Ötven, fifty, fünfzig, пятьдесят, cinquante, خمسون, cinquanta, 名です, cincuenta, 五十

Hát eljött….  Nem volt tűzijáték, nem szóltak fanfárok, de még csak táncosfiúk se lepték el a lakásomat. :)Sebaj, majd a századikon! :) 

csak ő jött :):):)

Ma is egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán… ezt éneklik mindig a szülinaposoknak a Trófeában. :) Apropó, Trófea! Mondom, Trófea! :)

Igen, öregebb lettem, s talán bölcsebb is. Erről majd írok a végén.

Tény, hogy az életem jobbik, aktívabbik, egészségesebbik felét már leéltem. Már tutira nem fogok egy szál miniszoknyában, Bécsbe elmenni stoppal. 7-től állni a fagyizóban, kiszolgálni a vendégeket, éjfélkor bezárni, utána takarítani, majd elmenni diszkóba, s a reggelig tartó táncika után, 7-kor újra a fagyik mögött állni. Nem fogok sátorozni, haha, nem is sátoroztam sose. Nem fogok Kácson kiszökni a táborból Sz. Tibi kedvéért. Sz. Tibi is nagyon jó pasi volt, amikor én 14 voltam. Sz. Tibit is sikerült felnőttként látnom. Hú! Csak annyit mondok, bajusz. :) :)Nem fog kinőni a bölcsességfogam, s sorolhatnám még, hogy mit nem fogok már csinálni. De, végül is, ha jól belegondolok, soha ne mondd, hogy soha alapon…nem is mondhatok semmit! :) Mondjuk a niniszoknyás bécsi út az tuti, hogy soha!

 Most visszaemlékezek…

Látom magam az oviban, amit gyúrom a sógyurmát.

Aztán első osztály a suliban. Találtam a padban 2 Ft-ot. Az egész osztály rám ugrott, ki akarták venni a kezemből. Az én hősöm K. Péter (személyiségi okokból nem írhatom ki a nevét), meg akart menteni, legalább is ezt mondta Irma néninek. De ez nem igaz, ő is ki akarta venni a kezemből. :)

Látom, ahogy fekszem Irénkénél (ő a nagynéném volt) az ágyban eszem a sós lilahagymát, s iszom rá a Deit grapefruit italt. Nem tudom hány éves lehettem, de erre tisztán emlékszem. Nagyon csípett a hagyma, de azért ittam rá a szénsavast.

Látom a  barátnőt, H. Krisztinát, akivel azt beszéltük, hogy beszappanozzuk a kis hidat, amin hozzánk kell menni, hogy B. Maca beleessen a Szinvába. Aztán állunk a Clepko Ede sarkán B. Maca, H. Kriszta, T. Andi, néha T. Lajos, T. Gabi, s a többiek + természetesen én, s beszélgetünk az élet nagy dolgairól. 11-12-13-14 évesen rendkívül komoly dolgokról beszélgethettünk. :) Naná, hogy a pasikról! :)

Aztán látom B. Attilát, akibe szerelmes voltam, de csak plátóilag. Ő hetedikes volt, amikor én nyolcadikos, de nem számított, hogy fiatalabb. S milyen érdekes, pontosan a múlt héten láttam az Aréna plázában. Meghízott, pocakos, most be sem jönne, mint férfi. :)

Aztán Sz. Feri, aki nagyon-nagyon jó pasi volt, de H. Kriszta kellett neki. Sz. Feri most is ugyan olyan, mint 36 éve, de egy baj van, a bajusza is ugyan olyan (na jó, vastagabb), s az kizáró tényező nálam. :)

Aztán látom magam, amint örömömben beugrom az ágyba, az alvó apukám mellé, amikor is megtudtam, hogy felvettek a hőn áhított egészségügyibe. Ja, ezt megelőzte a felvételi, ahol is igen karcsún írogattam a felvételilapra. Emlékszem, nem igazán készültem. Bezzeg Gy. Péter. Csak írta, és írta a válaszokat.

