nnyit mondok, nem kellett volna! Kitaláltam, kiharcoltam, elmentünk. Egy baráti családdal vágtunk neki az útnak, így 10 főről van szó. Ez nem sok, de a későbbiekben a létszámnak jelentősége lesz. :) Pénteken, munka után (már, aki dolgozik) :) neki indultunk a hétvégi kalandnak. Az időjárás kegyes volt, annak ellenére, hogy déltől esőt ígértek. A tervezett indulás 13 óra volt, mindössze 20 percet csúsztunk, ez már igazán jónak számít nálunk. :) Persze, mindig ugyanarra a személyre kell várni.  Az eső Győr előtt kezdett el zuhogni, de úgy, hogy alig lehetett látni valamit. Szépen elterveztem, hogy Parndorfban vásárolgatunk egy kicsit. Ebből nem lett semmi. Annyira felkészültünk az utazásra, hogy azt elfelejtettük megnézni, hogy nincs-e valami ünnep. Hát volt! Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napja, szóval úgy nagyjából zárva volt minden. Egyik gyermekem megjegyzése: december 8 szeplőtelen fogantatás, majd karácsonykor már meg is született a kis Jézus?! Rövid terhesség volt! :) Hát, ha tudta volna a gyerek, hogy ez nem is így volt.... :) Ennyit a hittan oktatásról.  A szálloda Bécs másik végében van, egy hatalmas nagy park mellett, szóval zöldövezetben. Kellemes, nem túl drága, a reggeli ára viszont horror. Nem is értem! Nagyon forgalmas volt, mert  "meglepő módon" lerohanták az ázsiai turisták. :) Viccesek voltak a Penny-s szatyraikkal, amik tele voltak olyan dobozos tésztalevesekkel vagy mivel. Szívesen megkérdeztem volna, hogy hová készültek annyi levessel. Péntek este már nem volt program, mert ugye minden zárva, s az időjárás sem volt túl kellemes. Szombat reggel bevettük a Természettudományi múzeumot. Épp idejében érkeztük, így volt parkolóhely, volt a ruhatárban hely. Meglepő módon nem volt horror ára a belépőnek, hiszen itthon is nagyjából ennyi egy fővárosi múzeumba. Az épület gyönyörű. Az ásványkiállításon szebbnél szebb természeti képződmények. 

Ez egy csillagrobbanás, mielőtt szétszóródott.

A menyasszonyi ruha szoknyarésze.

Erről a képről az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha kivágtak volna egy darabkánt egy jéghegyből.

Szóval, ásványok, kőzetek stb. minden mennyiségben. Nem haladhattam a saját tempómban, mert volt velünk két erősen kiskorú személy, akik rövidtávon unták meg a múzeumot. Azt gondoltam, hogy élvezni fogják az állatokat stb., de nem így történt. :( Azt gondolom, hogy a salzburgi ugyan ilyen tematikájú múzeumot jobban élvezték volna. Az modernebb volt, interaktív. Azért is itt volt sok érdekesség. Pl. egy film a Föld kialakulásáról kezdve a "nagy bummtól". A világ összes madárfaja, s egy vicces fazon is a régmúltból.

Nem gondoltam volna, hogy a lila és a kék ilyen gyönyörű együtt.

Érdekes, hogy a kedvenc madaramból, csak 22 félét számoltam össze.

Ki van állítva egy hatalmas afrikai elefánt, ami mellett szinte eltörpül az ember, illetve a zsiráf se kutya. :) Egyik gyermek azt mondta: könnyű elmenekülni az elefánt elől. Cikk-cakkban kell futni, mert az elefánt nem képes olyan gyorsan irányt változtatni. Hát....1x, régen, megtámadott minket Afrikában egy elefánt. A sofőr igen csak menekülőre fogta. :)

Gyönyörű lepkék.

Azért a túlzott érdeklődés hiánya ellenére is, sikerült 4 órát eltölteni a múzeumban. :) Sok ember kabátban, hátizsákkal a hátán sétálgatott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Aztán kiderült, hogy a később érkezőknek már nem jutott hely a ruhatárban. A tömeg előjelei már ott, a múzeumban megmutatkoztak, de nem vettük a jeleket. :)

