Pénteken egy kellemes hazaút után (jó volt a társaság) a családi kávézóban kötöttem ki. Kellemes, zöldövezet kutyával, macskával, gyümölcsfákkal, amire egy fitt menyecske elő szeretettel mászik fel. :) A ház ajánlata a levendula szörp volt, ha már előző héten szedtünk egy nagy zsáknyi virágot. Répáshután voltunk. Nem emlékszem arra, hogy én jártam már ott korábban... Nagyon, kis bájos település. Szép, rendezett, csak a kanyarok... Zora nem is bírta a kiképzést, elengedte a kis rókát. :) Nos, a levendula szörp:

Nem célszerű ivás előtt megszagolni, s akkor igazán kellemes, különleges ízű. A készítője picit túltolta az ételfestéket. Anyukája (én) mondta neki, hogy tegyen bele egy picit, hogy legyen szép lila színe. Hát, lett! :)

Olyan jó, hogy más a hétvégén pihen, én meg állandóan dolgozom, a házimunkát végzem a hétvégeken. Azért szakítottam időt egy kis szórakozásra is. Szombaton az egyik barátnőmmel találkoztam, akivel elmentünk az Intim presszóba. Amikor megérkeztünk, akkor még senki nem volt, de bevonzottuk a vendégeket, s hamarosan megtelt. A székekre ráfoghatjuk, hogy kényelmesek. A pincér csaj kedves, mosolygós. A karamellás, jeges kávé finom volt. Kértem még egy „natur” limonádét, ahogy ők nevezik. Hát, az egy nagy csalódás volt. Jó esetben Olympos citromlével, rosszabb esetben, valami ARO-s utánzattal készült. Azért ez gáz, napjainkban műcitromlével árulni a limonádét!!! A belső helyiségben volt kényelmesebb fotel és kanapé is. Aztán a „pincében” több kanapé, ahol akár intim együttlét is bevállalható a vagány fiatalságnak. :) Egy baj van azzal a résszel, rendkívül dohos pinceszag van.

16-kor találkoztunk, a városban senki annak ellenére, hogy Opera fesztivál van. 19 után váltunk el, na akkor volt már tömeg. Ettek, ittak, „mulattak”. Nem tudom, hogy ki volt, aki a zenét szolgáltatta, de egyesek nagyon jól érezték magukat.

Vasárnap folytatódott a „teszek-veszek”. A túrázással nagyon leálltam, pedig közeleg a nagy nap! :) Sebaj, én simán megcsinálom! Kaporlevest főztem. Ettetek már olyat? Finom volt! Vissza Budapestre egy hatalmas zuhi elvégezte az autómosást. Szerencsére, mindenki szeme a pályán volt, így nem történt semmiféle kis kocc, nagy kocc a szakadó esőben.

A képen én vagyok. :)

A mai kávézás nagyon döcögősen indult. A mai partnerem egy hisztis.....volt. Napközben már kigondoltam, hogy ma egy patinás, békebeli kávéházba megyünk. Ez a Centrál, ami 1887-ben nyitotta meg a kapuit. A Ferenciek terétől pár lépésre van. Étterem és kávéház egyben. Azzal kezdődik, hogy nem lehet, csak úgy bemenni, várni kell az ültetőpincérre. Álltak már előttünk mások. Várakoztunk egy kicsit, nem jött senki, így kijöttünk. Megnéztük a kávélapot, 700 Ft egy eszpresszó. A partnerem: Nem gondolod, hogy ennyit fizetek egy kis kávéért. Szóval, nem vártunk... Sebaj, a környék tele van vendéglátóipari egységekkel. Ez nem jó, mert hideg van kint. S, valóban! Az nem jó, mert kényelmetlenek a székek. S, valóban! Az nem jó, mert szivaroznak, cigiznek, söröznek, büdös van. S, valóban! :) Végre született egy konszenzus, bementünk egy akármibe. Hölgyem! Az asztalok foglaltak. Leülhetnek kint/a galérián. Senki nem volt az "intézményben". Ha foglalt, hát foglalt, akkor megyünk. Kolbászoltunk még vagy egy fél órát. Jöttek sorra a kávézók, teázók, de kifogás mindegyiknél volt. Megláttam egy hatalmas, zöld fotelt az egyik helyen, s mondtam, hogy oda most bemegyünk és kész. De nem mentünk. A fotel magában üldögélt :), nem volt másik alkalmatosság, szóval egyedül kávézhattam volna. Aztán jött egy kis cuki, de az olyan pici volt, hogy a pincércsaj csak azt hallgatta volna, hogy mit beszélünk. Már már feladtam, amikor is megláttuk a Doubleshot nevezetű partisan coffee-t (Veres Pálné utca). Vendégek nem voltak, de sebaj! Majd lesznek, utánunk... Ez mindig így van, mi bevonzzuk a járókelőket. S, így is lett! :)

Három fiúcska dolgozott bent, s volt egy lányka is, aki szakács-cukrász lehet. Van reggeli, vannak levesek, saláták stb. Kávék, alkohol, limonádék, s így tovább. Én egy limonádét ittam, a partnerem egy kávét. Gyenge pörkölésű, citrusos, majdnem savanyú kávé. Nekem nem ízlett, de neki cukorral és tejjel elment. Hangulatos a helyiség, össze-visszaság, de mégis harmónia. :) Meglepő módon a fiúk, 50-es, 60-as évekbeli rokc & roll muzsikát hallgattak, s hallgattattak a vendégekkel. Hosszan elbeszélgettünk, s kiderült, hogy  én vagyok az Andrássy mellett a szervízút, vagy az M3-as autópálya mellett a 3-as főút. A mosdóban nagyon ötletes a "lehúzó". 

A kávéfőző tartozéka. Egyébként hangulatos a hely, csak picit drága. 650 Ft volt az eszpresszó, amit ők "shot"-nak hívnak. Nem túl sok turista mászkál azon az utcán, nem annyira frekventált. Szembe van a gimi, de szerintem a diákoknak ez egy picit húzós ár.

