Dolly valami más karneválon járhatott, ahol forrósággal találkozott. :)  A hazafelé vezető repülőút tökéletes az élménybeszámoló megírására. Októberben kezdődött. Juditka barátnőm elmesélte, hogy régi vágya testközelből megnézni a karnevált Velencében. Tavaly majdnem összejött neki, de az indulás előtt közbe jött egy betegség. A beszélgetéskor konstatáltam a tényeket, így járt. :)  Pár nap múlva az jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen még én sem voltam a karneválon. Megkérdeztem a triumvirátus 3. tagját, hogy mi lenne, ha közelgő 25. szülinapunk alkalmából meglepnénk magunkat egy utazással.  Ő egyből rávágta, hogy oké.  Juditka úgy reagált, hogy még meggondolja. Hahaha. Osztottam, szoroztam, s azt dobta ki a számítógép, hogy az akkori repülőjegy ár pontosan annyiba kerül, mintha kocsival mennék.  Így természetesen a repülő mellett döntöttünk. Érdekesség: november 3-án a február 2-i repülőjegy oda-vissza 22.000 Ft volt. Egy héttel az indulás előtt 79.000. Előző nap pedig már nem lehetett jegyet kapni. Mi is van a last minute-tal? A Ryanair hozta a formáját, hármunkat háromféle ültetett.  Rendkívül kényelmes volt, 1 óra repülés után már ott is voltunk. Nem tudom, hogy milyen hosszú, vagy inkább rövid a leszállópálya, de az történt, hogy a kerekek a földön, pár pillanat múlva iszonyatos fékezés és már ott is álltunk az épületnél. Az időjárásról csak annyit, hogy nem az volt, amit ígértek.  Elmaradt a szikrázó napsütés. Hideg nem volt, s nem is esett. Hurrá! A transzfer 22 euro lett volna Mestréig. De, ügyes voltam, s találtam egy pénztárcabarát megoldást.  Busszal 3 megálló Treviso városában 1.10 euro/buszjegy (a reptéren megvéve). Onnan 35 perc vonatozás Szanta Lucsiához (ez a vasútállomás). 3.5 euro/fő. 48 órás vaporetto jegy 30 euro/fő. Korlátlanul hajózhattunk le-fel a Canal Grandén. Aznap én utaztam metrón, ültem kocsiban, majd repülőn, buszon, vonaton és hajón.  Kimaradt a villamos és az űrhajó. :)  A víz mellett már igencsak hideg volt, nagyon fújt a szél. Én „tavaszra „készültem..., nem kellett volna. Szétfagytam, be kellett szereznem valamit, ami melegít. Alapból úgy néztem ki, mint egy menekült, de az újonnan beszerzett ruhadarab rátett még egy lapáttal. Azért néztem úgy ki, mert én sapkát nem tudok a fejemen hordani, így egy kendővel kötöttembe a fejem. S mivel nem tudom úgy, ahogy az arab csajok csinálják, így elég vicces a viselet. Mondjuk vásárolhattam volna Dolcsééknál, Ívnél, s még sorolhatnám őket, de igazándiból egyik darab sem fogott meg. :)

A szállás teljesen a központban volt (már, ha a Szent Márk teret tekintjük a központnak), 3 perc sétára a Szent Márk tértől. Jó néha ilyen központi szállás is. „Hazaszaladhattunk”melegedni, pisilni stb. Délután érkeztünk, ezért lassan, de biztosan ránk sötétedett.

Bolyongtunk a sikátorokban, csodáltuk a kirakatokat, a stílust, az eleganciát, az ötleteket, a dizájnt és így tovább.

