Eddig minden évben jó buli, tökéletes szombat éjszaka volt. Élvezték a gyerekek, amikor kicsik voltak, amikor nagyobbak és, amikor már nagyok. Budapestet választottuk mindig, mert itt a legnagyobb a választék múzeumok és minden más tekintetében. Eleinte a BKV is jó fej volt, a karszalaggal bármilyen járművön lehetett utazni, Aztán ezt szépen visszavették, már csak a múzeumi járatokon lehet utazni. Ez tulajdonképpen jó is meg nem is. A "nem" mellett pl. az szól, hogy óriási a tömeg rajta, s 35 fokban ez annyira nem kellemes.

A gyakorlat alapján tegnap is eljöttünk Pestre. Nekem nem igazán volt kedvem hozzá, de nem gyakoroltam erőteljes nyomást a családra, csak finoman megjegyeztem, hogy most végig járhatnánk a miskolci programokat/esetleg Debrecent. S mivel nem volt határozott programváltoztatás a részemről, így marad a főváros. Előzetesen megnéztük a múzeumok kínálta programokat, konszenzus alapján megszületett, hogy mit is nézünk meg, s meg is logisztikáztuk az egészet, mert ez a legfontosabb eleme az egésznek. A logisztika! Az a neve, hogy múzeumok éjszakája. Kérdezem én, meddig tart az éjszaka? Nem hajnalig? Ha igen, akkor miért kell 1 órakor gyakorlatilag befejeződnie mindennek, még annak is,ami úgy van meghirdetve, hogy 2-ig tart nyitva. Ha jól belegondolunk, a 17-01-ig tartó időpontba nem sok minden fér bele, főként, ha hosszú ideig tartó sorban állás előzi meg a bejutást. Emlékszem, amikor pl. a Bodies kiállítás volt, valahol a körúton állt a sorvége. De ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem mindegy, hogy az ember 1700 Ft-ért nézhet meg mindent, ami belefér, vagy kifizeti kiállításonként a méregdrága jegyárakat. Ahová tegnap bejutottunk, ott az átlag ár 2000 Ft. De pl. 2500-ért a Budavári Panoptikum..., majd erről később teszek említést.

Megérkeztünk időben, az első program a Vajdahunyad várában lévő Mezőgazdasági Múzeumban kezdődött 17.30-tól. Első "érdekesség": a múzeumi járatok csak 17.30-tól vehetők igénybe. Értelemszerűen ezzel nem jutottunk volna el a kezdőponthoz, így vásároltunk napijegyet a fiatalság részére. Az 1700 Ft-os belépőjegy máris megugrott 1.650 Ft-al.  S minden a BKV pénztárában kezdődött. Széll Kálmán tér, tágas, kulturált ügyfélközpont. Egy úr, aki a biztonságra ügyel (azért megnézném akció közben), de a fő feladata az, hogy kiválassza az ember helyett, hogy mely szolgáltatást szeretne igénybe venni. Amennyiben jóindulatúan közelítem meg a dolgot, akkor az ügyfélforgalom felgyorsítása érdekében segít, hiszen ő már csukott szemmel is tudja, hogy hová bökjön a képernyőn, amennyiben a vásároló mindössze jegyet/bérletet szeretne venni. Ha rosszindulatúan..., akkor nem nézik ki belőlem, hogy tudom, melyik sort kell választani?! Egy magányos hölgy, aki a kiszolgálószemélyzet része, ő az, akitől meg lehet vásárolni a jegyet, s egyéb más dolgokat. Illetve a főszereplő, egy megabarom, akit ki tudja mi szállt meg, s szombaton délután jött rá az érdeklődhetnék a biciklikről, nem akarok reklámot csinálni, ezért nem említem a nevét. :) Olajtársaságunk, s a BKV közösen üzemelteti eme alkalmatosságot. Ez biztosan nagyon jó dolog, de nem akkor, amikor egy csaj dolgozik, s a tömeg csak nő, s mindenki csak jegyet akar venni. Amikor bementünk előttünk volt a pasi, ki tudja mióta, s még 2 ember. Amíg ott voltunk, 20-an lettek utánunk. A pasi csak cseverészett, érdeklődött, jópofizott, néha hátra nézett, de nem zavartatta magát. Komolyan mondom, úgy felidegesített, hogy legszívesebben fejen csaptam volna (s most szépen fejeztem ki magam) egy kemény tárggyal. Pillanatokon belül kihozta belőlem az agresszív kismalacot. Egyszerűen nem bírom elviselni azt, amikor valaki, az én időmmel 'szórakozik", s miatta nem történnek az események az eltervezettek szerint. 20 percet vártunk, ő nem tágított a pult mellől. Ezek után megérkezett egy másik ügyfeles, aki pillanatokon belül kiszórta a várakozókat. Néhány sorszámot hiába hívott, nyilván megunták a várakozást. A barom mosolyogva megjegyezte az őt kiszolgáló nőnek, hogy: úgy látszik, néhányan feladták. Anyád! Ennek az egésznek azért volt jelentősége, mert emiatt a kedves fiatalember miatt lekéstük a 17.30-kor kezdődő programot. Megkérdezheti a kedves olvasóm, hogy miért nem hagytam ott az egészet, s miért nem vettem meg az automatából a jegyeket. Igazándiból nem tudom. Talán azért, mert a karszalagokat is ott vettem meg, s nem igazán bízom a BKK automatákban, semmi jót nem hallottam még róluk. 