Egy ilyen kávézót én is szívesen üzemeltetnék! :)

A kávézás végeztével a fiúk megkérdezték, hogy hogy ízlett a kávé, s egy gyors ismertetőt is kaptunk a kávéfajtákból és pörkölésekből. :)

Komolyan mondom, nem értem az embereket. Az ebédidőmet a városban töltöttem el, mert egyébként a tanyán vagyok. :) 80+-os nénike banyatankkal elindult a piacra. A fülében 1 pár, aranynak látszó, olyan kitépésre tökéletesen alkalmas fülbevaló. A  nyakában jó vastag, aranynak látszó lánc. A jobb csuklóján 2 db, aranynak látszó vastag karkötő. A bal csuklóján arany színű óra. A 10 ujján 4 db, aranynak látszó, vastag gyűrű, az egyik pecsétgyűrű. Menni alig bír (fáj a lába), levegőt alig kap (tüdő és/vagy szívproblémák). Oké, hogy el kell mennie bevásárolni, az ügyeit intézni, de minek ékszerezi ehhez fel magát. Nem lennék meglepve, ha újsághír/tv hír lenne belőle. Nagyon sok rossz ember mászkál a városban, akiknek felkelti az érdeklődését, s nem lesznek restek akcióba lendülni. Nincs senkije, aki azt mondja neki, hogy: mama, nagyi, kedvesem...ne menj így ki az utcára. Jogos a kérdés, minek az ékszerek, ha a dobozban lapulnak a szekrény mélyén/akárhol. Az ékszerek szépek, lehet értékesek is, de nem egy 80-as nyanyára valók, aki a déli sétáját ejti meg. S ezt az ő érdekében mondom. S ezt a témát taglalja a victimológia. Meg azokat a kis csajokat, akik felvesznek egy picsaszoknyát, aztán meg csodálkoznak, ha a férfiak "érdeklődést" mutatnak az irányukban. Sajnos, erről szól ma a világ. Minősítő körülmény: nyereség vágyból....

Mindennap 2 kórház előtt jövök-megyek. Kinn álldogálnak a mindenféle emberek, nagy többségben átlagjózsiék és átlagalattijózsinéék. Ki papucsban, ki szandiban, ki katéterrel a hólyagjában (bájos, ahogy kikandikál a köpeny alól a vizelettel teli zacsi), ki draincsővel az akármilyében (az még bájosabb, ami akárhonnan folyik) s szívják ezerrel a cigit. Van, aki alig él (látszik rajta), de a cigit képtelen letenni. Van a takarítónő kategória. Rosszul öltözött, hiányos a fogazata, s mondjuk még a bőre is barnább. Ők nem lehetnek mások, csak a takcsajok. Valami munkaruhafélében vannak. Aztán van a műtősfiú, beteghordó, orvos kategória. Van egy férfi, mindig fehér nadrág, fehér köpeny, fehér papucs van rajta. Az arcán ezer ránc (hála a ciginek), a kinézete vetekszik egy alkoholista hajléktalanéval. Ő orvos. Láttam a kitűzőjét. Lehet, hogy egy óriási koponya, de nem lenne hozzá bizodalmam. Ne ítélj elsőre! Ronda és finom, Chokito! :) Emlékeztek? Nem értem a dohányosokat. Nem is fogom megérteni, soha sem cigiztem, így nem tudom, hogy milyen lehet a hiánya. Van egy ismerősöm. Erős dohányos. Tüdőműtétje volt (mi más?!). Épp akkor voltam ott nála, amikor kihúzták belőle a csövet. Szerintetek mi volt az első dolga? 

Mai látogatás: Híd bisztró. Egy hatalmas tölgyfa alatt lehet ücsörögni, majdnem a Duna parton. Van ennivaló, innivaló. Jeges kávét ittam fagyival és jéggel. Sok minden van, amit megkóstolnék, izgalmasak az összetevőik. :) Finom volt a kávé, kár, hogy tartós tejszínhabot tettek rá, annak nagyon nem szeretem az ízét. Az asztal, aminél ültünk enyhén szólva ragadt, de ez az egyetlen negatívum. Az árfekvése átlagos, inkább picit magasabb kategória. Lassan, de biztosan teltek meg vendégekkel, úgy tűnik, hogy közkedvelt hely. Egy dolog zavart, ami mindig zavar, a dohányzás. Oké, hogy kerthelyiség meg minden, no de kérem, fúj az a fránya szél, s ha Mörfiből indulunk ki, persze, hogy felém fújja a füstöt. Hosszan üldögéltünk aktuális partneremmel, s "csemegéztünk" az emberkavalkádból. Annyit mondok, vannak fazonok! :)

Két hete vasárnap vonattal jöttem vissza Pestre, unom már a vezetést. Jó, hogy volt nálam farmerdzseki, mert lefagyasztottak a klímával. Ha vonattal jöttem, akkor vonattal kellett (nem kellett, de én nem ülök be más autójába) mennem. Vittem a farmerdzsekit 34 fokban, felkészülvén a klímára. Annyit mondok, nem kellett volna. Lillafüred IC, fülkés kocsik. A klíma nem működött, de olyan ablakok voltak, amiket még kinyitni sem lehet. No, nem azért, mert elromlott az ablak, egyszerűen egy teli ablak van, amit nem lehet kinyitni és kész. Mondhatom, fullasztó volt az út.

Este kávézó helyett pizza. Felicita Pizzéria a Komlóstetőn. Kellemes udvar háttérként, finom pizzák.Kis, családi vállalkozás (abból gondolom, hogy nagyon hasonlítanak egymásra), kedves pincérlány és pincérfiú, de nem igazán állnak a helyzet magaslatán. Sokat kell várni egy-egy pizzára, az ára is egy picit magasabb, de a kulináris élmény megéri. Ha odamennétek, mindenképpen foglaljatok előre, s készüljetek egy hosszabb várakozásra! :)

Szombaton mozi: Könyvklub. Az egy főre jutó férfiak száma elég kevés volt. A terem egyébként megtelt, de max. 10 fő férfi személy volt! :) Tipik csajos film. 4 vénasszony, és tényleg (Jane Fonda 80 éves) havonta elolvas egy könyvet, s azt megbeszélik. A havi könyv a szürke 50 árnyalata. Tetszett a film, vicces, könnyed kikapcsolódás. Jane Fonda 80 évesen szuper jól néz ki. Az egy dolog, hogy az arca plasztikázott, de csinos nagyon. Nem egy sovány öreg test (nyilván az), de kifejezetten formás (legalább is ruhába). Jobban néz ki, mint én! :)

Hétfőn dolog volt, így csak "egy" Lipóti pékség kávézója lett kipróbálva. Van jeges kávé, ami jéggel + vanília fagyival készül. Helyszín a Keleti szomszédságában. Mindig elgondolkodom, hogy miért a pályaudvarok vonzzák világszerte az aljanépet, A kávé finom volt. Kitéve az utcára néhány asztal székekkel, árnyékban, önkiszolgáló üzemmódban. Az utcán sétálgatók, hát hogy is mondjam...dikk a csávó! 10 főből 8 fő sokat volt a napon. A személyzet még tanulta a jegeskávé készítését.

Kedden is dolog volt, így a jól bevált Cafe Frei. Erről nem írok. Szokott hely (Aréna), szokott személyzet, szokott "fotelem", szokott ízek, szokott ár. De mivel a dologgal hamar végeztem, jött a 3. a Lonely Planetből: My lillte Melbourne. Központi hely (Madách térről nyílik). Picike üzlet, 4 asztal előtte, bent 2 csajszi, hely éppen nem volt, így nem tudok nyilatkozni sem a kávéról, sem a kiszolgálásról. Majd legközelebb! De nem biztos! Nem volt semmi, ami arra késztetett volna, hogy rögtön, azonnal leüljek.