 A vacsorát személy szerint én, menekülthöz híven, menet közben egy szelet pizzával letudtam. Isteni finom volt, s pont elég. Egy egésszel nem tudtam volna megbirkózni. A csajok, kulturáltan, étteremben, fehér abrosznál. :) A velencei éttermekben, nagy átlagban indiai, pakisztáni, ilyenféle emberek pincérkednek. Azért ez a népvándorlás szomorú.  Miért nem dolgozhat mindenki a saját országában úgy, hogy abból meg is tudjon élni. Aztán, amikor kihozták nekik a vacsit…., csak annyit mondok, megbirkóztam volna vele. Gnocchit ettek. Hatalmas tányér közepén picike adag, viszont finom volt! A vacsora után séta vissza. Annyit kóboroltunk jobbra-balra, hogy biztos voltam abban, hogy eltévedünk. De Juditka, remekül tájékozódott, így nem volt semmi gond. Hiányoltam az embereket az utcákról. Elfértünk, nem volt tülekedés, s volt olyan is, hogy csak hárman sétáltunk az utcán. Karnevál van? Hol van a tömeg? Másnap megkaptam! :) Éjszaka kicsit fáztam, 1 lepedő+1 pléd. Fáztam, de lusta voltam felkelni, s betakarni magam egy másik pléddel. Elalváshoz nézhettem a Mammamiát olaszul. S haszna is volt, megtanultam az „oh my God”-ot olaszul. Mio Dio. :)

 Szombaton korán ébredtem, pedig nem aludtam jól. Hallottam, hogy baj van, esik az eső. Tiszta haszon, hogy spórolni akartam a bőröndön, a cuccokon, így nem vittem gumicsizmát (sem), pedig ki volt készítve. Persze valaki nyomást gyakorolt rám, hogy ha nem akarok a vízen járni, akkor ne vigyek. Jó idő lesz…. Egyébként megoldottuk a cipőink védelmét. Remek Manolo Blanik esőcipőket vettünk. :)

Hogy az emberi agy mennyire kreatív! :) Reggeli után neki indultunk a városnézésnek. Mondanom se kell, a meghirdetett attrakciók, az eső miatt elmaradtak. Nagyon alattomos volt az eső. Nem egy mindent elsöprő, ami átfut a városon és kész. Megállás nélkül kb. 16 óráig… Mivel a Szent Márk téren nem volt semmi, így az emberek, akiket hiányoltam előző nap „beszorultak” a kis utcákba. Nehezítette a helyzetet, hogy egyesek esernyővel próbálták átverekedni magukat a tömegen. Nem hiszem el, hogy mennyi embernek nincs maroklepkényi esze sem. Szóval tülekedés volt az esőben.

Szebbnél szebb maszkokat, korabeli ruhába öltözött jelmezeseket láttunk jobbra-balra.

Kedvesek voltak, megengedték, hogy fotózza őket a sok turista, s olyan is volt, aki még mosolygott is. Elmentünk egy plázába, aminek a tetejéről meg lehet tekinteni Velencét. De most nem lehetett. Fém az egész, csúszott, gondolom nem akarták, hogy valaki csontját törje, vagy akármi. Gyönyörű maga az épület kívül-belül. Az ajtóban hatalmas néger pasik nyitogatják az ajtót a betérőknek. Exkluzív boltok, ehhez illő árakkal. Meseszép cipők akciósan, így már csak 500 euróba kerülnek. Óh, azok a cipőköltemények, imádom a cipőket. :)

 Sajnos, mar nem tudok magas sarkút hordani, így elég sok pénz marad a bukszámban.  ☺Irigylem az olaszok eleganciáját. Oké, hogy kell hozzá pénz is, de a stílus is elengedhetetlen.

15 órára visszamentünk a Szent Márk térre, hátha lesz valami. Volt is, számomra valami idétlenség. A mostani karnevál tematikája a cirkusz volt. Ehhez híven, a színpadon baromkodtak valamit olaszul. Volt zene, meg valami táncnak nevezett akármi. Ekkor már nagyon nagy volt a tömeg a téren, én próbáltam nem a tömegben lenni. Nem tetszett a látvány, nem érdekelt. Krisztike is megunta (még idejében), így elmentünk shoppingolni. :) Juditka elveszett a tömegben. De nem kerestük! J Adott életjelt magáról, őt érdekelte az attrakció. Miután megunta ő is, jöttünk - mentünk, hajókáztunk. Visszafelé kinn ültünk a friss levegőn. Nem volt jó ötlet!  Ismételten szétfagytam.

