2016. november 1.

A szálloda változatos reggelivel hirdeti magát. Nos: frissen facsart narancslé, kávé, tea, lekvár, vaj, méz, croissant, lepény (nevezzük kenyérnek), valami sütike gyümölcs. A változatosságot az jelentette, hogy 1x barack, 1 x eperlekvár, 1x banán, 1x szilva + a sütike változott. De bőséges volt, meg sem bírtuk enni az egészet. A hétfői nap aktív pihenéssel telt, azaz reggeltől sötétedésig róttuk az utcákat. Az óvárosban bolt hátán bolt. Mindenféle mesterség képviseltette magát: bőrösök, kelmések, ékszerészek, cipész és így tovább. Gyönyörű, bőrből készült táskák, cipők, kendők, ágytakarók, s véget nem érőn sorolhatnám a portékákat. A bőség zavarával kellett megküzdeni. Büszke vagyok magamra, mert hazajöttem cipő és táska vásárlása nélkül. Fájó szívvel hagytam ott bármit és mindent. Annyi minden tetszett, s a lakásomat is hipp-hopp átrendezhettem volna marokkói stílusban. Pl. egy mosdó kézmosója

Mesteremberek dolgoztak a kapualjakban, szőtték a fonalat, vágták, kalapálták, varrták a bőrt és így tovább. Egy bőrősnél szabályszerű „rabszolgamunka” folyt, mert a fiúk reggel 9-kor, de még 21 órakor is kalapálták a bőrt, azt gondolom, hogy így nyújtották. Alapból kecskebőrből készülnek a tárgyak, s van a medinának egy része, nevezzük a bőrösök utcájának, ahol fojtogató a bűz a feldolgozás miatt. Cserzik a bőrt hatalmas nagy, földbe vájt lyukakban. Igazándiból nem tudtam, hogy mit jelent a bőr cserzése, ezért kigugliztam, s be is másolom, hogy ezen túl kedves olvasóim is tudják. :) A bőrgyártás során az állatról lenyúzott nyersbőrt (amely nedvesen könnyen rothadni kezd, kiszárítva pedig megkeményedik és törik) sokféle célra alkalmas készbőrré alakítják át. A folyamat legfontosabb része a cserzés, ennek hatására válik a nyers állati bőrből teljesen új tulajdonságú anyag. A cserzést cseranyagokkal végzik, amelyek képesek a bőr fehérjeszerkezetével kapcsolatba lépni, így erősítve annak fibrilláris szerkezetét. E fehérjerostok erősítésével, és a fehérjék kémiailag aktív csoportjainak lekötésével a cserzett bőr ellenáll a mikroorganizmusok enzimjeinek, nem rothad és vízzel érintkezve kevesebb nedvességet képes magába szívni.

Szóval, én csak azt láttam, hogy ezek a fiúk mellig érő gumicsizmaszerűségben, majdnem nyakig benne ezekben a gödrökben, kvázi taposgálták a bőrt. Aztán láthattuk a színezés folyamatát, csak azt nem tudom, hogy a gyönyörű türkiz és ciklámen színt mivel érik el. Elgondolkodtam rajta, hogy nincs annyi kecske a világon (Marokkóban), amennyi bőráru fel van halmozva, csak a medinában. Szerencsére semmi olyan termékkel nem találkoztam, amin Made im China és társai feliratoztak. :) Ez megnyugtatólag hatott rám. Jól megférnek egymás mellett a fűszeres (isteni illatot árasztva magából), 

és az illatszeres, az utazási iroda és egy imahely, a „cukrász” és a hentes. A hentesek az árujukat szép, zöld műanyag füvön pihentetik. De miért? Sok a kaktuszfügeárus. Kis kocsikra van feltornyozva az áru, s az emberek jöttükben-mentükben bekapnak pár darabot, kvázi nasiként, az eladó nem túl tiszta kezéből. Ezt kihagytam, nem is az árus keze miatt, hanem én már ezzel egyszer megjártam.  Valahogy a tüskéje beragadt a torkomba, s igencsak küzdelmes és kellemetlen volt, mire megszabadultam tőle.

Nagyon igaz a mondás, hogy „amit megfogsz, az már a tiéd”. Lételemük az alkudozás. Az ára semminek sincs kiírva, vagy ahol kivan, ott van mellette, hogy fix price, de ez inkább már csak a városfalon kívül van. Preventív jelleggel senkire se néztem rá, így nem tudtak megszólítani. Amikor vásárolni akartam, akkor pedig félórás alkudozások voltak, miközben jól szórakoztam én is és az eladó is, de ez egy másik nap története.

A medinában csak ici-pici vegyesboltok vannak, ahol is mindenfajta élelmiszer kapható karöltve a tisztítószerekkel.

A gyerekek 2 műszakban járnak iskolába, iskolaköpenyt kell viselniük. Nem tudtam meg, hogy mi a különbség, mert a lányok is és a fiúk is hordanak fehéret, rózsaszínt és kéket is. Egy pillanatra a saját gyerekkoromba repültem vissza. Iskolaköpeny, délutános műszak, lila csomagolópapír, s folytathatnám még a nosztalgiázást. :) „Műszakváltáskor” hatalmas a zsivaj az utcákon. A kis berber/arab csajok/srácok is ugyan olyan pajkosak, szeleburdiak, mint a mi gyerekeink voltak, amikor még „kisiskolások” voltak. A bátrabbak még a szemtelenkedést is megengedték maguknak.

Ha valakivel szóba elegyedtünk, természetesen megkérdezték, hogy honnan jöttük. A válaszukat nem fogja a kedves olvasóm kitalálni! :)  Á, Hungary: köszönöm, nem kérek. Mind ezt ékes magyarsággal. Azért ez vicces/inkább szomorú?! A „from Hungary” hallatán egyetlen idősebb férfi kiáltott fel, hogy Puszkasz. :) Egyébként még a tanultnak kinéző,  8 nyelven beszélő utazási irodás fiú (férfi) sem tudta, hogy hol van Magyarország. Azt tudta, hogy Európában, de még megközelítőleg sem tudta meghatározni az elhelyezkedését.

Nőket csak a patikában láttunk dolgozni, illetve az Auchan-ban. Az utcán viszont még este is mászkálnak, akár egyedül is. A viseletük nagyon változó, kinek milyen a férje. Volt olyan, akinek a csadorja anyira, de annyira…az a 2 centis rész, ami alapesetben kilátszik az orrából, azon is egy csík, illetve fekete kesztyű. a kezén Aztán ugyanez a változat barnában, van, akinek csak a feje volt bekötve, van, akinek az sem (s nem turista volt), s volt aki gyönyörű, színes, hímzett. Most egy kicsit utána néztem a csador témának, s nem is biztos, hogy ott ők ezt csadornak hívják, inkább az iráni nők hívják annak. De mindegy is ez, mindenki tudja, hogy miről beszélek. :) Lényeg, hogy a női viseletet is egy színes forgatag. Nem tudtuk megfejteni, hogy a férfiak 31 fokban miért vannak kabátban/dzsekiben, alatta pulcsiban, alatta ingben. A mamájuk gyerekkorukban biztosan megtanították őket a réteges öltözködés fontosságára.

Most be kell fejeznem, mert indulnom kell, de pénteken újra jövök! :)