S, akkor az E.R. Fiatalabb korom egyik kedvenc sorozata. Szuszi szerelmes is volt Carter dokiba. :)

Az anyukám, aki 76 éves..., nos úgy gondolta, hogy ő meggyet szed a fáról. Nem részletezem a történéseket, mert ésszel nem bírom felfogni, hogy mit csinált... a sürgősségin kötött ki. Megyei kórház, aki kiszolgál cc. 660.000 embert, ezt sem akarom részletezni. Délutántól, éjszakába nyúlóan megszületett a diagnózis (persze, hogy tört a csont). A várakozás kényelmetlen műanyagszéken, undok "személyzettel". Nem akarok senkit bántani, én elhiszem, hogy fáradtak, túlterheltek stb., de lehetne másképp is. Viktor bácsi! Jó lenne, ha nem a qrva stadionokat, meg a sehol nincs focit nyomatnád, hanem máshová is tennél egy kis pénzt (nem a zsebedbe!), mondjuk az egészségügybe, hogy legyen több orvos, legyen több asszisztencia, hogy az embereknek ne kelljen órákat várakozni egy sürgősségi osztályon azért, mert egyszerűen nincs ember.....

Vicces a sztori: 2 hete/3 az anyósom leesett a lépcsőn, eltörte a jobb vállát, kulcscsontját, meg mindent, ami arrafelé van. Tegnap az anyukám a bal oldalán törte el, szerencsére "csak" a felkar csontját. Az "anyósok" összebeszéltek! :)

Headline: mára hajléktalan a lottómilliomos.

Nem szeretem a csendet. Rádiót a kocsiban hallgatok, zenét a vonaton, ha egyik/másik otthonomban vagyok, állandóan megy a tv. Ezt hallom a mai hírekben: egy idióta (ezt nem mondták) nyert tavaly 46 millió forintot. Nyilatkozott a neje, aki Átlagalattijózsiné. A Géza/Béla/akárki, igencsak szerette az alkoholt, ezért elvették tőlünk a 3 gyereket is. De a lényeg! Viszonylag fiatal nő, max 40 éves, a fogai…enyhén szólva borzalmasak. Nem hiszem el, hogy 46 millióból nem volt igénye/fogalmam sincs, hogy milye arra, hogy a fogait megcsináltassa. S, hogy a pékbe lehet egy év alatt elinni 46 millió forintot?

Oszkár: Oszkározom, tudjátok. Én vagyok a sofőr. :) Pénteken feltettem az utat szokásom szerint. Szombaton felébredtem 4.30-kor, nem tudom, hogy mi késztetett arra, hogy megnézzem, hogy vannak-e utasaim, sosem szoktam. XY lefoglalt 3 helyet. Ez szokatlan, főként most, hogy nincs még semmi buli a szülővárosomban. Rámegyek a nicknéjmre, s kidobja az utas valódi nevét. Maradjunk abban, hogy egy foglalkozás. :)  Ezzel még nem lett volna baj. Rákattintva a névre, megláthattam a fényképét. Kopasz fej napszemüvegben, a bőre színe nem annyira fehér…., ez pont elég is volt. Kommen Sie hirtelen töröltem az utat, jöttem inkább vonattal. :) Arra gondoltam, mi történik, ha nem nézem meg. Vasárnap odagurulok a Búzára, s látom, hogy jön felém 3 fő …. Nem vittem volna el őket, de akkor, ott már, hogy visszakozok??? Hála a gondviselésnek! S nekem nincsenek előítéleteim! :) Egy védtelen nő vagyok!

Megvolt a mai kávézás is. Ma a második kávézót kerestük fel, ami benne van a 150-es listában. Kontakt, a Károly körúton.  Egy udvarba kell bemenni, egy átjárható udvarban, a másik utca a Semmelweis. Dobtam egy hátast. Kinn az üzlet előtt 3-4 „asztal” + hozzátartozó ülőalkalmatosság. Konkrétan 3 deszka van összecsavarozva. Igényes vakolat, igényes vendégváró bútorok.  Űber gáz! Kényelem = 0. Ki van írva, hogy a kávéhoz se cukor, se tej, se semmi. Azt én elfogadom, hogy a kávé igazi íze, aromája, zamata natúr formában bújik elő, de kérem szépen, hagy döntsem már el én, hogy mi módon akarom elrontani a kávémat. Oda le sem ültünk. Lehet, hogy én öreg vagyok már ehhez? Jelentkezzen az a tízen, húszon éves fiatal, aki szívesen görnyedne egy órán keresztül ezeken az akármiken! Átsétáltunk a Semmelweis utcába, ahol is beültünk a Kelet Csillaga kávé és teházba. Alapból arab, de van benne indiai, balinéz  stílus is, illetve Mona Lisa is elugrott, na őt nem tudtam megfejteni, hogy hogy került a keleti dísztárgyak közé. :) Tetszett a hely, bár az én ízlésemnek kicsit túldíszített. Kényelmes fotelek, finom kávé. Azt hallottam. :) Én teát ittam, mégpedig zsályateát. S a zsályatea illatával és ízével beugrott az agyamba Jordánia, illetve azok a mediterrán vagy arab országok, ahol vadásztam az utak mellett a zsályára. Már nem emlékszem, hogy hol, de valahol a hegyi kecskékkel kellet közelharcot vívnom eme növényért. A legjobban a mosdó tetszett. Full sötét csempe, de nagyon elegáns, a partnerem szerint. Nekem a „buja” szó jutott eszembe arról a burkolatról. :)

Holnap szünnap, de lehet, hogy Miskolcon keresek fel egy újat.

Ma bejáráson voltam, jelentsen ez bármit is. :)

Ebéd Zebegényben. Ajánlom mindenkinek a települést, aki nyugalomra vágyik egy gyönyörű, kis településen. Most nem balatoni, hanem dunai hekket ettem. :) Kellemes környezet, finom halacska. Elfogadnék egy ilyen kalyibát valami folyó/tenger mellett. Pont az "éttermet" nem tudom feltenni. Nagyon kellemes környezet egy csipetnyi romantikával. Amíg készül az ebéd, ide lehet heveredni pl. Még arra is rávetemedtem, hogy belementem bokáig a vízbe. Ilyet soha nem tettem még. A mocskos Dunába....! :) Nagyon kellemes volt, s nem is volt annyira koszos, fürdeni azért nem fürödnék.

