Azt gondoltam, hogy most mindent leírok. De rá kell döbbennem, hogy nem megy ez olyan gyorsan. Egy nap is nagyon sok időt vesz el, úgy, hogy nem is írok túl sokat. Vagy igen? :)

Ott hagytam abba, hogy szakadó esőben elindultunk a Sasfészek felé. Ennek jelentősége van, hogy szakadt az eső, mert a hegyre felfelé kellett menni. Ez addig nem is baj, amíg nem kell megállni a emelkedőn  mert köztudott, hogy a kézifékes elindulás nem az erősségem.  :) S, ha Mörfiből indulunk ki, akkor természetes, hogy Berchestgaden  gyönyörű kis városkájában meg kellett állnom a csúszós úton, az emelkedő tetején.  Nem is értem, hogy egy kis városban miért az emelkedő tetejére kell tenni a stoptáblát?! Persze bepánikoltam, mint mindig, s jól  odapörköltem a  kuplungot.  A Sasfészek megtekintéséről egy hajszál híján ugyan, de pont lekéstünk, mert fél 5 kor indult az utolsó busz. Jobb dolgunk nem lévén, elindultunk Salzburgba. Menet közben beugrottunk egy Aldiba, mert az Aldi olcsó. :)  Ez az Aldi gyönyörű hegyek között, egy kristálytiszta patak mellett található.

 A péksütemények nem csak úgy heverésznek szana-szét, hanem egy rejtekhelyről hívhatók le. A választékról képek vannak kitéve, meg kell adni a darabszámot, majd egy leejtőn megérkezik a rendelt áru.

A szállást könnyen megtaláltuk, hála a gps-nek, csak az udvarra történő bejutás okozott kisebb-nagyobb nehézséget.  Jobbra, kis ívben, gyakorlatilag  derékszögben kellett (volna) bekanyarodni egy olyan kapun, ami kb. 10 cm-el volt szélesebb az autónál. Ehhez még hozzá tartozik, hogy az autók a másik sávban folyamatosan haladtak. Esélyesem sem volt, de azért párszor megpróbáltam. :) Meglepő módon,  a mögöttem  várakozó autósok  halálos nyugalommal tűrték a bénázásomat, csak az arab kebabos fogta a fejét egy idő  után.  Mikor konstatálta a tényt, hogy a nő  a lehetetlenre vállalkozik, akkor megmutatta a „rejtekutat”, ami egy másik utcán, egy másik kapuhoz vezetett, ahol természetesen, akadály  nélkül  beparkolhattam az udvarra. Salzburgban már nem esett, így elindultunk egy Salzburg by night túrára.

