Három hete ígérgetem Zora babának, hogy elmegyünk a strandra. Ma már nem tudtam semmilyen kifogást kitalálni az itthon maradásra. Kettecskén indultunk neki. Ő azt a strandot választotta, ahol sok csúszda van. Oké, mentünk a Selyemréti strandfürdőbe, ami egyébként drágább, mint a tapolcai. Persze csúszás az nem volt, mert hidegnek találta a vizet. :) Bementünk, s azt hittem hosszú pillanatokig, hogy Dubaiban vagyok az indiai negyedben. Az egy főre jutó barnák száma 10 fő. Rengetegen voltak. Megint osztogatják nekik az ingyenes belépőt/mi?! Durva volt.

Ez a kis szépség tegnap kimaradt. Azért ez ott van, még szerintem is. :)

Második nap: Reggeli az indiai szállodában. Az étterem neve, na mi?! Nem találjátok ki! Bollywood. Mi más?! Olyan gagyi csecsás, s a bollywoodi sztárok képei mindenhol. Van egyébként egy indiai csaj, aki már betört Hollywoodba is, a Quanticonak az egyik főszereplője, ha ismeri valaki azt a sorozatot.

A fiúknak sok szeretettel:

S abban szerepel Mr. kockahas is, aki szintén "bevándorló", mexikóiként Hollywoodban.

A lányoknak sok szeretettel:

Mondhatjátok nyugodtan, hogy csúnyák! :)

Nos, az indiai étterem reggeliválasztéka. Ugyan mi más, mint indiai kaja. Mindegyikhez oda volt írva a neve, de attól még nem tudtam, hogy mi az, így első reggelim pirítós volt főtt tojással. Azzal nem lehet nagyon melléfogni. :) A tea valami masala volt, ami tejes teának nézett ki, de volt valami olyan illata, ami miatt nem kóstoltam meg. Nem vagyok jártas az indiai konyha remekeiben, de igazándiból nem is vágyom rá.  India az az ország, ahová egyáltalán nem kívánkozom. Biztosan vannak gyönyörű részei...

A "bőséges" reggeli elfogyasztása után elindultam a Burj Kalifához, mert időpontom volt.

 A taxi pikk-pakk odarepített, de annak a megszerzése nem volt olyan egyszerű, New Yorkban 10 másodpercenként suhan el egy, de ott, az indiai negyedben kicsit több időbe telt, míg arra jött egy. Kirakott egy pláza előtt, ahol is azonnal letámadott egy hop on hop off csajszi. 24 ezer forintért adott volna egy 3 napos jegyet, amivel bebarangolhattam volna Dubait. Azt kicsit soknak találtam, így csak a térképet szereztem meg tőle, amin rajta volt minden attrakció, amit érdemes ott megnézni. A világ legmagasabb épületéhez egy plázán keresztül lehet eljutni. A Dubai Mall pláza kb. 5x akkora mint a Westend. Kellemesen hűvös, illatos, zenés. Olyan divatmárkák üzleteivel tele, amikről még nem is hallottam. Éttermek, kávézók, s minden ami kell egy shoppingoláshoz. Nem egyszerű eljutni a lifthez, ami mindössze 22 másodperc alatt repít fel a 125. emeletre. Gyakorlatilag végig kell kutyagolni a plázán, miközben ezernyi kis ingerrel bombázzák az érzékszerveidet. Nagyon kulturált az egész. A mosdók patyolattiszták, illatosak. Amint egy nő kijön a wc-ből azonnal ugrik egy takcsaj és mossa fel a padlót, mindenki után törölgetik a kézmosó pultját meg ilyenek.