Utána a mai feladat: egy kávézó. Vác, Eszterházy kávézó. A vízparton van (majdnem) a kompnál. A növények mediterrán hangulatot kölcsönöznek, a látvány magáért beszél. A hely önkiszolgáló, az ár megfelelő. Ugyan azok a vacak székek, DE! Igényes "borítás" varratva rá, amitől máris kényelmes a vacak szék, s a komfortérzet is mondhatni tökéletes. :)

 Jeges kávét ittam, amit ott vanília fagyival készítenek. A 600 kalóriás bevitelemhez ez nem hiányzott! :)

Erős forgalom, de folyamatos haladás Budapest felé, nem így azoknak, akik Budapestről tartottak hazafelé az M2-esen.

Úgy esett meg az eset, hogy még eperlekvárt is főztem. Van friss levendulám is, de nem mertem beletenni, nehogy szappan íze legyen.

Abban megegyezhetünk, hogy valamiről kikiáltani, hogy a legjobb, legszebb, legérdekesebb stb. igencsak szubjektív kategória. A napokban elém került egy "hír" miszerint a Lonely Planet legújabb kalauzában, amiben a szerzők csak és kizárólag a világ kávézóival foglalkoztak...37 ország 150 kávézóját listázták, s ebbe a listába belekerült 3 budapesti kávézó is. Nosza! Időm van, mindig találok valakit, aki szívesen megiszik egy kávét (velem), így elhatároztam, hogy mindennap elmegyek egy kávézóba, s majd leírom a tapasztaltakat. Kezdem a Madal hálózat kávézójával, ami a XIII. kerületben van, a Hollán Ernő utcán. Ez az egyik, amit megemlítenek Budapestről. Szívesen megkérdezném az "ítészt", hogy ő mit talált ebben a kávézóban jónak. Nézzük: A helyszín tökéletes. A Jászai Mari térnél, mondhatni központi hely. Az utca eleje sétálóutca, különböző vendéglátóipari egységek egymás mellett. A kávézó egy leánykorában szuterénként bejegyzett helyiségben. A berendezés, a design... semmi különös. Bent vannak asztalok és 40 fok légkondi nélkül. Kinn az utcán max. 15 asztalka. Olyan szorosan egymásmellé tolva, hogy ha felteszem az asztalra a kezemet, és a szomszéd is felteszi az asztalra a kezét, akkor a könyökünk összeér. Kényelmetlen, "rácsos székek és asztalok", nem tudom a terminus technikusát. Mjd megkérdezem a Váradi Bútortól. :) Ez volt a reklám helye! :) Lényeg, nem egybefüggő se az asztal, se a szék. A eszpresszós csésze éppen, hogy nem borul ki a 2 csík között. Beszélgetni csak csacskaságokról lehet. Üzleti és maffia beszélgetésekhez nem ajánlott. Nem ajánlott továbbá szerelmeseknek, s titkos találkák lebonyolítására sem. Mivel egymás szájában ülnek az emberek, így nem lehet igazándiból beszélgetni. Viszont remekül lehet "kihallgatni" a többieket. :) Mellettem balra, 2 huszonéves csajszi. Az egyik egy eszpresszót kért, a másik egy jeges kávét. A pincércsaj kihozta a rendelést, s letette úgy, ahogy gondolta. Amikor elment, a csajok kicserélték a kávét. Aki az eszpresszót kapta: szerinted miért gondolta, hogy én kértem az eszpresszót? Olyan "eszpresszós" fejem van? Az hát! (a szerző) :) Tőlem jobbra. Szintén 2 huszonéves csajszi. Az egyik egy szatén miniruhában, nevezhetjük babydollnak, a másik, ő valami arab hercegnőnek öltözött. Lényeg: a hercegnőnek a melle látszott minden variációban, a másiknak pedig, nos pont olyan színű volt a bugyija, mint a levendula a hajában. Azon gondolkodtam, hogy direkt csinálta, amit csinált, vagy tudatában sem volt. Leült, felhúzta az egyébként is rövid ruháját, tökéletes belátást engedve a lába közé. S míg a hercegnő elment a rendelést leadni, ő elővett egy csomag nedves törlőkendőt, s végig csutakolta magát. Oké, meleg volt nagyon, na de akkor is! Nem szarakodott, a combjai belsejét is megtörölgette ott, egy ültő helyében. Én éreztem magam kellemetlenül. Ők arról folytattak magasröptű beszélgetést, hogy az ásványvizet csak rózsavízzel isszák. Egészségükre! A hétvégén voltam a Levendula fagyizóban (újabb reklám), s megkóstoltam az újdonságot, a rózsafagyit. Nem lesz a kedvencem, pontosan rózsaszappan íze van. Ez most csak úgy eszembe jutott! :) De visszatérve a kávézóhoz. Jeges lattét kértem. Kihozták olyan retro, vastag falú pohárban. Tartós tejből, amit gyűlölök. Cukor ohne. Annyit mondok, nem megyek oda többet kávézni. Szerezhettem cukrot a "pincéből", de érdekes, hogy meg sem kísérelték kinyomozni, hogy esetleg kérnék-e cukrot. A mai partnerem eszpresszót ivott tonikkal. Valami borzadály volt! 18-kor ittam, szóval buli lesz hajnalig! :) Madal kávézó tőlem kap 1 pontot a központi elhelyezkedése miatt.

Holnap folyt. köv.

