Túl vagyunk a 2017-es év utolsó kirándulásán. A baráti család kitalálta, hogy menjünk Zakopánéba. De minek??? Voltam ott télen. Buszos kirándulás volt a barátnőmmel. Valami nagyon hajnali időpontban indultunk, a 3. kanyar után rosszul voltam, szétfagytam a hidegben, átázott a csizmám a latyakban totyogástól, bőrkesztyűt vettem mindenféle színben. Aztán voltam ott nyáron, a kis családdal. Merőben más volt, komfortosabb. Megnéztünk minden látványosságot, s még találtam még bőrkesztyűt újabb színben. :) Szóval, minek is menjünk? De nem akartam ünneprontó lenni, így ez a kérdés csak a fejemben fogalmazódott meg.:)

A hajnali indulás most is megvolt. Időben bevettem a Dedalont, s érdekes módon a kanyarok száma is kevesebb volt. Persze, hiszen kész van Szlovákiában az autópálya Poprádig. Először a piacra mentünk (NowyTarg), s onnan az út Zakopánéba már  nem annyira kanyargós. Ez a Nowy targi piac egy nagy nulla. Valaki azt mondta, hogy nagyon jó és olcsó. Nem fedeztem fel sem a jóságot, sem az olcsóságot. Lengyel termék volt a sajt, az áfonyalekvár, a papucsok, állatbőrök és szőrök, 1-2 kabát. Egyébiránt a sok kínai gagyiság. Mindennek az ára euróban megadva, s nem jellemző az, hogy ki van írva. Mindent kérdezni kell, ők meg szépen leírják a számokat. Egy árussal sem találkoztunk, aki angolul tudta volna a számokat. Na mindegy, tájékozódtam. Zakopánéban, a kis piacon minden olcsóbb volt. A sajt azonos árban. 

Azt írta valaki valahol, hogy előző nap 36 km-es sor volt, de pontosabb információ nem állt a rendelkezésünkre, így felkészültünk.... Szerencsére, most nem volt semmi, akadálytalanul megérkeztünk a szállásra. Aranyos, kis panzió. Nem az olcsóbb kategória, s emellett még a parkolásért is pénzt kértek. Ez azért érdekes, bár máshol is belefutottunk már ilyen szállásba.

Becuccoltunk, majd elindultunk felfedezni a sétálóutcát.Az időjárás pont kellemes volt. Nem esett, nem fújt, s igazándiból annyira hideg sem volt.Kicsit csalódottak voltunk, hogy a beígért hó....elmaradt.  A tömeg itt is hömpölygött, de szerencsére a bécsit meg sem közelítette! Helyi fiatalok lengyel lakodalmas rockot vagy mit bömböltettek az utcán, igazán kellemes hangulatot teremtve vele. A csajok (Zora, Bora, Lili) lábába beköltözött a boogie, s mivel gátlásaik még nincsenek ezen a téren, önfeledten ropták a táncot. Aranyosak voltak! :) Megörökítettük, de sajna, nem tudok videót feltenni! 

Jó, kis sétát tettünk, oda-vissza volt vagy 3 km. Ez a gyerekeknek lehet, hogy megerőltető volt, de meglepő módon nem nyafogtak. Mindenesetre, nem kellett nekik altató. :) A napot  "Aperol partival" zártuk. 21 óra körül Zora kinézett az ablakon, s sikítozva közölte, hogy esik a hó. Abba sem hagyta másnap estig, vagyis nem tudom meddig, mert este hazaindultunk.

A reggeli változatos volt, tényleg mindenki talált a fogára valót. Zora pl. dinnyét reggelizett. Ezt nem is értettem a kínálatban. Nem volt nyár, nem egzotikus országban voltunk... A kv-t viszont egyféle formában ismerik. Kb. 1,5 decis csésze teletöltve híg kávéval, és ennyi. Tejet nem lehet hozzá önteni,mert nem fér,  s az eszpresszótól is messze van.  Mindegy, megoldottam, csináltam magamnak tejeskávét, még jó, hogy nem volt terítő az asztalon! :)

Zakopánéban felkészültek a hóra. Az utak már le voltak túrva, a szállás udvara folyamatosan takarítva, csak a kocsikat kellett megszabadítani a hótól.

