Mindenképpen el kell mennem egy lakatlan szigetre, mert ezt én már nem bírom tovább!!! Egyszerűen a birka, bunkó és figyelmetlen embereket nem tudom tovább tolerálni. Stressz mentesen kellene élni igaz?! Ez a hosszú élet egyik titka. De hogyan, könyörgöm?! Én nem akarok stresszelni, de egyszerűen nem megy másképp. A mai reggelem: van olyan eset, amikor nem áll az ember rendelkezésére gépjármű, így gyalog, tömegközlekedve kell egy nagy, nehéz tárgyat eljuttatnia A-ból B-be. Jelen esetben ez egy bazi nagy Jysk-es szatyor volt, jól megpakolva.  Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy a mozgólépcsőn a „keep right” szabály van, s általában igyekszem betartani. De! Amikor az ember vállán egy hatalmas megtömött szatyor lóg, akkor ez lehetetlen vállalkozás. Betakartam az egész lépcsőt. Természetesen most is, mint mindig, vannak emberek, akik sietnek. Ezt én megértem, hiszen van, amikor én is sietek. Na, nem a mozgólépcsőn lefelé, mert tartok attól, hogy orra bukok. :) Szóval, jöttek az „elnézések”, s több ember is húzott el mellettem, ami nem volt könnyű, hiszen ott volt a szatyor. Lényeg: mindenki lökött egyet rajtam. S a másik lényeg, persze nem jött a metró, senki nem jutott előrébb, de engem meglöktek pontosan tízen, ami már megalapozta azt, hogy ideges legyek. Következő tortúra, felszállni egy régi buszra, ahol középen még ott van a korlát. Gondolhatja a kedves olvasó, hogy nem fértem fel  szatyrostól. Magas a lépcső, nehéz a teher. Ott ült 3 fiatal lány, nem a tini kategória. Nyugodtan nézték, hogy szenvedek, egyiknek sem jutott eszébe, hogy segítsen rajtam. A negyedik próbálkozásom után, egy velem korabeli nőnek eszébe jutott, felállt, s segített beemelni a qrva szatyrot a buszba. Elgondolkoztam azon, hogy mi kell egy ilyen esetben ahhoz, hogy az ember fejébe beférkőzze magát a gondolat, hogy segítsen? Nekem semmi nem kellett volna, én segítettem volna, mint ahogy szoktam, sőt az idősebbeknek is át szoktam adni a helyem. :) Egyetemi végzettség? Empátia? Neveltetés, vagy egyszerűen egy marok lépkényi észtől több? Vagy ennyire közömbös mindenki a másik iránt? Tegnap voltam egy oktatáson. A „cég”, akinek dolgozom, elsősegélynyújtókat toboroz (én nem is tudtam róla). A toborzó hölgy szomorúan konstatálta a tényt, hogy 4000 emberből egyetlen jelentkező sem akadt. Miért? Félnek attól, hogy be kell kötni egy vérző újat? Az újraélesztést szóba sem hozom! :) Szóba hoztam! :) Vagy egyszerűen csak tojnak az egészre?! Tehát, még nem volt 7.30 perc, de már egymás után két dolog cseszegette az idegrendszeremet.  Ok, megérkeztem a célállomásra, bedobtam a szatyrot a kocsiba, indulhattam fellélegezve a munkába. Következett a négyes-hatos. Reggel mindenki munkába megy, törvényszerű a tömeg. Egy tolókocsis lányka felküzdötte magát a villamosra, de ki tudja miért, keresztben megállt az ajtótól 20 cm-re. Az emberek nyomorogtak mögötte, így, aki hátul állt még a megállóban (én), az nem jutott túl messzire a szerelvényen belül, ergo az ajtó már-már odazárt. Azt ugye nem kell mondanom, hogy a villamos belseje konkrétan üres volt? Aki a tolókocsis mögött állt, nem rendelkezett annyi ésszel, hogy a kocsi mögött elsuhanjon, ezáltal utat adva a többieknek is.  Harmadik dolog, aminek kapcsán ment fel bennem a pumpa. Egyszerűen nem tudom nem észrevenni ezeket a dolgokat.  Az emberek lapultak egymásnak, mint a hereingek a konzervdobozban. Egyesek annyira lazán veszik a táskaviselés leg alapvetőbb szabályait. Ha zsebtolvaj lennék, mindennap elég nagy lenne a bevételem a tömegközlekedésnek köszönhetően. Főként a hülyelányok, akik lazán a farzsebben hordják a telefonjaikat, de az sem jobb, aki a kezében viszi, mert ugye nehogy lemaradjon valamiről…

De ugye én elsőként az új irányzatról, lánykori nevén Nyuszizmusról szeretnék írni. Mit gondol a kedves olvasó, kik ennek az eszmének a követői, résztvevői? Szülőatyját személyiségi jogokra való hivatkozással nem árulhatom el. :) Ő az alapító, az elnevező, lelkes zászlóvivő. De most nem írom le, hogy mi is az, tippeket várok! :)

Van egy olyan közmondás, hogy három a magyar igazság és egy a ráadás. Nos, reggel megvolt a három, este jött a ráadás. Kimentem a gyerek elé a Tiszaira. IC érkezett, ergo egy talpalatnyi parkolóhely nem volt. Fogtam magam, felálltam a járdára. Nem kellett volna, húszezer forintomba került. Abban a pillanatban, a semmiből elém perdült a rendőrasszonyság. Nagyon komoly volt, egy agresszív kis malac. Látszott a fején, hogy rendkívül boldoggá tette, hogy „elkapott” engem. Hát legyen boldog! Jogos, nem kellett volna felállnom a járdára, de esetleg mondhatta volna azt, hogy ejnye-bejnye. Még meg is szondáztatott. Biztosan azt gondolta, hogy a részeg picsa nem látja, hogy itt járda van. Azóta látok mindig a járdán álldogáló autókat, csak azt nem látom, hogy büntetik a sofőröket. Egyébként azóta megtudtam bennfentes körökből, hogy nekik is ki van adva, hogy naponta x szabálysértést „produkálni” kell.