A pünkösdi hosszú hétvégét a német fővárosban töltötte a kis család. A készülődés kapcsán rám törtek az emlékek. :) 17 évesen voltam először Németországban, az akkori NDK-ban. Szocialista testvérünkhöz mehettünk akármikor. Drezdával kezdődött. A szerelmem tesója lakott ott. Nem is tudom, hogy a szüleim hogy engedtek el akkor. :) Drezda annyira tetszett, hogy gyakran visszajártam. 560 Ft volt a vonatjegy. Megérkeztem reggel 6-kor, egész nap kolbászoltam a városban, este visszaindultam. Gyönyörű szökőkutak, Elba part, isteni finom túrótorta, s jó pár Salamander cipő.  Érdekes, hogy a gyümölcs kimerült az almában és rebarbarában, a zöldség a gurkenben, viszont Salamander cipő volt minden mennyiségben. Aztán egyszer a kistesómmal (nagy tesóm nincs) :) elmentem Berlinbe. Részletekre már nem nagyon emlékszem. Arra mindenképpen, hogy vettünk egy hatalmas áruházban 2 hálózsákot, őt meg belefektettem ott a boltban, hogy méretileg teszteljem az árut. :) Aztán egyszer csak szereztem egy NSZK vízumot, de hogy hová mentem vele, már nem emlékszem. Ja, beugrott. Sehová! Az aktuális pasim elvitte a volt nőjét helyettem Münchenbe. Csókoltatlak K.G! :) Aztán jött 1989, lebontották a falat, s volt egy időszak, amikor hetente 2x mentem Drezdába (komoly business volt). Immár az egyesült Németországba. Rá sem ismertem a városra, úgy kikupálódott.  S nem olyan régen voltunk Prágában, amikor is jött az ötlet, hogy ugorjunk el Drezdába, nincs olyan messze. :) S, „elugrottunk”, megmutattunk a gyerekeknek…:) S akkor elérkezett 2018. május egyik szombat reggele. Felültünk a repcsire, ami laza 1.10 perces út után le is tett (jól odacsapta a sofőr a földhöz) minket Schönefeld nevezetű reptéren. Most láttam először az esztergomi bazilikát felülről. Vettünk „small group” tikettet, ami másnapig jó, max 5 fő részére, minden tömegközlekedési eszközre. Érdekes, hogy Berlinben nincs olyan kártya, ami ingyenes belépést biztosít a múzeumokba, amikbe a belépő eléggé borsos, főleg, ha azt 4x kell kifizetni. A szállásunk a Keleti pályaudvar mellett volt, a reptéri vonat pont odavitt.  A repjegy olcsó volt, a szállás drága.  :) Nagyon minimál stílusban nyomták.  Betonplafon  vakolás és lámpa nélkül. 4 ágy, ebből 1 emeletes. 1 szék, szekrény semmi, egy pici asztal. Konkrétan pakolni sehová sem lehet. Ami pozitívum, van egy guest kitchen, ami mindennel fel van szerelve. Van fűszer, olaj, meg ki mit hagy ott. 15-től van elméletileg a csekin, de jó fejek voltak, megtehettük 11-kor. Lecuccoltunk, s a nyakunkba vettük a várost. A metrón/vonaton (már magam sem tudom) külön szórakoztatásra szakosodott bandák vannak. Felszállt 3 jóképű cigány csávó, gitárral, szaxofonnal meg egy nagy bőrönddel, ami kiderült, erősítő. Lenyomtak egy kis zeneművet 2 állomás között, majd egy pohárkával végig mentek a kocsin. S adtak az emberek. Mellékesen megjegyzem, magyarok voltak. Gondolta volna, kedves olvasóm?! :) Aztán más járművön találkoztunk más zenészekkel is. Nagyon multikulti! Hát ott kérem, minden van. Szemét, bűz, rengetek hajléktalan, részeg turista, részeg hajléktalan, bamba ázsiai, fekete néger (minő meglepő) :), férfiak, akik egymást szeretik, régről itt felejtett punkok, kutyababakocsi (sajnos nem tudtam lefotózni), mobil kolbászárus, aki a hasán süti a bratwurstot, medvék minden mennyiségben, s sorolhatnám még.  A sztori: már este volt az Alexanderplatzon. Egy hátizsákos pasi volt látható, aki épp könnyített magán, az állomás bejárata mellett locsolta a falat. Jött egy rendőrautó, vészfék, kiugrott a rendőr, jól hátba vágta a pasit, aki ijedtében összepisilte magát. :)  Was machst du here? üvöltötte rá a hátbavágással egy időben. Nyilván nem német volt a pasi. Mondta neki a rendőr, hogy legalább 5 wc van az állomáson (és tényleg). Erre a részeg turista: Mit csináljak, nincs pénzem. A folytatást nem tudom, mert nem állhattunk meg bámészkodni. Berlinben minden műanyag palackért, sörösdobozért, üvegért betétet kell fizetni. 25 cent. Komoly visszaváltórendszer szakosodott erre. A hajléktalanok hatalmas nagy pakkokkal, kígyózó sorokban, szépen türelmesen várakoznak az üvegvisszaváltóknál.  De tovább megyek, a kezünkből elkérték a palackot. Nagyon durva, de ebből megélnek úgy, ahogy. Mindenféle embert láttunk, de a tiszta fajú árjából egyet sem. Első nap lefutottuk a főbb nevezetességeket, kihasználtuk a jegyet. Utaztunk mindenféle járművel, egy párszor el is tévedtünk. Jókat röhögtünk. „Milyen volt Berlin? Nem tudok mit mondani, mert a föld alól nem nagyon jöttünk ki.” :) Napoztunk egy parkban, szemben a Reichstaggal, ahová nem tudtunk bemenni, mert hónapokkal előtte kellett volna időpontot foglalni. Kastélyt (Charlottenburg) látogattunk, tv toronyból lenéztünk, currywurstot (berlini specialitás) ettünk, s rengetek focidrukkerrel találkoztunk, akik eléggé nagy hangzavarral kísérve igyekeztek a stadionba.

Második nap elvonatoztunk Potsdamba, ahol is egy szimpatikus fiatalember rábeszélt minket egy városnéző buszra. Eredetileg 2,5 órás lett volna a program, de 3-ra sikeredett. Potom 10 euro/fő volt. Jó döntés volt, mert olyan helyeken jártunk, ahová önerőből nem jutottunk volna el. A városka gyönyörű. Oda szívesen költöznék. Van ott folyó, tó, gyönyörű parkok, házak, rendezett, tiszta utcák, holland negyed a rá jellemző utcaképpel, van egy szép bazilika, s 3 kastély.  Az egyik Szusziról kapta a nevét: szanszusszi. :) Ezzel a programmal gyakorlatilag elment a nap nagy része.  Az állomáson megebédeltünk. Érdekes, hogy ott és Berlinben is, gondolkodás nélkül ettünk az állomáson. Tiszta, kulturált minden. Konkrétan 1-1 pláza van rádobva az állomásokra. Itthon nem tudom, hogy melyik vasútállomáson ennék nyugodt szívvel. Természetesen, van az éhség…  Kora este kikötöttünk újra az Alexanderplatzon. Előtte megvacsiztunk egy Vapianóban (ez itt a reklám helye), mert Fannika egész nap csak a gluténmentes ropiját rágcsálta.  A Vapiano az étlapon hirdette a gluténmentes kajáit.  Nagyon hangulatos, tiszta.  A mosdóban felkészülve a csecsemőkre, pelenkázó, pelenka, popsitörlő, krém, fertőtlenítő. A személyzet spanyol ajkúakból és négerekből áll.  Mindent kesztyűben csinálnak. Kesztyűben rakják ki az evőeszközt, abban nyújtják a pizzatésztát. Helyes!  Kíváncsi lennék, hogy 100-ből hány pasi mos kezet wc használat után, pizzanyújtás előtt és így tovább. :) Ez a Vapiano a Check point Charlie mellett van, ahol is 3 euróért amerikainak látszó katonákkal lehet fotózkodni. Azért „érdekesek” voltak ezek a XX. századi háborúk. „Csak úgy” osztogatták pl. kis hazánkat is az első vh után, majd a második vh után is „osztogattak”, pl. Berlint. Az oroszok kapták a legnagyobb szeletet belőle. Jól rá is nyomta a bélyegét az egészre. Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy ki volt az a Charlie, de mindjárt kiguglizom. :) Aha! Nem is ember volt Charlie, hanem a NATO fonetikus ábécé harmadik betűje (Charlie) után kapta. a nevét A-Alpha, B-Bravo, C-Charlie. Ma is tanultam valamit! :) Van egy „hozzáértő” ismerősöm, kíváncsi vagyok ő ezt tudja-e! Emellett a pont mellett van egy kvzó, ami tulajdonképpen tengerpartnak van megcsinálva. Tök hangulatos! Meg kéne csinálni Miskolcon valamelyik parkolóban. Ki van plakátolva a metrón, hogy a spermadonoroknak 80 eurót fizetnek egy-egy donációért. Mondtam a fiúknak, hogy rajta! Ott voltunk 3 napot, az 240 euró lett volna…De nem vették komolyan a felhívásomat. :) Vacsora egy gemüse kebabosnál. Nagyon finom volt, beledobáltak olyat, amit itthon nem tesznek bele. :) Itt láthattunk egy gördeszkázó kutyust is. Az este sörözéssel zárult. Nagyon sok magyar van Berlinben, gyakorlatilag mindenhol beléjük botlottunk, még abban az eldugott sörözőben is, ahová beültünk.  A sörözés után még ellátogattunk a „falhoz” is, ami a szállásunktól 2 perc sétára volt. East side galery-nek hívják. Kb. 1,2 km hosszan meghagyták, s modern festményekkel díszítették ki.

