Sziasztok! Újra jelentkezem. Olyan jó érzéssel tölt el, hogy vannak rendszeres olvasóim, s hiányolják, ha nem írok! :)
Szóval, kötelező. Ez az a szó, amit sose mondj egy vízöntőnek! :) Már a kedden meg akartam írni ezt a blogot, de időhiányában nem tettem meg. Még jó is, mert ma jött hozzá egy újabb "kötelező".
Kötelező haladási irány: ezzel nincs baj. Bár, előfordult már, hogy bementem egy egyirányú utcába, mert ott volt parkolóhely. Szerencsére kamera nem látta, mert biztosan fizettem volna, mint a katonatiszt.
Kötelező védőoltás: ezzel sincs baj. S nem is értem azon liberális, naturális, akármilyen szülőket, akik nem adatják be a gyereküknek, mert.... S, ha emiatt megbetegszik a csemete? Akkor így járt?!
Kötelező olvasmány: Na, ezzel már meggyűlt a bajom. Iskolás éveim alatt egyet olvastam el, Stendhal: Vörös és fekete. Az érettségin majdnem megbuktam, mert persze azt húztam, amit nem olvastam el, így azt sem tudtam, hogy ki kicsoda. Nem árulom el, nem akarom égetni magam. :)
S, akkor a gondolatindító "kötelező". Úgy esett meg az eset, hogy a hetet Budapesten töltöttem. Haha! Minden éjszaka kapom a "Ma este színháztól" az aktuális ajánlatokat. Most (is) éltem a lehetőséggel. József Attila: Veszek egy éjszakát. Olvastam róla véleményeket, mindenki csak jót írt. Belibbentem, majd szembe találtam magam a kiírással, hogy: a ruhatár kötelező, 180 Ft. Oké, ha kötelező, nincs mit tenni, Egy volt a baj, nem volt 180 Ft-om, sőt semmi apróm. A ruhatáros hajthatatlan volt, így egy húszezresből adott vissza 200, 100, 50 forintosokat. Szerintetek?
A darab egyébként nagyon jó volt. Vicces volt, énekeltek, táncoltak. Egyszer csak megjelent a színpadon Galambos Erzsi, aki táncolt (módjával), énekelt, s nagyon nagyot alakított. Jól nézett ki, jól tartja magát. Kigugliztam, 86 éves. Nem gondoltam!
Egyik barátnőmmel találtunk egy jó kis kávézót a belvárosban. Dr. Zsivágó. Szedett-vedett bútorokkal, szőnyegekkel stb. van berendezve, de ebben van a bája. Dr. Zsivágóról meg eszembe jutott egy másik könyv, amit 14 éves koromban olvastam, a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" verseny keretében: Bűn és bűnhődés. 14 évesen! Így visszagondolva, nem semmi lehetett. Na, de térjünk a vissza a kávézóhoz! Sok izgalmas innivaló található az itallapon. Éhes voltam, ezért kértem egy narancsos forrócsokit, s egy koktél, aminek a neve: Szerelem Zsivágó idején. Olyan izgalmasnak hangzott. Vodka, Amaretto, Baileys, tejszínhab, jég, meg nem is tudom mi. Amikor kihozták, kicsit meglepődtem. Nem ez a szokványos koktélméret. :)
Viszont nagyon finom volt és ütős. Számomra is meglepő módon, picit alkoholos állapotba kerültem tőle. Semmi perc alatt a fejembe szállt. Szédültem, s úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Ez a mondás is honnan származik?! Na jó, a vigyorogtam enyhe kifejezés. Röhögtem. Egy idő után már mindenki engem nézett. Na nem csak úgy, a semmi miatt röhögtem, hanem előadtam egy kis történetet, ahogy az egyik haverom hívja, vaginamonológot. Látta valaki azt a színdarabot? Én igen! Csalódás volt. Ez most csak úgy eszembe jutott. :)
S, akkor a mai "kötelező". Vizsgázni voltam ma. Volt kötelező viselet, lánykori nevén dress code. Ezzel ma meggyűlt a bajom. Tudtam, hogy mi az elvárás (fekete kosztüm, fehér blúz), de mivel én HM vagyok, nehogy már megmondja nekem valaki, hogy mit vegyek fel. Egy fekete-fehér variációt vettem fel. Egy csini rucit. Megérkeztem a helyszínre, s itt meg is állok egy pillanatra. Odarendeltek kb. 200 főt a világ végére. S ez még Budapest! Kérdem én, akinek nincs kocsija az, hogy jut el oda? Tömegközlekedés nincs. Megérkeztem, gyakorlatilag a bejáratnál kígyózott a sor, felfelé a lépcsőn, Kérdezem az utolsókat, ti mire sorakoztok? A válasz: nem tudjuk. Az jó, gondoltam! Láttam egy érdekes műsort, amiben az emberi viselkedést, a csordaszellemet stb. vizsgálták. Egy repülőtéren, egy valaki csak úgy megállt egy szalaggal elzárt terület mögött. Majd még 2 beépített ember megállt mögé. Kis idő múlva már sok-sok ember állt mögötte, képződött a sor. Vicces volt. :) Na, ez jutott az eszembe, hátha kandikamera. :) Szépen felmentem a lépcsőn, eljutottam a sor elejére, természetesen a regisztráció miatt álltak sorba. Tudjátok, én HM vagyok, nehogy már sorba álljak! Szépen, határozottan bevonultam a terembe, ahol átvehettem (volna) a névtáblát és alá írhattam (volna) a részvételi lapot. Igen ám, de egy szemfüles, kis dugó pasi tenyérbe mászó képpel, talpig nyakkendőben résen volt, s így szólt: Elnézést, segíthetek? Köszi nem, csak aláírok. Erre ő: nem tűnik fel, hogy itt áll egy sor? De! S ön szerint ez a sor véletlen? Valamit még feleseltem, de sajna visszaküldött a sor végére. Ekkor még kabátban voltam. A várakozás közben egyre jobban melegem lett, így meg kellett válni a ruhadarabtól. Na, ez hiba volt. Ácsorgok, halad a sor. Egyszer csak odalép hozzám egy hölgy. Mosolyog, kedvesen bemutatkozik, majd megkérdezi, hogy ki a feljebbvalóm. Elárultam neki, nem titok. :) Ő: A feljebbvalóm nem mondta, hogy milyen a kötelező viselet mára? Én: De mondta. Ő: S ön szerint ez fehér blúz és fekete kosztüm? Én: Nem, szerintem ez egy elegáns ruha. Ő: Lehet, hogy elegáns, de nem üzleti öltözék. Még gondolkodom, hogy haza küldjem-e. Én: Mi van? Most viccel, ugye? Ő: nem viccelek. Érettségizett maga? Én: ez meg most, hogy jön ide? Közben haladt a sor, persze mindenki a mi kis "perpatvarunkat" figyelte. Annyira gáz volt! Közben odaértem a "beengedő" asztalhoz, ahol is egy pasi elkért tőlem 2 füzetkét, amit "leellenőrzött". Kaptam rá 2 nagy nullát. Ez azért történt, mert renittens módon, nem töltöttem ki a kitöltendőket. Komolyan mondom, majdnem szétrobbantam. Éreztem, hogy egyre növekszik bennem a feszültség. S nem a 2 nulla miatt, hanem még ő is beszólt. Közben visszajött a csajszi, s közölte nagy kegyesen, hogy megengedi, hogy levizsgázzak, de a hozzáállásommal nagy baj van. A pasi még rákontrázott, hogy ez egy munkahely, itt szabályok vannak. Na, helyben vagyunk! Ez az, amit én nem bírok, a szabályok. Csak, hogy enyém legyen az utolsó szó, megjegyeztem, hogy biztos vagyok benne, hogy nincs minden ember a dress code szerint öltözve. Erre a csaj: de mindenki úgy van öltözve. Még feszítettem a húrt, s mondtam neki, hogy fogadjunk! Természetesen nem fogadott, de megsúgom, én nyertem volna. Volt, aki arany színű blúzban volt, volt mintás blúz, szürke ruha, olyan miniszoknya, hogy az illető hölgy, hogy is mondjam..., (ahogy gondolom) segge kivolt, s így tovább. Ezek aztán üzleti öltözékek a javából! Na, mindegy! Totál felidegesítve magam, leültem, megírtam a vizsgát, majd egész nap hallgattam a sok okosságot. Az első szünetben volt terülj, terülj asztalkám. Sütike, kv, tea, üdítő. A második szünetben semmi. Aztán volt ebéd, ott mindenki ehetett, amennyit akart. Ezután, még 18.30-ig ott voltunk, 3 szünettel. Egy kancsó csapvizet nem tettek oda. Ez annyira piti! Nem is találok szavakat. Eltöltöttem megint egy napot feleslegesen. Miért gondolják azt ilyen, s ehhez hasonló cégek, hogy az embereknek a kábítás kell. Vagy kell? Inkább azt nyomatnák az emberek fejébe, hogy a telefon másik végén ne azt mondják, hogy: köszönöm, nem érdekel. Legyen az bármi is, ami miatt keresem! :) Gyakorlatilag az egész nap az ő (ők) sikertörténeteiről szólt. Egyszer csak vége lett, végre!
Elsuhantam egy nagyobbacska boltba. 19.15 perc volt, s a boltocska dugig. Családok gyerekekkel, megtömött bevásárlókocsikkal. Komolyan, ez a szombat esti program? A pénztárosok számát nem túlozták el, így kígyózó sorok. 30 percet vártam arra, hogy fizethessek. Mondjuk az én döntésem volt, ki is mehettem volna... , de ha már bementem. Olyan ritkán járok ebben az áruházban. Nem írom a nevét, mert nem fizetnek nekem reklámdíjat. :)
Ma láttam egy óriásplakátot. Azóta se térek magamhoz. Nem tudom pontosan, hogy mi a címe a reklámozott műsornak, de valami "családom". Kitaláljátok, hogy ezentúl mit nézhet, akit érdekel? Volt ugye a Győzike só. Nézhette a a nógrádi roma csávót, s kedves családját, aki akarta. Most egy újabb roma csávó és családja következik. Emílió. Ki a f....om az az Emílió?! Tudom, persze, láttam már. Arra emlékszem, hogy a feje nagyon gáz volt. Fél kiló barnítókrém fénylett a fején a bemutatkozásban, a műsorban már lecsutakolták róla, szerencsére. S, most komolyan????!!!!! Valaki megint kifizet egy csomó lóvét ezeknek, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt? S ezt valaki majd nézni fogja? Igen, biztosan nézni fogják. Hová tart ez a világ, könyörgöm????????? Ja, s megtudtam, hogy a "nagy sikerű"....ezt írta az újság, lusuxfeleségeket is folytatják. Hurrá!
Befejezem, más most nem jut az eszembe. :)