Aztán jött a BBBB, csupa lány! :) G.Gabriella: „Havasréti az én barátnőm, nem szólhattok hozzá.” Aztán az alkoholizálás a kisboltnál, mert mindketten egyest kaptunk matekból. Aztán az „ájulásom” a matekdoga előtt. Felvittek a demonstrációs terembe, lefektettek. Jött dr. M., s közölte: ez nem collapsus. :) Nem bizony! 

Aztán K. Feri, az első, s mindent elsöprő szerelem. „Hé, te sárganadrágos, megtanítsalak korcsolyázni?” Így kezdődött… Állandóan moziba jártunk, s szétcsókolóztuk a fejünket, de úgy, hogy a számon ott maradt az ő szája nyoma. Nyugi, szexről nem fogok írni. :)

Aztán látom még Csillebércet, az országos elősegélynyújtó versenyt, amit természetesen megnyertünk. Érdekesség: ott volt egy fiú, akivel akkor nem találkoztam, viszont 24 év múlva igen. Ő az én MFS-em/öm/valami. :)

Aztán az építőtábor Alsópélen, ahol életemben először és utoljára ültem körhintában. Megkértem a barátnőmet, L. Erikát, hogy ne lökjön el magától. Azért is megtette. Forgott a körhinta, pluszban forogtam a tengelyem körül, nagyon rosszul voltam.

Aztán az érettségi, amire szintén nem vittem túlzásba a tanulást, magyarból majdnem megbuktam emiatt. :)

Aztán az első (de nem utolsó) :) munkahely. Az első fizetés (2500 Ft.). Azt jól elköltöttem, az egészet! :)

Aztán a gyermekkori vágyam, Kanada. Az első repülés (MALÉV), a félelem a repüléstől, az alkoholizálás a fedélzeten, félelemoldás céljából. Kis üveges Egri Bikavér, téliszalámis zsemle. A kanadai gépen Bloody Mary, medium steak + meg, amit csak akartam. A leszálláskor annyira szédültem, hogy nem tudtam, hogy fogok kitámolyogni a nagynénémhez.

Közben a második, mindent elsöprő szerelem. Jó rá visszaemlékezni, de ő nem érdemel szavakat. Haragszom RÁD, ha olvasod, maybe, ott a messzi Miamiban. :)

Aztán mi is volt? Sok-sok munkahely, sok-sok új ember, sok-sok új tapasztalat, kaland, élmény, balatoni nyarak (T. Eszter, L. Erika, H. Mónika) Balatonfüred és Tihany triumviátusa. Nélkülünk + az Earth, Wind and Fire: September című száma nélkül nem kezdődhetett a diszkó a Thomasban. Ja, és a Ciao Ragazzo egyen szoknyánk nélkül sem. :) Istenem, azok a gondtalan évek! A legnagyobb problémánk az volt, hogy mit vegyünk fel este a dizsibe. :) Aztán jött a fagyiskislányság, majd az „autókozmetika”. Aztán véget ért a balatoni nyár.

Egy újabb lehetőség, idegenvezető lettem, Nem baj, hogy nem volt hozzá végzettségem! :) S akkor jött V. Zsolt (a buszomon utazott, mert volt nekem egy buszom :) ), a további életem meghatározó szereplője. :) Egy újabb balatoni nyár, az első milliónk története… következne most, de nem fog. Bild Zeitung, bitte? Fensterputzen?  :) S, akkor ott, Balatonfüreden….egy kis maszat fészkelte be magát a méhembe. Lánykori nevén, Szuszi. :) Tudjátok, hogy őt Klaudiának hívják? :)

Aztán elveszítettem az apukámat, a lehető legrosszabb módon. Elment a boltba, s már nem jött haza. Meghalt az utcán. Nagyon fájt, hogy nem búcsúzhattam el tőle.  Nagyon bánt, hogy nem ismerhette meg az unokáit. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen nagyapa lett volna. Ezért is kellene az időgép. Pl. mi lett volna, ha a Hufnágel Pistihez megyek feleségül? :)

S, akkor nem sokára, 8 hónap múlva, nem 9, 8 életem egyik legboldogabb pillanata, anya lettem. A szülés gyors volt, de nagyon fájdalmas. Megrepedt a burok, fél óra múlva a gyerek megszületett. Hála H. tanár úrnak és a felüléseinek! :) Szép, kis kölyök volt. :)

