oda nem lehet menni, mert bazi nagy kövek/sziklák vannak a partján, ott nem lehet fürdőzni. A szálloda mögött van egy tengerparti rész, de az egyrészt a pálmasziget egyik ága, így szemben vele házak, építkezés, szóval nem túl szép látvány, másrészt pedig nem public beach, s ebből kifolyólag le sem lehet heveredni, vagyis mégis csak, ha az aranyárban mért napernyőt és napágyat kifizeti az ember. Potom 24 ezer Ft az ára. Így a fürdőzés aznap elmaradt. Visszamentem a szállodába, s egy kicsit napoztam a tetőn. A medencét ismét indiaiak foglalták el, de érdekes módon csak a hímneműek. Anyuci és a lánygyermekek le sem vetkőztek, hacukában ültek a medence partján. A fiúk és és apuci bezzeg pancsikolhatott. Rájöttem, hogy nem tudnék egy olyan társadalomban élni, ahol a nőknek nagyjából kuss van. De ez neki ugye természetes, tehát nem hiszem, hogy problémát csinálnak belőle. Azt gondolom, hogy fel sem merül a fejükben. Aki meg lázadni akar, az biztosan megteszi. Aztán vagy sikerül/nem.

Előző nap befizettem egy utazási irodában egy dzsipszafarira/mire. Az utazási iroda egy annak látszó üzletben volt. Kaptam nyugtát is a befizetett összegről (arab nyelven), de azért megfordult a fejemben, hogy másnap eljönnek-e értem, ahogy ígérték, vagy kidobtam a pénzt az ablakon. S számomra is meglepő módon oda visszataláltam volna, nem úgy, mint Marokkóban. Biztosan sokat segített volna a metró a tájékozódásban. Ebéd után, a megbeszélt időpontban megjelent egy szép, újnak látszó Land Cruiser. Amikor megláttam benne a bukócsöveket, kicsit inamba szállt a bátorságom. Ez a mondás is honnan ered?! Kb. egy órát autócskáztunk a nepáli sofőrrel, aki 15 éve csinálja ezt, s a jelek szerint élvezi is. Bár azt mondta, hogy ez nem az álma, ez a munkája. A program arról szólt, hogy végig száguldott a városon, össze-vissza előzgetve, sávot váltva, utolsó pillanatban fékezve, nekem halálfélelmet okozva. Nagyon durván vezetett. kb. egy óra autózás után érkeztünk meg a sivatag szélére. Ott lehetett kvadozni, mindenfélét vásárolni, enni, inni. Innen tömött sorokban elindultak a Toyoták bele a homokdűnék tengerébe.

 Érdekes látványt nyújtott a fehér Toyoták kígyózó sora a vöröses-sárga homokban. Amerre a szem ellát, csak homok. El is gondolkodtam rajta, hogy mit tennék, ha most itt maradnék egyedül. Merre indulnék el, s mikor halnék szomjan a 40x fokban, a tűző napon, s mikor fakadnék sírva, mert fogalmam sincs, hogy merre induljak, hiszen mindenhol csak homok, sehol semmi kiindulási/tájékozódási pont. S mikor jönne el az a pont, amikor leroskadnék, s feladnám az egészet várva, hogy a keselyűk elkezdjenek körözni a fejem fölött. :) De, ha szerencsém van, megment egy fekete szemű, arab herceg/egy fekete szemű tevehajcsár. :) Amikor már jó mélyen bent voltunk a sivatagban, akkor megállt egy pillanatra Ali (nem így hívták), bekapcsolta az övét, bekapcsolatta az utasokét is (én már beszálláskor bekapcsoltam), felhangosította a zenét dobhártya dobogtatósra, s indult a mandula. Engem a frász kerülgetett, de a kocsiban ülő többi személy nagyon élvezte. Nem győztem kapaszkodni, kitámasztani magam stb. Arról már nem is szólok, hogy persze rosszul is lettem. A sebességét nem tudom, de nekem ezerrel történő száguldozásnak tűnt. Kicentizve a dűnék szélét, kanyarok össze-vissza, kifarolások, függőleges "zuhanások", s így tovább. Többször beterítette a homok a kocsit, többször gondoltam arra, hogy mi lesz, ha most fejre áll az autó, lényeg, egy pozitív gondolatom nem volt. A zene viszont nagyon tetszett, s minő meglepő módon főként arab zene volt. Ez fontos volt a hangulathoz, belegondolva, mind ezt csendben átélve unalmasabb lett volna. :)

30 percig tartott az attrakció, ami számomra pont sok volt. Ezután elmentünk a "vendéglátóegységbe", ahol is fantasztikus vacsora, tűzzsonglőr, hastánc, s egy fiú tánca, aki valóban Ali volt, s valószínűleg a fiúkat szereti. Nagyon érdekes ruhája volt, apró kis égőkkel díszítve, ami a napnyugta után igen csak látványos volt. Forgott ezerrel, mint egy kerengő dervis, s ahogy a zene gyorsult, ő is gyorsult, szinte extázisba forogta magát. Megpróbálom feltenni a videót, hátha sikerül, s kedves olvasom is kaphat egy kis ízelítőt.

Sajnos, nem tudom, hogy hogy kell feltenni. :(

A hastáncos csaj csini volt, nem a nagyhasú fajtából. A mellei hatalmasak voltak, s úgy rázta őket, hogy ilyet még nem láttam. :) A vacsora nagyon finom volt. Bőséges, többféle arab kaja, Megint csak nem tudom, hogy miket ettem, de ezek fenségesek voltak. Volt édes és csípős, nem édes-csípős :) , csirke, tészta, humusz, valami finom, talán brokkolis akármi, komolyan nem tudom, hogy mi, s így tovább. :) Csináltattam a kezemre egy szép hennát, s tényleg 10 napig rajta maradt. Erőteljesen éjszakába nyúlt az idő, amikor is a program befejeződött. Épségben visszaértünk a szállodába, s ismételten nem kellett altató. :)