A tízen x éves hülye kis picsa: ő az,  aki a fiúkkal haverkodik, mert ez sokkal menőbb, mintha lány barátnői vannak.  Reggel van, mennek iskolába, cigi kilóg a zsebükből, energiaital a kezükben a szájukból pedig ömlik ki a sok trágárság. S a lány teljes meggyőződéssel a fején gondolja azt, hogy ettől ő menő. Komolyan mondom, ilyen válogatott káromkodásokat és csúnya beszédet már rég hallottam. Szívesen elbeszélgettem volna vele, de kinéztem belőle, hogy lerúgná a fejemet, ha beszólnék neki. Pedig nem szólnék be , csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért ilyen, s valóban mit is gondol erről az egészről.

A BKV rúdtáncosai: tudjátok, hogy kik ők?

Azok, aki rásimulnak a kapaszkodó rúdjára úgy, hogy még véletlenül se tudjon senki már megkapaszkodni. Most már nevelő szándékkal közlekedek Budapesten. Mindaddig nevelgetem utastársaimat, míg valaki be nem veri az orromat, a fejemet és így tovább. Mindennapos probléma, hogy a villamosok belseje üres, mert a sok birka megáll az ajtóba.

Most már nem idegeskedek emiatt, fogom, s kvázi belököm az embereket, hogy én is beférjek. Szerintetek ez tetszik nekik? Elárulom, nem! :) A másik, akik úgy ülnek le, hogy a lábuk középen, amiben bukdácsolnak az emberek. Ezen sem idegeskedek már, a lehető legerősebben rálépek a lábukra, ennek kapcsán észreveszik magukat. Én meg „elrebegem”, hogy hű, meg, ha, meg ezer bocsi. S, a harmadik: azon hölgyek, akik úgy ülnek le, hogy a táskájukat maguk mellé ültetik. Ha épp úgy támad kedvem, hogy leüljek, akkor szépen ráülök a táskájukra, s akkor szintén észreveszik magukat. Ekkor is ártatlanul bocsánatot kérek. Most azt gondoljátok, hogy kőbunkó vagyok? Lehet, én úgy fogalmazok, hogy elfogyott a toleranciám, s hiánycikk a boltban. :)

A szegény, szerencsétlen nyomorult legényke: Van a 4-es-6-os vonalán, egy nevezzük cigánynak csávó. Olyan akrobata mutatványokat hajt végre,  hogy biztosan nagyon elfáradt benne. Kezét kicsavarja, a lábait behajlítja, le sem tudom írni, hogy milyen módon, ehhez jön még egy bot + idétlen módon rázza a fejét. Az egyik kezében egy pohár, amibe az emberek pénzt dobálnak. Összességében, ha rá néz valaki, egy szerencsétlen fiatal fiút lát. Meg is sajnálják sokan. Délutános műszakban „dolgozik”. A múltkor elmentem színházba, aminek 22 óra körül volt vége. Megyek haza, s ismerős fiúcska jön velem szemben. Semmi baja a kezének, semmi baja a lábának, letelt a műszak. Ennyit a szerencsétlen koldusokról. Soha, senkinek nem adok, mert nem tudom, hogy valóban az-e/ki áll mögötte/ki veszi el tőle a pénzt. Miskolcon, a Teszkóban is….az a bácsika. A múltkor eléggé rosszarcú emberek vették körül, s számolgatták az aprót. Nem vonom kétségbe az állapotát, de nem vagyok biztos abban, hogy az a pénzmennyiség, amit összegyűjt nap, mint nap, az őt gazdagítja.

Nem olyan régen történt, hogy valami drogos köcsög/egyszerűen csak köcsög, minden figyelmeztetés nélkül fejem rúgott egy idősebb bácsikát a villamoson. Utána leszállt, mint aki jól végezte dolgát. Erre nem találok szavakat, de arra sem, ami utána történt. Senki nem segített a bácsinak. Kérésére sem hívtak neki mentőt, egy papírzsebkendőt sem adtak neki, nem szóltak a sofőrnek (talán van nála elsősegélynyújtó készlet). Mi ez a közöny emberek????? Vagy, ha nem közöny, akkor mi a lónak a nemiszerve? Sajnos nem tudom, hogy elkapták-e az elkövetőt/eltűnt, mint Petőfi a ködben. Ha esetleg elkapták, akkor azzal kellett volna kezdeni (én azzal kezdtem volna), hogy fejen rúgom. Kétszer! Én Hammurapira/Hammurabira szavazok! :) S hoppá, meg is van a megoldás! Mindenki menjen el szavazni, fontos a magas részvétel!!! S mivel, úgy nagyjából az ország  többsége tanácstalan, hogy „de kire szavazzak”….szavazzatok Hamurapi-rabira!!!! :)

Két hete úgy éreztem magam, mint V. Tímea érezheti. Egy hétvége Velencében, következő hétvége Katalúnyában. :)