A vacsorát egy nagyon hangulatos kis étteremben költöttük el. Most én ettem nyokit. Sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Most, hogy egy fél évszázad már mögöttük van, már tudunk okosakat mondani. ☺ Vasárnap reggel verőfényes napsütésre ébredtünk. Aha, megérkezett a beígért jó idő. A térre csak fém detektorral ellátott kapukon lehetett bejutni. Sok száz ember tolongott minden felé. Csodás ruhaköltemények, Casanovától-XIV. Lajcsin keresztül Madame Pompadurig, mindenki. 10-től kezdődött a banzáj, de legnagyobb sajnálatunkra azon már nem tudtunk részt venni, a vonat nem vár alapon. 14.35-kor indult vissza a repülő, gondoltuk 13 körül jó lenne a reptéren lenni. A beutazásból kiindulva, elég, ha a déli vonattal elmegyünk Trevisoba. 10-kor már a vaporetton voltunk, biztos, ami biztos alapon. Igen ám, de 10-kor nem csak a téren indult a banzáj, hanem a Canal Grandén is. Ebből kifolyólag a „BKV járatok” álltak,  senki nem ment sehová . Sebaj, legalább megcsodálhattuk a jelmezes gondolásokat.  Több mint egy óra volt, amíg eljutottunk az állomásra.  Ügyesen megvettük a vonatjegyet az automatából. :) A technikai dolgokban eléggé amatőr vagyok. :) Érdekes, hogy jegypénztár az nem volt, vagy csak nem találtunk. ☺ A megvásárolt jegyet még érvényesíteni kell a felszállás előtt.  Elmondják a vonaton, hogy aki ezt nem teszi, 200 euro büntetést fizet. S jött a kaller. Érdekes volt, hogy a vaporetton is volt ellenőr és büntetett is. Elértük vonatot, kényelmesen utaztunk 35 percet. S jött a buszút. Megnéztük, hogy 4 busz megy a reptérre, s az is 10 percenként, szóval, no problem! Igen ám, de én nem akartam a buszon venni a jegyet (csak, mert), így elengedtük azt a buszt, ami épp jött.  Én elkóboroltam jegyet venni. A trafik zárva volt, így se jegy, se busz. Mondjuk, akkor ezt még nem tudtuk. ☺Telt - múlt az idő, busz sehol. 13, 13.05, 13.10..Bennem egyre nőtt a feszültség.  Taxi sehol ... Végre 20 körül felbukkant egy busz. Hurrá!  Azt nem tudtuk, hogy ez nem egy 3 megállós busz, hanem olyan  városnézős, mint Pesten pl. a 9-es… A sofőr minden sárgánál megállt, természetesen minden megállóban leszállt valaki, Mörfi. :) Tyű Morzsi, lekéssük gépet!  Legközelebbi járat szerdán. ...Melyikünk férjét ugraszthatjuk egy laza kiruccanásra? Végre bedöcögtünk! Egyébként Treviso nagyon szép, kis város, legközelebb be kell barangolni. Berohantunk a terminálba, nagyjából 14 óra volt. Természetesen kígyózó sorok. Mondtam a csajoknak, hogy itt és most pofátlankodni kell, mert ha nem, akkor integethetünk a gépnek. Bujkáltunk is át a szalagok alatt, igen ám, de egyszer csak elkapott egy önkéntes rendőr.  :) Signorina scusi! Milyen cuki, én szinyorina!☺A sor végére akart minket terelni. De ott volt a varázsszó, Budapest.  Már hárított is el az utunkból minden akadályt, terminátorként törte át az utat a tömegen, mert ugye a vonat nem vár, a repülő meg főként nem. :)  Huh, ezt megúsztuk! A repcsin megint 3 felé ültettek minket.  Az utolsó sorban ültem, végre nem lógott be a szárny.  Szép idő volt, ablak mellett ültem, s lefotóztam a Tihanyi félszigetet.

Sosem láttam még felülről. Szerencsésen földet értük.  Elváltam a csajoktól, ők haza Miskolcra, én meg BKV-val Budára. S mivel a hétvégén nem jár a metró, Miskolcra hamarabb hazaértek. Azért ez röhej, nem?!  Jó volt, szép volt, jöhet Róma.☺