Következett egy kis séta az első vásárban, ami a Mária Terézia placcon volt. Kicsit meglepődtem a puncs árán..., de finom volt. Bögrét 4 euróért nem gyűjtöttünk. :( Aztán jött az első kihívás, 10 fő részére asztalt találni ebédelés céljából. Aki előrelátó volt, foglat helyet. :) Mi csak bolyongtunk, sehol nem volt hely. A Central Café bejáratánál kígyózó sor várakozott a bejutásra. Belestem, szép. :) Kitartásunk eredményeképpen, találtunk egy sörözőt, eldugva egy pincében. Első körben egy 4 fős asztalhoz ültettek minket tízünket. Mivel L alakban pad volt, így ezt megoldottuk, enni már nem tudtunk volna. Később kaptunk másik 2 asztalt, így már kényelmesen tudtunk enni. Fogalmam sincs, hogy mit ettem, de finom volt! :) Szemüveg nélkül már sajnos nem látom azt sem, hogy mi van a tányéromon. :( Az ebéd után a csontig hatoló hidegben, a széllel dacolva elsétáltunk a fő attrakcióhoz, a Rathause-hoz. Közben megnéztünk egy Tesla szalont, ahol is egy sci-fi filmbe illő autót is kiállítottak. Felfelé nyílik az ajtaja, szóval 1-2 parkolási helyzetben problémás lehet a kinyitása. :) A legfőbb karácsonyi vásáron hatalmas tömeg hömpölygött. Magyarország fele lakossága ott tolongott. Ez azért jó! Nagyon sokan, nagyon rossz körülmények között élnek, de amint az ábra mutatta, nagyon sokan megengedhetik maguknak a bécsi kiruccanást. Számomra élvezhetetlen volt az egész. Semmit nem lehetett megnézni, mert sehová nem lehetett odaférkőzni. Gyakorlatilag, jobbról, balról, elölről, hátulról lökdöstek folyamatosan, a lábamra léptek, belém ütköztek stb. Hamar elszakadt nálam a cérna, s vissza kellett mennem a vásár szélére, a szélviharba. Szerettem volna enni krumplit, vagy töltöttet, vagy olyan spirálosat. Szerettem volna megkóstolni mindegyik puncsot, s szerettem volna csokival leöntött epret is enni. Ez az utolsó teljesült. S nem utolsó sorban, szerettem volna valami ajándékötletet ellesni. Gyakorlatilag, tök felesleges volt majdnem 900 km-t autózni. Csalódott vagyok, azt hittem, hogy jó kis "buli" lesz. Azért a fények szépek voltak. S jól megoldották a betontömbök "álcázását", becsomagolták őket karácsonyi ajándéknak.

Sajnos belegondoltam abba, hogy mi lenne itt, ha valami barom azt venné a fejébe, hogy akkor most és itt, megnyom egy gombot. De szerencsére senki sem gondolta úgy! 

A nagyon durva hidegben (pedig nem is volt mínusz) visszarohantuk a kocsihoz, s még a zárás előtt egy boltba is bejutottunk., így a vásárlási igényem kielégítést nyert. :) 

Vasárnap szerencsére a szél elfújta magát, s a nap is kisütött. Reggeli után tettünk egy kellemes sétát a kastély parkjában. A kis csajt is rá tudtunk venni, hogy felkaptasson a Gloriette-hez.

 A "mézesmadzag" egy cukrászda volt. Az ott is volt, csak hely nem volt, s a sor kissé hosszúra nyúlt. Így oda (sem) mentünk be. A kis csaj csalódott volt, immáron sokadszor. Inni akartunk "egy jó kávét", de nevetséges módon 11.30-kor egy kvzó sem volt nyitva Schönbrunn környékén. Találtunk végre egy olasz éttermet. A pincérek nagyon megörültek, hogy 10 fő bemasírozott, de aztán csalódniuk kellett, mert nem ebédelni mentünk. A fiúk ittak egy jó kvt-, a kislányok egy forrócsokit, a nagylányok teát, Mónika pedig egy isteni finom túrós strudelt vaníliaöntettel. :)

Hazafelé babalátogatás (Odett Borbála, lánykori nevén Kisbab) Győrben. Kis cuki!:)  Sajnos nem tudtunk vele megismerkedni, mert aludt. :( Ahhoz képest, hogy Győr megyeszékhely, meg Audi, meg minden... nem találtunk egy olyan éttermet, ahol a gluténérzékeny gyermek ehetett volna valamit. Találtunk Pesten, olasz éttermet. Tészta, gnocchi, pizza, s így tovább. Hangulatos, kis étterem Budán. Finom ételek. Due Fratelli Pizzéria. Ez volt a reklám helye.

Mire hazaértünk, eleredt a hó. Szép nagy pelyhekben hullott, de reggelre csak a latyak lett belőle.

Szóval, ez is megvolt, pipa. Következő úticél: majd, ha visszajöttünk. :)