A toronyba való feljutás  szervezetten zajlik, hogy máshogy? Időpontok vannak, aki nincs ott lemarad. Fenn a toronyban első lépésként letámad egy kínai (megkérdeztem) lányka, aki beállít egy fal elé, mondja, hogy most így csinálj, meg úgy csinálj, s közben úgy mondja azt, hogy szmálj, hogy nem tudod megállni nevetés nélkül. Aztán aranyárban, potom 24 ezer forintért kaphat az ember lánya/fia egy nyomtatott képet + emailben is elküldik a képet, amin is a Burj Kalifa előtt vigyorogsz, mint a vadalma. Ez a mondás is honnan származik?! A látkép a 125-ről igen csak drága. Előre vásárolva kb. 16.000 Ft, s nem éri meg az árát. Mondhatjuk, hogy: fú, de magas, meg ehhez hasonlókat, meg végtére is az ember csak itt lehet a világ legmagasabb épületében, de akkor is. A homok az folyamatosan kavarog a levegőben, ha már egyszer a sivatag közepén vagyunk...., s emiatt olyan a kilátás, mintha ködben úszna a táj. Semmi zöld, van egy kis kék, az épület alatt lévő szökőkút, egyébként magas épületek, toronydaruk és építkezés mindenhol.

Eszméletlen mennyiségű építkezés folyik eszméletlen mennyiségű építőmunkással.

A torony látogatása után elindultam a Souk-ba, ami a helyi piac. Oda helyes kis csónakkal lehet eljutni, aminek a viteldíja 85 Ft. Ezek a dubaiak csináltak maguknak folyót is a homok közepébe nem csak sípályát. Ezen a folyón lehet csónakázni, ami felér egy vízi városnézéssel is.

A piac olyan, mint az arab piacok. Itt sem szabad szemkontaktusba keveredni, de nem voltak túl erőszakosak. Az utcák szélesebbek, nem annyira sikátoros. Ott már kínai gagyiságokat is lehet kapni. A piacon is van egy "leg", ott látható a világ legnagyobb aranygyűrűje. Mellékelem a képet. Szerintem iszonyatosan csúnya.

De az is felmerült bennem, hogy minek is ez? Csak azért, hogy legyen?

A folyóparton klassz kis éttermek vannak, s nem annyira elvetemedettek az árak sem. A piaclátogatás után visszametróztam a plázához, mert ott van egy újabb attrakció, a zenélő-táncoló szökőkút. A metró olyan, hogy ilyet még nem láttam. Ott még véletlenül sem fordulhat elő, hogy valaki a szerelvény elé/alá esik. A peron ajtóval van lezárva, s csak akkor nyílik ki, a vonat ajtajával egyszerre, amikor az megérkezik az állomásra.

Az első kocsi az elsőosztály. A második a női szakasz, ezután jöhetnek a pasik. A női szakaszon fel van téve a kérdés, hogy: biztos, hogy jó helyen vagy? Mert, ha te férfi vagy és itt vagy, az 100 dirhamodba fog kerülni, ha jönnek a BKV ellenőrök. :) Ezt a szabályt nagyon komolyan betartják. Vicces, ahogy a férfiak nyomorognak a hátrébb lévő kocsikban, a nők pedig kényelmesen, szellősen az ő helyükön. Egyébként a férfi szakaszon utazhatnának nők, de nem teszik. Én megtettem, s nem tudtam, hogy miért néznek rám csúnyán. A metróállomás kb. 30 perc sétára van a plázától. De ez a séta már légkondicionált, mozgójárdával ellátott "előplázán" keresztül vezet. Úgy is mondhatnám, hogy nem tudsz úgy elmenni a metróhoz, hogy ne csábítsanak különböző termékek vásárlására. A táncoló szökőkútról: elbújhat a margitszigeti mögött. Maximum 10 perces volt, amikor már lement a nap, akkor sem volt megvilágítva, s nem volt olyan látványos, mint Budapesten. Minden esetre hatalmas tömeg nézte, ami utána elözönlötte a plázát. Merthogy a szökőkúthoz is csak a plázán keresztül lehet eljutni. Van egy hatalmas élelmiszerbolt is. Nagyon szépen berendezve, minden arra csábít, hogy: vegyél meg. Nézzétek pl. ezt a gyümölcstálat. Meg is vettem volna, ha nem 8000 Ft-ba került volna...

Igen csak este volt már, mire végére értem a plázának. A lábaim már alig vittek, mindenem fájt. Kérdés: mi lesz így az El Caminóval? A szállodában jól esett volna egy kis fürdőzés a tetőn, de a medencében dagadt, szőrős, indiai/pakisztáni vagy ki tudja milyen pasik pancsiztak, én meg nem akartam csatlakozni hozzájuk. Altató nem kellett aznapra.