Mondtam már, hogy miért imádom a vonatozást?  Most megfogalmazódott bennem. Pl.:  megírhatom a vonatúton a blogomat.  Igaz pici a betű, szemüveggel is alig látom, de  biztosan ki tudom majd javítani.  Aztán itt van az utazóközönség. Azt ki nem hagynám semmi pénzért! A jegyem az ablak mellé,  asztalhoz szólt.  Hála  Elvirának, már ezt is ki lehet választani. Nos, az asztal megléte feltételezi a 4 fős társaságot. Jelen esetben a 4. fő én lettem volna. Picit elhúztam az időt, így az indulás előtt 5 perccel érkeztem.  A 3 helyen dagi család ült,  KFC-s- kaját zabálva. A káposztasaláta pont a vonatra illő csemege. Fasírttal még jobb lenne.  Nos, nem elég, hogy az egész asztalt beterítették az ennivalóval, az üléseket  beterítették saját magukkal. Az én helyemre került a mama táskája. Nyilván fel sem merült bennem, hogy bepréselődjek az ablak mellé.  Szerencsére nincs teli a vonat, így egy négyes helyen ülhetek egyedül,  az ablak mellett.  Az is jó a vonatban, hogy utazik rajta sok gyerek, akik nem igazán vannak el, így folyamatos a sírás,  hiszti, nyígás. Hétfőn, amikor mentem vissza egy cigány ember utazott Pestre 3 gyerekkel. Egy 5 év körüli kisfiú,  3 év körüli kislány,  s egy 2 év körüli gyönyörűség. Csodaszép kislány göndör fürtökkel. Na, ő nem bírta a kiképzést, majdnem folyamatosan ordított. Azon gondolkodtam, hogy haza is vinném. A csajok biztosan örülnének neki. Meg azon is gondolkodtam, hogy ez a pasi hová megy egyedül 3 kiskölyökkel. Van-e anyjuk vagy hősiesen egyedül neveli őket?  Tiszták, gondozottak voltak. 

Aztán az is jó, hogy a kalauz jóképű (kivételesen).

Egy pasi velem szemben 10 percenként húzogatja a kettes üveget. Anyuci boldog lehet vele. Egyébként nincs alkoholista feje. Én vagyok a rosszindulatú,  biztosan vizet iszik.

Hurrá, az egyik kölykök elaludt! Olyan hangosak, hogy a zenén keresztül is hallom.

A vonaton az is jó, hogy olvashatok, rejtvényt fejthetek, pontosabban fejthetnék, de sajna ebben a táskában nincs tollam. Tanulhatok spanyolul (jövőre neki vágok az el caminonak), szókeresőzhetek, vagy csak egyszerűen bámulhatok ki a fejemből. Tudom, hogy a nagy úthoz nem szükségeltetik spanyol tudás, de ha már Spanyolországban kalandozok, akkor nem árt egy picit konyítani a spanyol nyelvhez. Egyelőre egészen egyszerűnek tűnik. Azt már remekül tudom, hogy én egy ló vagyok, s vizet iszom. Nem is értem! Biztosan ezek az alapjai egy nyelvtanulásnak? A szókeresőt hamar megunom, begurulok, hogy nem tudok már új szavakat megtalálni. Van egy ismerősöm, aki annyira kitartó, hogy addig csinálja, amíg meg nem találja az utolsó szót is. Tv is van a vonaton, akár filmet is vetíthetnének. Wifi is van, nem is értem, hogy mit reklamálgatok. Most már csak az a kérdés, hogy el tudom-e majd menteni, amit írtam. No, majd kiderül. Most olvasok egy kicsit. 

Az út közepén a kettes mellé betársult a sör is, és azt is megtudtam, hogy az utastársam nem szívleli pártunkat és kormányunkat. Egyébként tök jó, hogy nő vagyok, mert így a körülöttem zajló beszélgetésekből háromra is oda tudok figyelni. :) A könyv most nem kötött le, de gyorsan elrepült az idő, mert a pici betűkkel bíbelődtem. Az út végére a légkondi lefagyasztott, cserébe azért, mert hétfőn nem működött, s kb. 40 fokban tettük meg az utat Budapestre.