Harmadik nap kezdtük egy mini kiállítással (Little big city), ami Berlin történetét mutatja be, az 1200-as évektől. A legjobban a háborús romok, a Reichstag égése tetszett. Nagyon jól megcsinálták. A kiállítás után hajókáztunk. Ez szerintem egy felesleges program volt. Berlin folyója kisebb, mint a Duna, s nincsenek olyan szép épületek, nincs olyan látvány, mint, amit Budapest mutat. 8 embernek nehéz olyan közös programot találni, ami mindenkit érdekel. Társaságunk fő hisztizőjének főleg! :) Fájt a lába, nem érdekelte semmi. Nem is tudom, hogy mi az, ami igazán érdekelné? A hajókázás után megebédeltünk egy újabb Vapiánóban. Lesétálván az ebédet, a Brandenburgi kaputól elsétáltunk a Győzelmi oszlopig. Közben megpihentünk egy parkban. Berlinben nagyon sok park van, ahol tisztaság van, a fű szépen gondozva, s mindenfelé hemperegnek az emberek a fűben. Érdekes, hogy az utcák szemetesek, a parkok viszont tiszták. Az „oszlop” tetejére, csak a két vagány pasi mászott fel, mert 285 lépcső volt…. Elmondásuk szerint a kilátás szebb volt, mint a tv toronyból, ahol is 15,9-ért adták a kilátást. A nézelődés végeztével buszra szálltunk, s elmentünk a Friedrich Strasséra. Hisztikoma, aki haza akart menni 17 órakor a kis lyukba, felélénkült egy autószalon láttán. Voltak is csodák! :) Annak ellenére mondom ezt, hogy engem hidegen hagynak az autók. Aztán „egy jó kv” egy boltban felállított biciklis-szekéren. Hangulatos volt, s finom volt a jeges csoki (én nem kvztam már este). A séta során találkoztunk E.T-vel is. :) Olcsó vacsora a guest kitchenben, terülj-terülj asztalkám. Mónika meg mosogathatott, mert senki másnak nem jutott ez az eszébe. Rövid alvás, korán kelés, vonatozás a reptérre. A kaller egyből jött is, még jó, hogy nem felejtettük el érvényesíteni a jegyeket. Ezen a reptéren már mindenkinek egy teljes testszkenneren kell átmennie, hogy felszállhasson a gépre. Érdekes módon, itt már minden bolt nyitva volt, hajnali 6 órakor. Most a Megyeri hidat láttam felülről. A pilóta nagyon finoman tette le a gépet, le is videóztam a folyamatot. Annyira érdekel, hogy mit érezhetnek a kapitányok, amikor a sok-sok gyakorlás után, először szállnak fel, majd le x utassal a hátuk mögött. Óriási felelősség…Le a kalappal előttük! Korán hazaértünk,  így  belevetettem magam a munkába. El bírnám viselni, hogy minden hétvégém erről szóljon!!! :) Egy a baj ezekkel az utakkal. Hiába olcsó a repülőjegy, a szállások és minden egyéb más drága.

A fotókat felteszem külön.

Mondogatta inmindig Borosi  tanárnő nekünk, ha éppen nem jól viselkedtünk. J A tegnapi nap kapcsán sokszor eszembe jutott.

1. Olvasgattam cikkeket, elolvastam a kommenteket (az egyiknél 126-ot), néztem riportokat.

Elszomorító, hogy ismeretlen emberek nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetik egymást, s a másik szülőanyját. Mindenki elmondhatja a véleményét (elvégre szólásszabadság van, egyelőre), de nem lehet azt kulturáltan? Olvastam Emőkéről, Gáborról és az „átlagmagyarjózsiról”. 

http://mentalisdeficit.blog.hu/2018/04/09/kadar_nepe_kinyilvanitotta_nekunk_orban_kell? Akit érdekel, olvassa el, s ha van ideje, a kommenteket is. Egyet bemásolok ide, mert leírta a lényeget, s nem bántott meg senkit, szerintem. A vesszőket nem nagyon ismeri a kommentelő. :)