17.40-re értünk oda a múzeumba, ahol is közölték, hogy a tárlatvezetés elindult időben, s nincs az az isten, hogy utánuk menjünk, mert ezt a múzeum egy elzárt részén van, nem lehet csak úgy kísérő nélkül kóborolni. Mondtam már, hogy nagyon nem bírom a rugalmatlan, kocka embereket, aki a szabálytól egy pillanatra sem térnének el? Semmibe sem került volna a csajnak egy telefont megeresztenie a "túravezetőnek", hogy itt van 5 szerencsétlen, hagy csatlakozzanak már, mert egyébként igen csak be van osztva az idejük....

A program neve: Guliver utazásai, látogatás a modell és makettgyűjteményben. Ez olyan érdekesnek hangzott, bár nem tudtuk, hogy mire számítsunk, de azért volt egy elképzelésünk.

Jó, ha nem mehetünk utánuk, akkor töltsünk el 1 óra 20 percet a múzeumban, s a környékén. Nem akartuk ezt a múzeumot megnézni, hiszen egyik alkalommal ezt már töviről-hegyire megtettük. Voltak különböző attrakciók, javarészt gyerekek részére. A felkészültség magasfokú volt minden ott dolgozó részéről. Lehetett (volna) tündérkoszorút fonni, bájitalt inni, s így tovább. Bélyegzőket osztogattak a "állomásokon", de senki nem tudta megmondani, hogy mire jó az, mit adnak érte, mint ahogy azt sem, hogy hol lehet a koszorút fonni stb. Részt vettünk a "varázslatos toronytúrán" - ők nevezték így, ami abból állt, hogy felcaplattunk a sok lépcsőn, s megnézhettük felülről a Városligetet, ebből a nézőpontból a várost, s a 2 új úszómedencét, ami már a vizes vb-re fel is van töltve vízzel. A varázslatot valahogy nem találtam meg. :) Volt egy ember, aki önszorgalomból ugráltatta a kutyusát, s igazándiból nem tudom, hogy ő mit várt ezért, mert nem úgy nézett ki, mint, aki a program része. Lehet, hogy a végén lóvét dobáltak neki az emberek. Volt borkóstoló, 2000 Ft-ért 5 db jegy. ezt kihagytuk, nem szeretjük a bort alapon. Volt zene-bona, énekeltek számomra ismeretlen csajok a színpadon. Szóval, kitett magáért a múzeum, legalább is a szervezők biztosan úgy gondolták. Végre eljött a 19 óra, a várva várt túra. Meg kell jegyeznem, hogy a tervben az szerepelt, hogy 19 órakor már a reptéri buszon ülünk, mert az Aeroparkban is érdekes programokat hirdettek meg.

S most figyeljetek: Guliver utazásai..... átmentünk egy restricted areán, egy sótlan, uncsi fazon kíséretében, felmentünk egy poros szobába, ahol is mezőgazdasági gépek modelljei és makettek voltak. Beszélt 10 percig, hogy mit láthatunk, s utána azt mondta, hogy akinek van kérdése az nyugodtan kérdezzen. Volt 3 kisfiú is a csoportban, azok 2 perc után megunták az egészet, s ehhez mérten viselkedtek. Hangoskodtak, hisztiztek stb. A pasi csak nem mondta, hogy mehetünk. Álltunk ott, mint a hülyék, nagyjából a csoportból senkit nem érdekelt semmi, s persze ez egy szoba volt mindössze. Ez volt nekik a tárlat, amibe nem csatlakozhattunk be előzőleg. 40 percig történt a semmi, azt hittem, hogy hülyét kapok. De nem bonthattam meg a társaságot, pedig legszívesebben 2 perc után leléptem volna. Emiatt a fantasztikus program miatt, természetesen ugrott a 19 órai repülőtér látogatás. 

Második attrakció, ami éppen útba esett a Hősök tere és a Deák tér között a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközép, ahol is sütéstörténeti kiállítást, csokikiállítást, sütivásárt ígértek, ja meg interaktív laboratóriumot. A kis cukrászom kedvéért bementünk. Nem kellett volna! Sütitörténeti kiállítás... elfelejtették? Csokikiállítás...beszaladtak egy színvonalasabb boltba, vettek pár csokit, megették őket, s az üres dobozokat elrendezték az asztalokon. Sütivásár...., az volt. A tanulók készítette 5 féle sütiből lehetett volna vásárolni. Nem tettük, mert én nem ehetek szénhidrátot, a kislány gluténérzékeny, a nagylány és a fiúk nem találták eléggé kívánatosnak a sütiket. Interaktív laboratórium. Formalinban áztatott csirkeembrió, felboncolt hal, nagyobb méretű rágcsáló (nem jöttem rá, hogy mi az), s valami madárka, szintén nem tudom, hogy milyen. Aztán mikroszkópok, kémcsövek, pipetták, s minden, ami egy laborhoz kell. Ez egy olyan labor, ahol a tanulók élelmiszer vizsgálatokat hajtanak végre. Csak azt nem tudom, hogy hogy jönnek ehhez a felboncolt állatok. Az interaktivitás abból állt, hogy bele lehetett nézni a mikroszkópba, meg lehetett szagolni és felismerni becsomagolt fűszereket, meg vagy 2 számomra érdektelen dolog  még. Nem is értem, hogy ez a suli miért is csatlakozott ehhez a programhoz. Mindig szoktak, mindig vannak finom sütik nagy választékban. Talán azért, mert a Terrorháza majdnem szemben van vele, így a sütiket eladhatják, már ha a másik oldalról észre veszik őket. Ma vasárnap este van, holnap folytatom.

Hétfő reggel. Megkérdeztem a főnökömet, hogy milyen volt a múzeumok éjszakája. Azt mondta: ez most csalódás volt. Megnyugodtam, nem (CSAK) velem van a baj. :)