Azt kértem szülinapi ajándékként a szűk családtól, hogy menjünk el négyen egy wellness hétvégére. Voltunk már, de nem azok a wellneszezősek vagyunk. Nem pálya számomra, hogy idegen emberekkel áztassam magam egy közös lavórban, így a többiek sem teszik. :) Nem is a wellneszen volt a hangsúly, hanem, a kastélyszállón. Kértem, hogy meglepi legyen. Ok! Indulás előtt kérdezte a kisebbik, hogy tettem-e be fürdőruhát. Tettem. Pénteken elindultuk 17 körül, de olyan útvonalon, hogy eleinte azt sem tudtam, hogy merre tartunk. Azt gondoltam, hogy a családfő a pénteki dugót akarja kikerülni. Aztán túlmentünk azon, hogy az M1 vagy M7 felé menjünk. Akkor hová?  Egyszer csak rákanyarodtunk az Üllői útra, akkor felmerült bennem, hogy esetleg a repülőtérre megyünk. :) Csörgött Zs. telefonja, ami ki volt hangosítva. Felvette, de nem kellett volna. A „kolléga” lelőtte a poént. „Zsolti! Baj van, Barcelonában nem engedik leszállni a gépeket, akkora hó van. Aztán megpróbált jól kijönni a dologból, de nem igazán sikerült neki. Odalett a meglepi, ami tartott volna a beszállásig. Végül is, beköthették volna a szemem. Vicces lett volna úgy felszállni a repcsire. ☺ A reptéren megkérdeztem, hogy hogy jött a katalán főváros.  Kastélyszállóba már nem volt hely. Melegbe akartak menni, s amikor ezt kinézték, ott éppen 18 fok volt. Megszavazták, hogy legyen olyan város, ahol még senki nem volt. Igen ám, de Mónika már volt. Ezt a tényt elfelejtették. Sebaj, rég volt, pontosan 20 éve! Emlékezetes utazás a húgommal, s az ötéves kiskölykömmel. Busszal mentünk, egy miskolci utazási irodával. A busz emeletes volt, korszerű meg minden. A wc-t nem lehetett használni, mert kajával volt telepakolva. A sofőr nem tankolt Franciaországban, drága az üzemanyag alapon. Ennek az lett a következménye, hogy kifogyott a gázolaj, s az utasok (mi) tolták az emeletes buszt az autópályán az első benzinkútig. A csoportot kétfelé osztották. Az egyik spanyol szállodában, mi az utazási iroda tulajdonában lévő szállodában. Annyit mondok, hogy a spanyolok narancslé gyanánt frissen facsarták a narancsot a vendégeknek. Nekünk a narancslé, valami sárga színű, felvizezett lötty, a reggeli pedig a wc-ben utaztatott kaja. A magyarok már akkor sem tagadták meg magukat. Annyit szoktam gondolkodni, hogy Ádámból és Évából hogyan lett annyi különböző nép. Egyik precíz tiszta, becsületes és így tovább, a másik trehány, koszos, rosszindulatú, irigy és folytathatnám. De a lényeg, hogy egyedül elmentem fakultatíve Barcelonába Blanesből. A legnagyobb élmény a bikaviadal volt, tulajdonképpen az volt a fő vonzóerő. Hatalmas aréna, dugig emberekkel. A tömeg egyként „ollézott”, amikor kellett. Fantasztikus hangulata volt az egésznek. S érdekes módon, nem zavart a bikákból folyó vér, majd a lemészárlásuk sem. Ennyit az első barcelonai látogatásomról.

☺Szóval, repülőre kellett ülnöm úgy, hogy nem készültem fel rá.  Lélekben. ☺Volt velem a nem túl téli dzsekim, a gyerek azt mondta, hogy elég lesz. Gondoltam, kocsiba be, szállodánál ki, addig nem fagyok meg. Annyit elárulok, hogy nem 18 fok volt. Nagyon fújt a szél, s csak azért nem fáztam, mert a gyereknél volt egy nagyobb (ami jó rám is) pulcsi. 22.30-kor érkeztünk meg egy Diósgyőr fan társasággal karöltve, akik egyben Barca szurkolók is, s elugrottak a vasárnapi meccsre. Nagyon hasznos ez repülő, mint találmány. Röpke 2,5 óra alatt ott lehet az ember cc. 2000 km távolságban ☺ Annyira modern világban élünk már, hogy a praktikumot nem tudom eléggé áldani. Otthon a szobában ülve, meg lehetett vásárolni a 48 órás „BKV jegyet” ☺. Adtak rá kedvezményt, kaptunk egy kódot, ami alapján, a reptéren ki lehetett nyomtatni a jegyeket. Tök szupi! A metró hajnali kettőig jár, s hála a Google -nek, minden útvonalat megtervezgettünk előre, menetrend és egyebek. A Google -ról még annyit, hogy hazafelé, az indulás előtt két órával figyelmeztetett, hogy ideje indulni. Szóval, a nagy testvér mindent lát.  Ha eddig valakinek kétsége lett volna az ellenkezőjét illetően. :) A szállás egy minimalista stílusban berendezett, zöld szálloda. Fehér és zöld színekben pompázik.

Látszik, hogy a legnagyobb összhangra törekedtek, amikor berendezték. Közel van a metróhoz, tiszta, új. Egy picit hideg volt a fürdőszobában, mert ott nem volt fűtés, de a forró víz megoldotta a problémát. Úgy tűnik, hogy Barcelonában minden közel van a metróhoz. 9 metróvonal van, a 9-es elmegy közvetlenül a reptérre, s pont olyan modern, mint Dubaiban. Ott senki nem eshet a közeledő szerelvény alá.

A család legfiatalabb tagja  alaposan megtervezte a látnivalókat. Meg is kellett, felesleges köröket nem futhattunk az idő szűke miatt. Szent Eulália fesztivál volt a hétvégén, ami majdnem olyan volt, mint a velencei karnevál. Mindenki jelmezben. Most nem időrendben haladok, hanem, írom, ami eszembe jut.

Kezdem a piaccal. Fú, valami kánaán. Gyönyörű áruk (volt, amit még fotózni sem engedtek), gyönyörű pultok.  Annyi mindent ettem volna. Néhány különlegességet meg is kóstoltam, pl. olivabogyóba töltött kagyló, olivabogyóba töltött lazac és fetasajt. Valami mennyei volt. Csinálhatnék itthon is, csak egy a baj, akkora hatalmas olivabogyót kis hazánkban nem lehet kapni. Olyan zöldség/gyümölcs, amiről azt se tudom, hogy mi az. :) Sonkák, sajtok, s így tovább. S, mindenből lehet kóstolót venni. Nem osztogatják ingyen, de vannak kis kóstolócsomagocskák. :)

A La Ramblán hömpölygött a tömeg. Csak reméltem, hogy ami ott megtörtént 1x, az nem történik meg többet. Az "élő szobrok" már nagyon profi szintre fejlesztették magukat, nagyon komoly "műalkotásokat" hoztak létre magukból. A sétány mindkét oldala tele mindenféle árusokkal, éttermekkel. Vicces virág és zöldségmagokat lehet kapni (ilyet máshol még nem láttam). Kíváncsi vagyok, hogyha kinő a virág, akkor valóban úgy fog-e kinézni, mint a képeken. 

A város minden pontja tele a bamba szájú ázsiaiakkal. A Gaudi által megálmodott Güel parkban azt hihettük, hogy nem is Európában vagyunk. Mindenfelé, amerre a szem ellátott, ázsiaiak, akik úgy néznek ki (tisztelet a kivételnek), mintha elsétáltak volna egy sor kuka mellett, s mindegyikből kivettek volna egy ruhadarabot, s azt mind felvették. Össze nem illő ruhadarabok mindenkin. Ha az olaszok az abszolút stílusosak, akkor ez a népség az abszolút stílustalan. A park gyönyörű, volt fantáziája ennek a csávónak. :) Sajnos éppen felújították, így a közepén egy nagy építőanyag kupac, de így is voltak élvezhető, szépséges részei.