„FIDESZ-re nem csak a félrevezetett átlagjózsik szavaztak:
1. Vannak az országban nem is kevesen akik zsíros jól fizető ugyanakkor kevés valódi felelősséggel is járó állami pozícióban dolgoznak és pontosan tudták hogyha veszít a FIDESZ akkor őket rövid időn belül lapátra teszik. Ezért aztán mozgósították egész családjukat a migráns duma nem igazán érdekelte őket akkor is FIDESZ-re szavaznak ha egy muzulmán sem akarna Európába jönni.
2. Vannak olyanok is akiknek valóban magyar fejlődő vállalkozásokban dolgoznak és jól keresnek és nem akarták azt a kockázatot felvállalni hogy mi lesz ha nyer az ellenzék.(Anarchia, jönnek megint a külföldi multik stb.)
3. Átfedéssel az előző két pontban felsoroltakkal együtt vannak olyanok is szép számmal akik az adóváltozásoknak köszönhetően(is) sokkal többet visznek haza a borítékban és mivel több ellenzéki párt is jelezte hogy visszaállítják a magasabb adókulcsokat a jobban keresőknek ez kellő motiváció volt arra hogy maradjon a FIDESZ
4. Igen valóban vannak a hívők akik tehet bármit OV rá fognak szavazni akár van migráns akár nincs
5. Utoljára hagytam az átlagjózsikat ők nem tipikus FIDESZ szavazók őrájuk valóban hatott a migránskampány ezek valóban egyszerűbben gondolkodó emberek akiknek jelentős részét nem is érdekli a politika de a naponta tolt migráns hírekkel (melyik migráns kit hogyan hányszor erőszakolt meg, gyilkolt meg, stb.) sikerült mozgósítani őket. Ez egyébként az ellenzék hibája is mert valóban nem volt egyértelmű és világos hogy mi lett volna a politikájuk migránskérdésben ha esetleg nyernek, ők csak és kizárólag azzal akartak mozgósítani hogy OV tolvaj, meg "Pénztáros" Lőrinc az ő strómanja, korrupció ez most kevés volt. Nyilván a média túlsúly is számított de sikerült már azért ebben az országban is média túlsúly ellenében győzni szóval nem lett volna ez lehetetlen egy hiteles és szavahihető egységes ellenzék megverhette volna OV-t még így is, de így hogy egymást is "nyírták" esélyük sem volt.”

http://www.atv.hu/belfold/20180409-orban-a-legjobb-ennyi-az-utca-embere-a-valasztasi-eredmenyrol/hirkereso

Ezt még ajánlom, szórakoztató!

De én nem politizálni akarok! Elgondolkodtam, hogy ki is valójában az átlag magyar. Tudom, az átlag matematikai számítás eredménye, de nem tudtam kiszámolni az „átlag magyart”. Többismeretlenes egyenlet számomra. J

Ki az átlag magyar? A tradicionális házasságban élő férfi és nő, aki nevel, mondjuk két gyerkőcöt, mindketten 1x kapnak fizetést egy hónapban (természetesen átlag alatti fizetést, mert az 350 ezer Ft), van egy régi/alsókategóriás autójuk, vadásznak az akciós termékekre, ünnepnapokon RC kóla, s talán 2 évente elmehetnek a Balatonra nyaralni.

Ki az átlag magyar? Dzsennifer és Hozéarmadó, akik felszállnak a villamosra papával, mamával, egy szájkosár nélküli, pitbullnak látszó kutyával, s egy 4 év körüli pulyával. Majd elordítja magát, hogy: valaki átadná a gyereknek a helyet? Ez már kimerítette a garázdaság törvényi tényállását: 339. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen…., mert nyilván valaki felállt, s átadta a helyét, jobb a békesség alapon.

Ki az átlag magyar? A kocsi márkájától független barika? Aki nem tud előre gondolkozni öt méterre, s ezért tuti fix a zebra közepén köt ki, amikor a gyalogosoknak zöld van, s minimum 20 embernek kell őt kerülgetnie. Ha meg egy vehemensebb gyalogos rávág a kocsijára, akkor még a sofőrnek áll feljebb. Vagy, hogy a zebránál maradjunk, az, aki szemrebbenés nélkül átszáguld a zebrán, fel sem tűnik neki, hogy zebra van, s a gyalogosoknak elvileg elsőbbsége. Ja, s persze gyalogosok is vannak ott, nem csak a zebra. J

S ezernyi példát mondhatnék még az átlagra, de elég lesz ennyi is.

2. Orczy kert

Néztem reggel a tv-ben, hogy egy új színfolttal gazdagodott Budapest. A hétvégén megnyitotta kapuit a felújított, kitisztított, körbe kerített Orczy-kert a NKE szomszédságában. Jó idő volt, elmentem, kíváncsi voltam. Soha nem jártam ott, nem tudom, hogy hogyan nézett ki before. After: Hatalmas terület, valóban körbekerítve. Jövőnk rendőreinek, tűzoltóinak, NAV-osainak stb. kulturált keret adva az oktatáshoz, a sporthoz, a lazításhoz. Fák, bokrok, sziklakert, csónakázó tó, atlétikai pálya, műfüves focipálya, kacsák a tóban, lovarda, szobrok, padok, játszótér kicsiknek, kávézó (nem találtam meg), szemetesek…, s sok-sok szemét. A hétvégén nyitották meg. Mondjátok meg, ki az, aki feles üvegeket, sörösdobozokat dobál szét a vadiúj,  szép, rendezett zöldben?! Mert valaki megtette! Engem meg annyira zavart, hogy átkapcsoltam szemétszedő módba. Azt mondta valaki (az egyetemről/a kerületből), hogy este bezárják, őrzik stb. Ez mind szép, de akkor megnézhetnék, hogy ki megy oda be. Mert azt gondolom, hogy a feles üvegeket „átlagalattijózsi” dobálta el. S, ha ők birtokukba veszik, akkor lesz baj. Mint, ahogy egy-két aluljárót is birtokukba vettek már. S nem kellenek ide migránsok, magyar állampolgártársaink is gyomorforgató undormányt bírnak kialakítani Budapest központi helyein. Nem hiszem el, hogy nincs erre megoldás. Én tudnék! írjak egy-két polginak? :)

3. Színház

 Reggel elmentem dolgozni, kockás felsőben, tornacipőben. Nem készültem sehová, a jelenlegi munkahelyem meg nem kívánja meg a jogászos öltözködést. L A „ma este színház” mindennap küld nekem megmaradt jegyeket. Legalább egyszer minden hónapban el tudok menni, 2000 Ft alatt. Ez jó! Tegnap: Operettszínház: Én és a kisöcsém. Vacilláltam, mert Miskolcon már láttam. De csupa olyan színész, akiket nagyon szeretek, s nagyon jó hangjuk van. Szóval megvettem a jegyet. Tudtam, hogy nem fogok előtte hazamenni, így kicsit csövesnek éreztem magam a színházhoz. De amikor odaértem, megnyugodtam. Voltak sokan,nálam sokkal gázabb öltözékben. Volt ott egy fiatalokból álló csoport. Nem tudom, hogy intézeti gyerekek voltak-e, vagy vidékiek, s hogy életükben voltak-e már színházban. Egy felnőtt volt velük, aki öltönyben és nyakkendőben volt. Arra már nem vette a fáradtságot, hogy elmondja a gyerekeknek, hogy hogyan kell öltözködni, de ettől fontosabb, hogy hogyan kell viselkedni egy színházban. Folyamatosan végig pofázták hangosan az egész előadást. Nem mertem rájuk szólni, mert mögöttem ültek, s nem akartam, hogy rágó, köpés, akármi landoljon a hátamon/fejemen/akárhol. S látjátok, nem tudok nem előítéletes lenni. Azért gondolom, hogy vidékiek voltak, mert elég sokszor hagyta el egyesek száját a „dik” meg a „he”szócska, s nem cigányok voltak. Igazándiból ők beszélnek így, vagy nem? :)a nem, ismerek egy pasit, aki mostanában elég gyakran mondogatja, hogy „he”. Azt nem tudom, hogy azt hiszi, hogy ettől menő? Üzenem neki innen, hogy NEM!