Esni nem esett, de a hőmérséklet igencsak alacsony volt. Maradjunk annyiban, hogy nem volt melegünk. Úgyis mondhatnám, hogy szétfagytunk. Úgy néztünk ki mint, 4 hajléktalan , aki magára vett minden göncöt,  amit talált. Fanni élt  a vétó  jogával, s közölte, hogy ő nem nézett  ki úgy, ő  jól  nézett ki.:)  A városközpont kb. fél  óra  sétára  volt a szállástól, ami jó  időben egész  kellemes lett volna. Megpróbáltuk még aznap megvásárolni a Salzburgkártyát, de nem jártunk sikerrel. Nem is értem, hogy milyen meggondolás alapján zár be a tourist office 17 órakor. Így, a hazafelé vezető utat is a hidegben gyalogolva kellett megtennünk. A másnap reggel is egy laza kis sétával kezdődött a szemerkélő esőben, miután 6.30-kor kirángattam mindenkit az ágyból, elvégre nem pihenni mentünk! :)  Végre birtokunkba került a kártya, ami nem volt olcsó, viszont a tömegközlekedést korlátlanul használhattuk vele, bemehettünk vele 29 múzeumba, illetve feljogosított az Untersbergre való feljutáshoz.  Kezdtük a karácsonyi múzeummal, ami nem volt egy nagy szám, nyugodtan elbújhat a szentendrei karácsonyi múzeum mögött. Következő volt a Salzburg múzeum, 3 emeleten mindenfele téma.  Igazándiból egyetlen érdekes része volt, nevezzük zenei részlegnek.  Itt ki lehetett próbálni különböző hangszereket, illetve meghallgatni, hogy hogy szólnak egy hozzáértő kezében, szájában.  Következett az egyházi részleg, ami szintén egyikünket se fogta meg. Simán kihagyhattuk volna, de ugye nem tudtuk, hogy mire is számítsunk… Beiktattuk még a Panoráma múzeumot, ami megint csak nem ért egy garast sem. Utunkat a vár látogatásával folytattuk, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra és a környező hegyekre. Megnéztünk mindent, amit csak lehetett, többek között a Marionett múzeumot, amiben horrorfilmbe is tökéletesen beillő figurák is vannak. A denevér marionettek igazán cukik voltak. A vár tövében, egy hangulatos kis étteremben költöttük el az ebédünket, majd tettünk egy kis sétát egy csodaszép temetőben.  Ezután következett a Természettudományi Múzeum.  Ez volt a legérdekesebb, de sajnos későn értünk oda, így csak 75 percnyi időnk marad. Gyakorlatilag csak a töredéket tudtunk megnézni, azt is csak kutyafuttában.  Nem is értem, hogy egy olyan városban, ahol a fő csapásirány a turizmus,  egy múzeum  miért csak 17 óráig van nyitva!? Szintenként volt tematizálva, a dinóktól kezdve, az űrutazáson keresztül, az emberi testig mindent magába foglalt. Az előcsarnokban egy hatalmas dinó fogadja a látogatókat. Mozog, hangokat ad ki, s nem lett volna jó vele szembe találkozni, akkor régen. :)  Megtalálható minden földrész jellemző állatvilága,  kitömött variációban.  Nem is gondoltam, hogy a hiéna ilyen nagy, a tvből ez nem jött le. Minden nagyon jól van megcsinálva, az állatok köré a termesztés közegüket is felépítettek.

Érdekes ábrákon, maketteken, modelleken keresztül ismerhetjük meg az emberi test felépítését és működését.  Pl. egy műtő berendezve, ahol éppen egy műtét folyik, vérrel stb.

Szegény petesejt, amint megtámadják a spermiumok.

Neil Amstrong, amint sétálgat a holdon. :)

Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ásványok, a föld kincsei, az élet, az emberiség fejlődésének állomásai.  Tényleg minden nagyon jól megcsinálva, kár, hogy nem ezzel kezdtük, bár akkor az egész napot ott töltöttük volna. De nyugodtan lecserélhető az összes eddig említett múzeumra. Miután reggel óta csak mentünk, mentünk, mentünk, leszámítva a fél órás ebédidőt, 17 óra magasságában már mindenki nagyon fáradt volt. Fájt a talpam, a sarkam, a térdem, a derekam, a hátam. Azért, hogy egy kicsit ülhessünk, felszálltunk az első buszra, ami az utunkba került. Azt tudtuk, hogy az Europarkba megy, csak azt nem tudtuk, hogy útja során bejárja Tolnát- Baranyát, s ezáltal  egy óra  lesz az út. Ennek csak azért volt jelentősége, mert a következő nap vasárnap volt, amikor is Ausztriában könyörtelenül zárva vannak a boltok, s a kenyérnek igencsak híján voltunk. Az Interspar szombati nyitvatartása 18 óra.  A limbóhintót megszégyenítő ügyességgel csusszantunk be a már lefelé záródó rács alatt. Sikerült bevásárolni, majd 2 másik busz segítségével hazajutni. Kár volt az aggodalmaskodás, mert mint utólag kiderült, az állomáson lévő Spar mindennap 23 óráig nyitva van. Az egész napi sétafika után senkinek sem kellett altató.  :) Másnapi tervek között szerepelt egy hegy, egy kastély parkkal, a Bibliatörténeti múzeum, a játékmúzeum, s Mozart minden mennyiségben. :)