Körbe jártuk, majd 20 percet vártunk egy buszra, amivel tudtuk, hogy csak egy megállót kell menni. Nem is tudom,  hogy miért nem mentünk gyalog. Kb. 300 méter múlva következett a megálló. :) Úgy jártunk, mint az Only you-ban, amikor is beszálltak a csajok a taxiba, s az elvitte őket a tér egyik végéből a másikba. :)

A Sagrada familia az elmúlt 20 évben sem lett kész. Vannak szép új részei, amik ugye teljesen máshogy néznek ki, de ettől lesz eklektikus az egész. :) Valahogy mégis harmóniában van az épület.

                                                            A Sagrada és a Váradi família. :)

Voltunk fenn a várban. Vicces jelenet: megérkeztünk a tömött busszal a várhoz. A buszmegállóból igazán még nem látszott a vár. Senki sem szállt le. Gondolom a sofőr ezt gyanúsnak találta, s elkurjantotta magát, hogy castillo. Egyből üres lett a busz. :) Egyébként gyalogosan is fel lehet sétálni a várhoz, gyönyörű parkon/parkokon keresztül, ahonnan eszméletlen szép rálátás van a városra.  Gyönyörű lenne a kilátás a tengerre is, csak bezavar a kikötő, s a rengetek konténer. Eszméletlen, hogy mennyi áru cserél gazdát széles-e világban. A vár előtt feketének látszó, indiainak, pakisztáninak kinéző csávók árulgatják a csecsebecséket, mindössze 1 euróért. Azt gondolom, hogy ők orgazdák, vagy ők maguk a tolvajok. Az előző nap megfújt árut másnap olcsón elpasszolják. Lent a városban pl. a hűtőmágnesek 3,5-ért kaphatók. De, hogy nehogy rosszindulatúnak tűnjek, szimpla árusok, akik nem akarnak nagy árréssel dolgozni. :) Jó volt néha kijönni a föld alól, mert így a buszból sok mindent láthattunk a városból is. Gaudinak a házai fantasztikusak, már, aki szereti a színeket.

Van Barcelonának is egy sugárútja (biztos van több is) :), ami kvázi Rodeo Drive-ként üzemel. Majdnem olyan, mint az Andrássy, egymást követik a legnagyobb divatmárkák üzletei. Dolcséék ott is remekeltek kirakatilag. Ott már verőfényes napsütésben barangoltunk. Oda a Gaudi házak kedvéért mentünk.

Gyönyörű a gótikus negyed, mintha a középkorban sétálgatnánk. Szép a katedrális, érdekessége, hogy van egy cuki kertje. A fesztivál kapcsán kiskölykök léptek fel a téren, így ízelítőt kaphattunk a katalán gyerkőcök ének és tánctudásából. :)  

Torres Venecianes: ez két torony egy hosszú út közepén, amelyiknek egyik végén a Magic Fountain, ami persze, hogy nem működött (éppen felújítják), másik végén egy pláza, ami úgy néz ki, mint egy aréna. Kérdés, hogy valóban aréna volt-e anno, vagy ez a design része.

Arc de Triomf: a katalán diadalív. Enyhén arabos beütésű, gyönyörű vörös, nevezzük épületnek? :) Ezen át vezet egy gyönyörű park, ami szintén le volt zárva, talán a fél marathon miatt. A diadalív árnyékában :) mindenféle mutatványosok produkálják magukat. Nagyon ügyes fiúcskák, akik focilabdával zsonglőrködnek (Barca utánpótlás), pasik hatalmas nagy hulahopp karikával, csinálnak olyan dolgokat, hogy elmondani sem tudom. Azon gondolkodtam, hogy mire ez begyakorolták, hányszor estek fejre? :) Zenészek, táncosok, színes kavalkád.

Természetesen nem maradhatott ki a tengerpart. Nem volt éppen strandidő, de belehuppantam a homokba, s hosszan meditáltam a tenger morajlását hallgatva. Ez az a hang, amit órákon keresztül bírok hallgatni. Ülök, nézek ki a fejemből és ennyi.

Barcelona egy, a szivárvány minden színében és azon túl pompázó forgatag. Ezernyi turista mindenfelé, árusok, mutatványosok, élő szobrok, gyönyörű épületek,  kaliforniai tengerpart és így tovább. Nagyon kellemes volt, bár rövid volt az idő. Sokat metróztunk, buszoztunk, sétáltunk, röhögcséltünk. Láttunk érdekes épületeket, embereket. Amerre jártunk tisztaság volt. Nem találkoztunk hajléktalannal, kutyagumival, szeméttel az utcákon, cigicsikkekkel mindenfelé. Apropó cigi! Vicces cigi szaga lengte be úgy 50 méterenként az utcákat. Úgy látszik, ez arrafelé teljesen megszokott dolog. 

Nagyjából ennyi fért bele a 1,5 napba. Visszafelé eléggé kiszámoltuk, rohantunk is a reptéren, hogy le ne késsük a járatot. Nem kellett volna, 2 órás késéssel indult a gép.

Barcelona szép volt, jó volt és vissza vár! Mondta! :)

Képeket majd felteszek külön, mert nem látszanak itt.