Lényeg, az előadás szuper volt! Sokkal fantáziadúsabb volt a díszlet, a jelmez. Jordán Tamás hatalmasat alakított! Hazafelé menet a villamosmegállóban lévő kukákból kicsordult a szemét. Nem hiszem el, hogy erre nem lehet rendszeresíteni egy rendszert :)hogy picit sűrűbben ürítsék őket. Valaki tervezhetne nekem egy „négyzsebes” guruló kukát. Egyikbe az üveg, másikba a műanyag, harmadikba a fém, negyedikbe a taknyos zsepi és társai. Ha kész a terv, keresünk egy gyártót, utána meg letarolom vele a köztisztasági vállalatokat (van még ilyen???), meg az önkormányzatokat. Szóval, ezennel kiírtam a pályázatot! Garantáltan tisztességes, mindenki egyenlő feltételekkel indul. Nem kell pénz a zsebembe, hogy TE légy a győztes! De valaki le ne nyúlja az ötletemet! :)

Na, pá!

Van, aki már tudja, aki nem, az most megtudja! :) Akkor kezdődött, amikor...fogalmam sincs, hogy mikor (jó régen) elolvastam Paulo Coelho: Zarándoklat című könyvét. Akkor már arra gondoltam, hogy "de jó lenne!". Aztán nem történt semmi ezzel kapcsolatban. :) Teltek-múltak az évek, s valamilyen formában az el camino mindig beszivárgott a gondolataimban. Két éve elkezdtem gyűjteni a pénzt rá. Most megvan a pénz, megvan az eltántoríthatatlan elhatározás. Megvan az útitárs, megvan repülőjegy a kiindulási pontra, megvan a bakancs, a hátizsák, a hálózsák, a túrabotok, a technikai pólók, a futó gatyák. Vettem túranadrágot is, de szerintem azt pont nem fogom elvinni. Aliról rendeltem mindenfélét, kíváncsi vagyok, hogy mit fogok majd jól hasznosítani, mi az, amit el sem viszek és így tovább. A felkészülést már megkezdtem. Hétközben Margitsziget körök, hétvégén túra, de csak olyan lájtosan. Tegnap volt a főpróba. Debütált a bakancs, az útitárs és 22 km. Az bakancs egyelőre nem okozott csalódást. Nem törte fel a lábam, léptem patakba, nem ázott el, lévén, hogy vízálló, s mivel "lélegző" is, nem igazán izzadt benne a lábam. A lábam csúszott párszor félre, de a bokámat is remekül tartotta. Az útitársam is remekül vizsgázott! :) Kíváncsi vagyok, hogy én, hogy vizsgáztam nála. Nagyon vicces lány, jó beszólásai voltak, amik engem hosszú percekig tartó röhögésre késztettek. :) Ez egy teljesítménytúra volt. Mivel volt velünk egy kiskorú, így szerényen a 17 km-esre neveztünk be. Picit fújt a szél Lillafüreden, ezért picit fáztam. A túra egy teljesen meredekre történő mászással kezdődött, így rövid időn belül már nem fáztam, s persze levegőt sem kaptam. :)  Az erdő gyönyörű még így "kopaszon" is. Minden érzékszervünknek adott egy kis ajándékot.

A szemnek a látványt, az orrnak a virágok mézédes illatát, a fülnek a madárcsicsergést és a patak csordogálását, a bőrnek a szikrázó napsütést. Az ízlelésnek a patak hideg vizét. Ittam belőle, remélem, hogy nem lesz semmi bajom! Tisztának ítéltem meg. :) A mitfahrer miatt eltévedtünk, így jöttek a plusz km-ek, s az igazi teljesítmény. :) Rám tájékozódás szempontjából számítani nem lehet, mert arra képtelen vagyok, főleg egy Bükk térképpel a kezemben. Azt se látom rajta, hogy merre van az előre. Ennek egyik oka az, hogy nem volt velem a szemüvegem. Aztán, amikor a turistajelzés mutat jobbra is, és balra is...na, akkor kellene a térkép. Volt! De nem segített. :) Mentünk, mentünk, mentünk, míg nem szembejött velünk valaki, s közölte, hogy amerre mi tartunk, ott nincs az a forrás, ahová épp igyekszünk. Irány vissza, mert ez az út nem vezet sehová (Rómába persze, de nem ez volt most a cél) :) Visszamentünk, s akkor megláttuk a célállomás nevét és a nyilacskát. Hurrá! Úgy határoztunk, hogy a további két ellenőrzőpontot már kihagyjuk, mert ekkor már 5 órája kolbászoltunk a Bükkben. Még az elején konszenzust szerettem volna a társaságtól, hogy mi az az időpont, amikor hívjuk a hegyimentőket, hogy keressenek meg minket, de az optimisták szerint erre nem lesz szükség. :) Hát nem volt, de akár lehetett is volna. A kiskorú egy párszor megjegyezte, hogy ő aggódik, hogy eltévedtünk, meg olyasmit, hogy soha sem keveredünk ki innen. :) Nos a Garadna felé vezető utat sok száz kidőlt fa keresztezte.

Vagy alul lehetett átbújni, vagy felette átmászni, de volt áthatolhatatlan is, akkor meg fel kellett mászni megint magasra. Aztán előkerült a patak, akkor már csak azt kellett követnünk. Szerencsésen megtaláltuk az utat, leértünk az aszfaltozott főútra is. A vonat sajnos pont elment, több, mint egy óra múlva jött volna a következő, így maradt a busz. Leültem a buszmegállóban a padkára, de nem kellett volna, csak segítséggel bírtam felállni. Nagyon fájt a térdem (ez lesz a leggyengébb láncszem, úgy érzem), az achillesem és a talpam.  A kocsiig alig bírtunk már elbotorkálni. Beültünk, itthon nem bírtunk kiszállni egy könnyen. Forró fürdő, mert majd megfagytam, azt hittem már meg is támadott valami mikroorganizmus a patak vízétől. :) Bedőltem az ágyba, de a fáradtság ellenére nem tudtam elaludni, a fájdalom erősebb volt. Nagyon rosszul aludtam, reggel alig bírtam lábra állni, de aztán bejáratódtam, s már vígan elzarándokoltam szavazni. Megtettem az állampolgári kötelezettségemet.

Szóval, nem jelentett gondot a 22 km, s ma is meg tudtam volna tenni/nem. :) Na, majd kiderül! Hiszen, minden fejben dől el! :) We are going to do it... :)