Reggel 6-kor könyörtelenül kivertem a csapatot az ágyból, hiszen rengeteg látnivaló várt még ránk.  6.30-kor az első felvonón ültünk, vagyis álltunk, ami felvitt minket a közel 2000 méteres magasságba.

Gyönyörű, napsütéses idő volt, s egyébként se készültünk a télre... Ebből kifolyólag, szétfagytunk a hegy tetején lévő 7 fokban. Csodálatos volt a látvány, a tiszta levegő, de túl sokáig nem tudtuk élvezni. Amikor magasban vagyok, s előttem a végtelen gyönyörűség, mindig repülhetnékem támad, mint a madarak.  Kár, hogy nincsenek szárnyaim!  :)

A buszpályaudvaron felszállt a buszra 3 ázsiai lány, akik ugyanazt a programot találták ki maguknak, mint mi. Feljöttek a hegyre, követtek minket Hellbrunnba, pont addig maradtak, mint mi, s még az esti hajókázásnál is megjelentek. :) Szóval a hűvös időjárásra tekintettel, kommen Sie hirtelen elbúcsúztunk a hegytől, s a Hellbrunni kastély és park bebarangolásával folytatódott a program.

Ez a kastély egyik mosdója. Magyarországon meddig maradnának ott ezek a dolgok? S nincs őrizve! A park egy bizonyos részében csak vezetett túra keretében lehetett sétálgatni. Vicces fiú volt a guide, mert nem átallott mindenkit megfürdetni. A kastély építtetője kitalálta, hogy megvicceli a vendégeket, s mindenfelé locsolócsöveket rejtett el, s így a legváratlanabb helyekről támadott a víz.

Nem volt 40 fok, így nem esett túl jól.  A tesóm járt a legrosszabbul. Ő kapott hátulról, s amikor menekülőre vette a figurát, akkor jött szemből a támadás. :) A kastély után elmentünk a játékmúzeumba. Ott egyrészt régi játékokat lehetett megnézni, másrészt játszani lehetett. Hát játszottunk!

Ennek az lett a következménye, hogy bepisiltem a röhögéstől. Ez után következett az interaktív bibliatörténeti kiállításra. Ez nagyon érdekes lett volna, ha tudjuk, hogy mit kell csinálni. A múzeumban mi voltunk négyen, meg a pénztáros.  Vicces volt, mert: megkérdezte, hogy milyen nyelven kérjük az audioguide-t. Mondtunk neki, hogy magyarul. Mondta, magyar nincs, majd németül ránk zúdította a tudnivalókat. Nincs ezzel baj, mindkét gyerek tanult németül, Szuszinak nyelvvizsgája is van.:) S miután mindent elmondott, megszólalt ékes magyarsággal. Nem is értettük. Lényeg, a lényeg, végig mentünk a területen. Ott voltunk a kis Jézus születésénél, elmentünk Babylonba stb. , de igazából nem tudtuk, hogy mit kellett  csinálni. Jól szórakoztunk, sokat röhögtünk a bénaságunkon. Innen az utunk egy templomhoz vezetett, amit már első nap kinéztünk. Az egyik buszvégállomásnál volt. Azt hittük. A végállomásánál konstatáltuk a tényt, hogy közelebb van, de még mindig nagyon messze volt, így feladtuk.  Tartoztunk az ördögnek ezzel az úttal. Sebaj, Salzburg olyan részein jártunk, ahol garantáltan nem járnak turisták.

Azért nem tudom, hogy látjátok-e, mennyire felkészültek a sógoréknál. Nincs olyan, hogy lemerülsz! :) Visszaérve a városba, következett Mozart minden mennyiségben.  A szülőháza és így tovább. Mozart kugel és a többiek.  Kis éji zene és társai.  Baromira fáradtak voltunk megint csak , az egész napi gyaloglástól. Pihenés képen hajókáztunk egyet a folyón.  Kellemes volt, csak a végét rontotta el a captain, mert keringőzött egyet a hajóval, minek következtében eléggé rosszul lettem. Nem bírom ezt sem, mint a kanyarokat, a buszon háttal ülést és még sorolhatnám. Még felmentünk hirtelenjében nem is tudom, hogy hová, s megcsodáltuk a kivilágított várost. Fáradtan, élményekkel gazdagodva dőltünk az ágyba.  Várt Hallstatt és a  hazaút.