Dolly valami más karneválon járhatott, ahol forrósággal találkozott. :)  A hazafelé vezető repülőút tökéletes az élménybeszámoló megírására. Októberben kezdődött. Juditka barátnőm elmesélte, hogy régi vágya testközelből megnézni a karnevált Velencében. Tavaly majdnem összejött neki, de az indulás előtt közbe jött egy betegség. A beszélgetéskor konstatáltam a tényeket, így járt. :)  Pár nap múlva az jutott az eszembe, hogy tulajdonképpen még én sem voltam a karneválon. Megkérdeztem a triumvirátus 3. tagját, hogy mi lenne, ha közelgő 25. szülinapunk alkalmából meglepnénk magunkat egy utazással.  Ő egyből rávágta, hogy oké.  Juditka úgy reagált, hogy még meggondolja. Hahaha. Osztottam, szoroztam, s azt dobta ki a számítógép, hogy az akkori repülőjegy ár pontosan annyiba kerül, mintha kocsival mennék.  Így természetesen a repülő mellett döntöttünk. Érdekesség: november 3-án a február 2-i repülőjegy oda-vissza 22.000 Ft volt. Egy héttel az indulás előtt 79.000. Előző nap pedig már nem lehetett jegyet kapni. Mi is van a last minute-tal? A Ryanair hozta a formáját, hármunkat háromféle ültetett.  Rendkívül kényelmes volt, 1 óra repülés után már ott is voltunk. Nem tudom, hogy milyen hosszú, vagy inkább rövid a leszállópálya, de az történt, hogy a kerekek a földön, pár pillanat múlva iszonyatos fékezés és már ott is álltunk az épületnél. Az időjárásról csak annyit, hogy nem az volt, amit ígértek.  Elmaradt a szikrázó napsütés. Hideg nem volt, s nem is esett. Hurrá! A transzfer 22 euro lett volna Mestréig. De, ügyes voltam, s találtam egy pénztárcabarát megoldást.  Busszal 3 megálló Treviso városában 1.10 euro/buszjegy (a reptéren megvéve). Onnan 35 perc vonatozás Szanta Lucsiához (ez a vasútállomás). 3.5 euro/fő. 48 órás vaporetto jegy 30 euro/fő. Korlátlanul hajózhattunk le-fel a Canal Grandén. Aznap én utaztam metrón, ültem kocsiban, majd repülőn, buszon, vonaton és hajón.  Kimaradt a villamos és az űrhajó. :)  A víz mellett már igencsak hideg volt, nagyon fújt a szél. Én „tavaszra „készültem..., nem kellett volna. Szétfagytam, be kellett szereznem valamit, ami melegít. Alapból úgy néztem ki, mint egy menekült, de az újonnan beszerzett ruhadarab rátett még egy lapáttal. Azért néztem úgy ki, mert én sapkát nem tudok a fejemen hordani, így egy kendővel kötöttembe a fejem. S mivel nem tudom úgy, ahogy az arab csajok csinálják, így elég vicces a viselet. Mondjuk vásárolhattam volna Dolcsééknál, Ívnél, s még sorolhatnám őket, de igazándiból egyik darab sem fogott meg. :)

A szállás teljesen a központban volt (már, ha a Szent Márk teret tekintjük a központnak), 3 perc sétára a Szent Márk tértől. Jó néha ilyen központi szállás is. „Hazaszaladhattunk”melegedni, pisilni stb. Délután érkeztünk, ezért lassan, de biztosan ránk sötétedett.

Bolyongtunk a sikátorokban, csodáltuk a kirakatokat, a stílust, az eleganciát, az ötleteket, a dizájnt és így tovább.

 A vacsorát személy szerint én, menekülthöz híven, menet közben egy szelet pizzával letudtam. Isteni finom volt, s pont elég. Egy egésszel nem tudtam volna megbirkózni. A csajok, kulturáltan, étteremben, fehér abrosznál. :) A velencei éttermekben, nagy átlagban indiai, pakisztáni, ilyenféle emberek pincérkednek. Azért ez a népvándorlás szomorú.  Miért nem dolgozhat mindenki a saját országában úgy, hogy abból meg is tudjon élni. Aztán, amikor kihozták nekik a vacsit…., csak annyit mondok, megbirkóztam volna vele. Gnocchit ettek. Hatalmas tányér közepén picike adag, viszont finom volt! A vacsora után séta vissza. Annyit kóboroltunk jobbra-balra, hogy biztos voltam abban, hogy eltévedünk. De Juditka, remekül tájékozódott, így nem volt semmi gond. Hiányoltam az embereket az utcákról. Elfértünk, nem volt tülekedés, s volt olyan is, hogy csak hárman sétáltunk az utcán. Karnevál van? Hol van a tömeg? Másnap megkaptam! :) Éjszaka kicsit fáztam, 1 lepedő+1 pléd. Fáztam, de lusta voltam felkelni, s betakarni magam egy másik pléddel. Elalváshoz nézhettem a Mammamiát olaszul. S haszna is volt, megtanultam az „oh my God”-ot olaszul. Mio Dio. :)

 Szombaton korán ébredtem, pedig nem aludtam jól. Hallottam, hogy baj van, esik az eső. Tiszta haszon, hogy spórolni akartam a bőröndön, a cuccokon, így nem vittem gumicsizmát (sem), pedig ki volt készítve. Persze valaki nyomást gyakorolt rám, hogy ha nem akarok a vízen járni, akkor ne vigyek. Jó idő lesz…. Egyébként megoldottuk a cipőink védelmét. Remek Manolo Blanik esőcipőket vettünk. :)

Hogy az emberi agy mennyire kreatív! :) Reggeli után neki indultunk a városnézésnek. Mondanom se kell, a meghirdetett attrakciók, az eső miatt elmaradtak. Nagyon alattomos volt az eső. Nem egy mindent elsöprő, ami átfut a városon és kész. Megállás nélkül kb. 16 óráig… Mivel a Szent Márk téren nem volt semmi, így az emberek, akiket hiányoltam előző nap „beszorultak” a kis utcákba. Nehezítette a helyzetet, hogy egyesek esernyővel próbálták átverekedni magukat a tömegen. Nem hiszem el, hogy mennyi embernek nincs maroklepkényi esze sem. Szóval tülekedés volt az esőben.

Szebbnél szebb maszkokat, korabeli ruhába öltözött jelmezeseket láttunk jobbra-balra.

Kedvesek voltak, megengedték, hogy fotózza őket a sok turista, s olyan is volt, aki még mosolygott is. Elmentünk egy plázába, aminek a tetejéről meg lehet tekinteni Velencét. De most nem lehetett. Fém az egész, csúszott, gondolom nem akarták, hogy valaki csontját törje, vagy akármi. Gyönyörű maga az épület kívül-belül. Az ajtóban hatalmas néger pasik nyitogatják az ajtót a betérőknek. Exkluzív boltok, ehhez illő árakkal. Meseszép cipők akciósan, így már csak 500 euróba kerülnek. Óh, azok a cipőköltemények, imádom a cipőket. :)

 Sajnos, mar nem tudok magas sarkút hordani, így elég sok pénz marad a bukszámban.  ☺Irigylem az olaszok eleganciáját. Oké, hogy kell hozzá pénz is, de a stílus is elengedhetetlen.