Teltek az évek, pontosan 4, s újra anya lettem. Második szülöttem (lánykori nevén Loretta) kis csufi volt, ennek hangot is adtam a szülőszobán. Csak egy kicsit néztek hülyének. :) Büszkén mondhatom, hogy mostanra tökéletesen kialakult a leánygyermek! :) Rengeteg sok öröm, boldogság, büszkeség, aggodalom, az élet velejárói. Előttem milliónyi kép. Szuszi a derekán úszógumival a bokáig érő vízben menekül a tenger elől.☺Fanni, amikor 4 évesen közölte a nővérével, hogy: te nem vagy igazi nő, mert az igazi nőnek mindig van egy tartalék harisnya a táskájában. S sorolhatnám még az ezernyi történetet. Most születtek, de már önálló, felnőtt nők. Ebből (is) látszik, hogy az élet csak egy pillanat. Szóval, meg kell ragadni a pillanatot!!!!!!

Aztán jöttek új barátok (H. Zsuzsi, V. Éva, a teljesség igénye nélkül), új kihívások. Igen, pl. a fejembe vettem (kicsit későn a karrier szempontjából), hogy akkor én most szerzek magamnak 2 betűt és egy pontot a nevem elé (ha már orvosdoktor nem lettem). S, lássanak csodát, sikerült! Nem mondom, hogy fáklyás menet volt, de I did it! The winner is…:) Hála és köszönet a családomnak, aki támogatott mindenben, de tényleg mindenben :) . Hála a fénymásoló-szkennelő fiúnak. :)

S, akkor már el is jutottunk a máig. Nem érzem magam másképp, de miért is érezném?! Ötven, oszt annyi! :) Remélem, hogy lesz még legalább harminc. Vannak még terveim. A nagy túra, vagy, ahogy Zsuzsi barátnőm mondta, inkább tortúúúúúúúúra. :) Szeretném majd látni az unokáimat felnőni! S még ezt is sorolhatnám. Remélem, a felsőbb erő megadja nekem ezeket a lehetőségeket!!!

Itt meg kell említenem Anyukámat, akinek mindent köszönhetek, aki tisztességben felnevelt. Éltesse az Isten őt még nagyon sokáig!!!

Említettem, hogy írok a bölcsességről a végén. Nem tudom, igazándiból, hogy mi is a bölcsesség. Nyilván tudom, hogy mi az, amit, nem kellett volna megtennem. De, ha belegondolok…. valamiért megtettem. Azt mondják, hogy mindennek oka van. Abban hiszek, hogy azok az emberek találkoznak az életben, akiknek találkozniuk kell. Na, most nagy bölcsességet mondtam? :) Találkoztam nagyon sok értékes, érdekes emberrel, s közülük, akik igazán számítanak, tudták, hogy ma a szülinapom van, s felköszöntöttek. Akik nem tették, tényleg nem számítanak.

S, itt akkor hangot adnék egy gondolatomnak. Haha, eddig is azt tettem! :) Van ugye egy közösségi oldal. Aki ott beírta, hogy mikor született, arról tud a fész, így értesíti az ismerőseit. S, ismerek olyat, akit az tesz boldoggá, hogy x számú (sok) ember köszöntötte őt a fészen. Hát, ha őt ez teszi boldoggá, legyen! Én ezen elgondolkodnék. Ér-e számomra valakinek a jókívánsága valamit, aki az ismerősöm ugyan, (mert azt utolsó kutyasétáltató is az), de semmit nem tud rólam, soha egy szót sem beszéltünk egymással és így tovább.

Ennyi!

S, akkor most következzen a „B” oldal, ahogy Tímea barátnőm mondta. Azt is mondta, hogy: én annak ellenére, hogy a „B” oldal következik, az „A” oldalon fogok maradni. :) Ámen!

p.s. K. Feri 36 év után is tudja, hogy ma van a szülinapom. Biztosan jelentettem számára valamit. :) Nem hiába, az első szerelem, az első szerelem. :)