Kocsival mentünk el a sétálóutcáig mert folyamatosan szakad a hó, s a társaság egyik fele nem volt felszerelkezve overállal, hótaposóval és így tovább. Nem is értem, eljöttek minden nélkül, mert a kolléga :) azt olvasta, hogy nem lesz hó. Hát volt! Mondjuk sínadrág az nálunk is elfért volna, de a gyerek fel volt vértezve a hideg és hó ellen, s ő volt a legfontosabb.

Megnéztük a fordított házikót. Én nem mentem be, nem akartam szédülni, és rosszul lenni.

Utána felmentünk a Gubalówkára, ahonnan a látvány most elmaradt, mert a hófelhők rátelepedtek a környékre. Gyönyörű, karácsonyi dekorációk: képeslap, szán és így tovább. Mindegyikre/be lehet ülni, s jópofa fotókat készíteni.

A kis csapat, hiányzó a fotós.

Elmentünk szánozni. "Kellemes" volt, mert a menetszél folyamatosan a képembe vágta a havat. :)

Érdekes volt, de rontott az élvezeti értékéből, hogy egy autóúton ment a lovacska, ahol is meg kellett állni az autók és a gyalogosok miatt. Sokkal izgibb lett volna, ha mindez az erdőben, járatlan úton történt volna. Akkor tisztára, valami, klasszikus orosz regényben éreztem volna magam. :) A szánozás végeztével a baráti család "elhagyott" minket, ők hazaindultak. Fáztak a gyerekek.... Nem is értettem az egészet, a felkészületlenséget. Hatalmas élménytől fosztották meg a lányaikat. Mi beültünk felmelegedni egy forró csokira és teára, rákészültünk a csúszásra. Vettünk olyan, kis műanyag izéket, amire csak rá kell pattanni. Több, mint egy óráig tartott az út lefelé.

A hó folyamatosan esett, nagyon finom, puha volt. Én nem csúsztam, csak, ha elestem. :) Az megtörtént egy párszor, pedig folyamatosan a térdig érő, szűz hóban araszoltam lefelé, mert egy nyomtáv már ki volt járva, s az nagyon csúszott. A csizmámat, ami nem hótaposó volt, befújtam valami impregnáló szerrel, s az olyan jól teljesített, hogy a csizmám egy mm-en sem ázott be.

A csajok hótaposója viszont olyan szinten, hogy zoknit kellett cserélni. Nem tudtam eldönteni, hogy ki élvezte jobban a csúszkálást, Zora vagy Zsolti. :) A kis csaj hempergett jobbra-balra, még bukfencezett is. Ha jók az emlékeim, ő ekkora hóval még nem találkozott. Nem volt hideg, sőt, kifejezetten melegem volt, annak ellenére, hogy a hegyről lefelé jöttem. :) Nem ázott át a csizmám, s egyébként is bélelt, szóval nem fázott a lábam sem, így tökéletes volt, a friss, puha hó. Mire leértünk, a csúszkálók nyakig vizesek voltak, na ezért (is) nem csúsztam én. Zorának volt váltóruha, de Fanninak be kellett vásárolni, mert ő (és az anyukája sem) erre nem gondolt. :) Szerencsére, már a téli sale fújdogált, így egészen olcsón megúsztuk a ruhapótlást. :) Iziben megvásároltuk a szuveníreket, ebéd, majd elindultunk haza. Már sötétedni kezdett, az utak havasak, a térképen hosszú piros csík, haladás 5 km/óra sebességgel. Ennek én örültem, mert nagyon jól ismerem Zsolti vezetési stílusát, plusz hátsókerék meghajtás.... Most megcsodáltam a gyönyörűen kivilágított, mesébe illő házikókat, a hó súlyától megrokkant fenyőket. Egy idő után, amikor már teljesen sötét volt, s volt 1-2 szakasz, amikor senki nem ment előttünk, s senki nem jött szembe, csak a reflektor világította meg az utat....szóval, olyan horrorfilmes volt. :) Kár, hogy videót nem tudok ide feltenni. 

Egészen Poprádig esett a hó, onnan már gyakorlatilag száraz úton jöttünk. A kis csaj már nem bírta a kiképzést, aludt hazáig. Meglepően jól viselkedett, csak egy pici hiszti volt, nem akarta vinni a mekis zacskóját, amiben a vacsija maradéka volt. Egy probléma volt és van vele, nem eszik rendesen. Nincs az az isten, hogy ő valami új dolgot megkóstoljon. 

Szóval összegezve, így utólag jó ötlet volt a kirándulás, nagyon élveztem! :)

Boldog 2018-as évet kívánok mindenkinek. Jó egészséget, sikereket! :)