15 órára visszamentünk a Szent Márk térre, hátha lesz valami. Volt is, számomra valami idétlenség. A mostani karnevál tematikája a cirkusz volt. Ehhez híven, a színpadon baromkodtak valamit olaszul. Volt zene, meg valami táncnak nevezett akármi. Ekkor már nagyon nagy volt a tömeg a téren, én próbáltam nem a tömegben lenni. Nem tetszett a látvány, nem érdekelt. Krisztike is megunta (még idejében), így elmentünk shoppingolni. :) Juditka elveszett a tömegben. De nem kerestük! J Adott életjelt magáról, őt érdekelte az attrakció. Miután megunta ő is, jöttünk - mentünk, hajókáztunk. Visszafelé kinn ültünk a friss levegőn. Nem volt jó ötlet!  Ismételten szétfagytam.

A vacsorát egy nagyon hangulatos kis étteremben költöttük el. Most én ettem nyokit. Sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Most, hogy egy fél évszázad már mögöttük van, már tudunk okosakat mondani. ☺ Vasárnap reggel verőfényes napsütésre ébredtünk. Aha, megérkezett a beígért jó idő. A térre csak fém detektorral ellátott kapukon lehetett bejutni. Sok száz ember tolongott minden felé. Csodás ruhaköltemények, Casanovától-XIV. Lajcsin keresztül Madame Pompadurig, mindenki. 10-től kezdődött a banzáj, de legnagyobb sajnálatunkra azon már nem tudtunk részt venni, a vonat nem vár alapon. 14.35-kor indult vissza a repülő, gondoltuk 13 körül jó lenne a reptéren lenni. A beutazásból kiindulva, elég, ha a déli vonattal elmegyünk Trevisoba. 10-kor már a vaporetton voltunk, biztos, ami biztos alapon. Igen ám, de 10-kor nem csak a téren indult a banzáj, hanem a Canal Grandén is. Ebből kifolyólag a „BKV járatok” álltak,  senki nem ment sehová . Sebaj, legalább megcsodálhattuk a jelmezes gondolásokat.  Több mint egy óra volt, amíg eljutottunk az állomásra.  Ügyesen megvettük a vonatjegyet az automatából. :) A technikai dolgokban eléggé amatőr vagyok. :) Érdekes, hogy jegypénztár az nem volt, vagy csak nem találtunk. ☺ A megvásárolt jegyet még érvényesíteni kell a felszállás előtt.  Elmondják a vonaton, hogy aki ezt nem teszi, 200 euro büntetést fizet. S jött a kaller. Érdekes volt, hogy a vaporetton is volt ellenőr és büntetett is. Elértük vonatot, kényelmesen utaztunk 35 percet. S jött a buszút. Megnéztük, hogy 4 busz megy a reptérre, s az is 10 percenként, szóval, no problem! Igen ám, de én nem akartam a buszon venni a jegyet (csak, mert), így elengedtük azt a buszt, ami épp jött.  Én elkóboroltam jegyet venni. A trafik zárva volt, így se jegy, se busz. Mondjuk, akkor ezt még nem tudtuk. ☺Telt - múlt az idő, busz sehol. 13, 13.05, 13.10..Bennem egyre nőtt a feszültség.  Taxi sehol ... Végre 20 körül felbukkant egy busz. Hurrá!  Azt nem tudtuk, hogy ez nem egy 3 megállós busz, hanem olyan  városnézős, mint Pesten pl. a 9-es… A sofőr minden sárgánál megállt, természetesen minden megállóban leszállt valaki, Mörfi. :) Tyű Morzsi, lekéssük gépet!  Legközelebbi járat szerdán. ...Melyikünk férjét ugraszthatjuk egy laza kiruccanásra? Végre bedöcögtünk! Egyébként Treviso nagyon szép, kis város, legközelebb be kell barangolni. Berohantunk a terminálba, nagyjából 14 óra volt. Természetesen kígyózó sorok. Mondtam a csajoknak, hogy itt és most pofátlankodni kell, mert ha nem, akkor integethetünk a gépnek. Bujkáltunk is át a szalagok alatt, igen ám, de egyszer csak elkapott egy önkéntes rendőr.  :) Signorina scusi! Milyen cuki, én szinyorina!☺A sor végére akart minket terelni. De ott volt a varázsszó, Budapest.  Már hárított is el az utunkból minden akadályt, terminátorként törte át az utat a tömegen, mert ugye a vonat nem vár, a repülő meg főként nem. :)  Huh, ezt megúsztuk! A repcsin megint 3 felé ültettek minket.  Az utolsó sorban ültem, végre nem lógott be a szárny.  Szép idő volt, ablak mellett ültem, s lefotóztam a Tihanyi félszigetet.

Sosem láttam még felülről. Szerencsésen földet értük.  Elváltam a csajoktól, ők haza Miskolcra, én meg BKV-val Budára. S mivel a hétvégén nem jár a metró, Miskolcra hamarabb hazaértek. Azért ez röhej, nem?!  Jó volt, szép volt, jöhet Róma.☺

Ötven, fifty, fünfzig, пятьдесят, cinquante, خمسون, cinquanta, 名です, cincuenta, 五十

Hát eljött….  Nem volt tűzijáték, nem szóltak fanfárok, de még csak táncosfiúk se lepték el a lakásomat. :)Sebaj, majd a századikon! :) 

csak ő jött :):):)

Ma is egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán… ezt éneklik mindig a szülinaposoknak a Trófeában. :) Apropó, Trófea! Mondom, Trófea! :)

Igen, öregebb lettem, s talán bölcsebb is. Erről majd írok a végén.

Tény, hogy az életem jobbik, aktívabbik, egészségesebbik felét már leéltem. Már tutira nem fogok egy szál miniszoknyában, Bécsbe elmenni stoppal. 7-től állni a fagyizóban, kiszolgálni a vendégeket, éjfélkor bezárni, utána takarítani, majd elmenni diszkóba, s a reggelig tartó táncika után, 7-kor újra a fagyik mögött állni. Nem fogok sátorozni, haha, nem is sátoroztam sose. Nem fogok Kácson kiszökni a táborból Sz. Tibi kedvéért. Sz. Tibi is nagyon jó pasi volt, amikor én 14 voltam. Sz. Tibit is sikerült felnőttként látnom. Hú! Csak annyit mondok, bajusz. :) :)Nem fog kinőni a bölcsességfogam, s sorolhatnám még, hogy mit nem fogok már csinálni. De, végül is, ha jól belegondolok, soha ne mondd, hogy soha alapon…nem is mondhatok semmit! :) Mondjuk a niniszoknyás bécsi út az tuti, hogy soha!

 Most visszaemlékezek…

Látom magam az oviban, amit gyúrom a sógyurmát.

Aztán első osztály a suliban. Találtam a padban 2 Ft-ot. Az egész osztály rám ugrott, ki akarták venni a kezemből. Az én hősöm K. Péter (személyiségi okokból nem írhatom ki a nevét), meg akart menteni, legalább is ezt mondta Irma néninek. De ez nem igaz, ő is ki akarta venni a kezemből. :)

Látom, ahogy fekszem Irénkénél (ő a nagynéném volt) az ágyban eszem a sós lilahagymát, s iszom rá a Deit grapefruit italt. Nem tudom hány éves lehettem, de erre tisztán emlékszem. Nagyon csípett a hagyma, de azért ittam rá a szénsavast.

Látom a  barátnőt, H. Krisztinát, akivel azt beszéltük, hogy beszappanozzuk a kis hidat, amin hozzánk kell menni, hogy B. Maca beleessen a Szinvába. Aztán állunk a Clepko Ede sarkán B. Maca, H. Kriszta, T. Andi, néha T. Lajos, T. Gabi, s a többiek + természetesen én, s beszélgetünk az élet nagy dolgairól. 11-12-13-14 évesen rendkívül komoly dolgokról beszélgethettünk. :) Naná, hogy a pasikról! :)

Aztán látom B. Attilát, akibe szerelmes voltam, de csak plátóilag. Ő hetedikes volt, amikor én nyolcadikos, de nem számított, hogy fiatalabb. S milyen érdekes, pontosan a múlt héten láttam az Aréna plázában. Meghízott, pocakos, most be sem jönne, mint férfi. :)

Aztán Sz. Feri, aki nagyon-nagyon jó pasi volt, de H. Kriszta kellett neki. Sz. Feri most is ugyan olyan, mint 36 éve, de egy baj van, a bajusza is ugyan olyan (na jó, vastagabb), s az kizáró tényező nálam. :)

Aztán látom magam, amint örömömben beugrom az ágyba, az alvó apukám mellé, amikor is megtudtam, hogy felvettek a hőn áhított egészségügyibe. Ja, ezt megelőzte a felvételi, ahol is igen karcsún írogattam a felvételilapra. Emlékszem, nem igazán készültem. Bezzeg Gy. Péter. Csak írta, és írta a válaszokat.

Aztán jött a BBBB, csupa lány! :) G.Gabriella: „Havasréti az én barátnőm, nem szólhattok hozzá.” Aztán az alkoholizálás a kisboltnál, mert mindketten egyest kaptunk matekból. Aztán az „ájulásom” a matekdoga előtt. Felvittek a demonstrációs terembe, lefektettek. Jött dr. M., s közölte: ez nem collapsus. :) Nem bizony! 

Aztán K. Feri, az első, s mindent elsöprő szerelem. „Hé, te sárganadrágos, megtanítsalak korcsolyázni?” Így kezdődött… Állandóan moziba jártunk, s szétcsókolóztuk a fejünket, de úgy, hogy a számon ott maradt az ő szája nyoma. Nyugi, szexről nem fogok írni. :)

Aztán látom még Csillebércet, az országos elősegélynyújtó versenyt, amit természetesen megnyertünk. Érdekesség: ott volt egy fiú, akivel akkor nem találkoztam, viszont 24 év múlva igen. Ő az én MFS-em/öm/valami. :)

Aztán az építőtábor Alsópélen, ahol életemben először és utoljára ültem körhintában. Megkértem a barátnőmet, L. Erikát, hogy ne lökjön el magától. Azért is megtette. Forgott a körhinta, pluszban forogtam a tengelyem körül, nagyon rosszul voltam.

Aztán az érettségi, amire szintén nem vittem túlzásba a tanulást, magyarból majdnem megbuktam emiatt. :)

Aztán az első (de nem utolsó) :) munkahely. Az első fizetés (2500 Ft.). Azt jól elköltöttem, az egészet! :)

Aztán a gyermekkori vágyam, Kanada. Az első repülés (MALÉV), a félelem a repüléstől, az alkoholizálás a fedélzeten, félelemoldás céljából. Kis üveges Egri Bikavér, téliszalámis zsemle. A kanadai gépen Bloody Mary, medium steak + meg, amit csak akartam. A leszálláskor annyira szédültem, hogy nem tudtam, hogy fogok kitámolyogni a nagynénémhez.

Közben a második, mindent elsöprő szerelem. Jó rá visszaemlékezni, de ő nem érdemel szavakat. Haragszom RÁD, ha olvasod, maybe, ott a messzi Miamiban. :)

Aztán mi is volt? Sok-sok munkahely, sok-sok új ember, sok-sok új tapasztalat, kaland, élmény, balatoni nyarak (T. Eszter, L. Erika, H. Mónika) Balatonfüred és Tihany triumviátusa. Nélkülünk + az Earth, Wind and Fire: September című száma nélkül nem kezdődhetett a diszkó a Thomasban. Ja, és a Ciao Ragazzo egyen szoknyánk nélkül sem. :) Istenem, azok a gondtalan évek! A legnagyobb problémánk az volt, hogy mit vegyünk fel este a dizsibe. :) Aztán jött a fagyiskislányság, majd az „autókozmetika”. Aztán véget ért a balatoni nyár.

Egy újabb lehetőség, idegenvezető lettem, Nem baj, hogy nem volt hozzá végzettségem! :) S akkor jött V. Zsolt (a buszomon utazott, mert volt nekem egy buszom :) ), a további életem meghatározó szereplője. :) Egy újabb balatoni nyár, az első milliónk története… következne most, de nem fog. Bild Zeitung, bitte? Fensterputzen?  :) S, akkor ott, Balatonfüreden….egy kis maszat fészkelte be magát a méhembe. Lánykori nevén, Szuszi. :) Tudjátok, hogy őt Klaudiának hívják? :)

Aztán elveszítettem az apukámat, a lehető legrosszabb módon. Elment a boltba, s már nem jött haza. Meghalt az utcán. Nagyon fájt, hogy nem búcsúzhattam el tőle.  Nagyon bánt, hogy nem ismerhette meg az unokáit. Annyira kíváncsi vagyok, hogy milyen nagyapa lett volna. Ezért is kellene az időgép. Pl. mi lett volna, ha a Hufnágel Pistihez megyek feleségül? :)

S, akkor nem sokára, 8 hónap múlva, nem 9, 8 életem egyik legboldogabb pillanata, anya lettem. A szülés gyors volt, de nagyon fájdalmas. Megrepedt a burok, fél óra múlva a gyerek megszületett. Hála H. tanár úrnak és a felüléseinek! :) Szép, kis kölyök volt. :)

Teltek az évek, pontosan 4, s újra anya lettem. Második szülöttem (lánykori nevén Loretta) kis csufi volt, ennek hangot is adtam a szülőszobán. Csak egy kicsit néztek hülyének. :) Büszkén mondhatom, hogy mostanra tökéletesen kialakult a leánygyermek! :) Rengeteg sok öröm, boldogság, büszkeség, aggodalom, az élet velejárói. Előttem milliónyi kép. Szuszi a derekán úszógumival a bokáig érő vízben menekül a tenger elől.☺Fanni, amikor 4 évesen közölte a nővérével, hogy: te nem vagy igazi nő, mert az igazi nőnek mindig van egy tartalék harisnya a táskájában. S sorolhatnám még az ezernyi történetet. Most születtek, de már önálló, felnőtt nők. Ebből (is) látszik, hogy az élet csak egy pillanat. Szóval, meg kell ragadni a pillanatot!!!!!!

Aztán jöttek új barátok (H. Zsuzsi, V. Éva, a teljesség igénye nélkül), új kihívások. Igen, pl. a fejembe vettem (kicsit későn a karrier szempontjából), hogy akkor én most szerzek magamnak 2 betűt és egy pontot a nevem elé (ha már orvosdoktor nem lettem). S, lássanak csodát, sikerült! Nem mondom, hogy fáklyás menet volt, de I did it! The winner is…:) Hála és köszönet a családomnak, aki támogatott mindenben, de tényleg mindenben :) . Hála a fénymásoló-szkennelő fiúnak. :)

S, akkor már el is jutottunk a máig. Nem érzem magam másképp, de miért is érezném?! Ötven, oszt annyi! :) Remélem, hogy lesz még legalább harminc. Vannak még terveim. A nagy túra, vagy, ahogy Zsuzsi barátnőm mondta, inkább tortúúúúúúúúra. :) Szeretném majd látni az unokáimat felnőni! S még ezt is sorolhatnám. Remélem, a felsőbb erő megadja nekem ezeket a lehetőségeket!!!

Itt meg kell említenem Anyukámat, akinek mindent köszönhetek, aki tisztességben felnevelt. Éltesse az Isten őt még nagyon sokáig!!!

Említettem, hogy írok a bölcsességről a végén. Nem tudom, igazándiból, hogy mi is a bölcsesség. Nyilván tudom, hogy mi az, amit, nem kellett volna megtennem. De, ha belegondolok…. valamiért megtettem. Azt mondják, hogy mindennek oka van. Abban hiszek, hogy azok az emberek találkoznak az életben, akiknek találkozniuk kell. Na, most nagy bölcsességet mondtam? :) Találkoztam nagyon sok értékes, érdekes emberrel, s közülük, akik igazán számítanak, tudták, hogy ma a szülinapom van, s felköszöntöttek. Akik nem tették, tényleg nem számítanak.

S, itt akkor hangot adnék egy gondolatomnak. Haha, eddig is azt tettem! :) Van ugye egy közösségi oldal. Aki ott beírta, hogy mikor született, arról tud a fész, így értesíti az ismerőseit. S, ismerek olyat, akit az tesz boldoggá, hogy x számú (sok) ember köszöntötte őt a fészen. Hát, ha őt ez teszi boldoggá, legyen! Én ezen elgondolkodnék. Ér-e számomra valakinek a jókívánsága valamit, aki az ismerősöm ugyan, (mert azt utolsó kutyasétáltató is az), de semmit nem tud rólam, soha egy szót sem beszéltünk egymással és így tovább.

Ennyi!

S, akkor most következzen a „B” oldal, ahogy Tímea barátnőm mondta. Azt is mondta, hogy: én annak ellenére, hogy a „B” oldal következik, az „A” oldalon fogok maradni. :) Ámen!

p.s. K. Feri 36 év után is tudja, hogy ma van a szülinapom. Biztosan jelentettem számára valamit. :) Nem hiába, az első szerelem, az első szerelem. :)

Sziasztok!  Újra jelentkezem. Olyan jó érzéssel tölt el, hogy vannak rendszeres olvasóim, s hiányolják, ha nem írok! :)

Szóval, kötelező. Ez az a szó, amit sose mondj egy vízöntőnek! :) Már a kedden meg akartam írni ezt a blogot, de időhiányában nem tettem meg. Még jó is, mert ma jött hozzá egy újabb "kötelező".

Kötelező haladási irány: ezzel nincs baj. Bár, előfordult már, hogy bementem egy egyirányú utcába, mert ott volt parkolóhely. Szerencsére kamera nem látta, mert biztosan fizettem volna, mint a katonatiszt.

Kötelező védőoltás: ezzel sincs baj. S nem is értem azon liberális, naturális, akármilyen szülőket, akik nem adatják be a gyereküknek, mert.... S, ha emiatt megbetegszik a csemete? Akkor így járt?!

Kötelező olvasmány: Na, ezzel már meggyűlt a bajom. Iskolás éveim alatt egyet olvastam el, Stendhal: Vörös és fekete. Az érettségin majdnem megbuktam, mert persze azt húztam, amit nem olvastam el, így azt sem tudtam, hogy ki kicsoda. Nem árulom el, nem akarom égetni magam. :)

S, akkor a gondolatindító "kötelező". Úgy esett meg az eset, hogy a hetet Budapesten töltöttem. Haha! Minden éjszaka kapom a "Ma este színháztól" az aktuális ajánlatokat. Most (is) éltem a lehetőséggel. József Attila: Veszek egy éjszakát. Olvastam róla véleményeket, mindenki csak jót írt. Belibbentem, majd szembe találtam magam a kiírással, hogy:  a ruhatár kötelező, 180 Ft. Oké, ha kötelező, nincs mit tenni, Egy volt a baj, nem volt 180 Ft-om, sőt semmi apróm. A ruhatáros hajthatatlan volt, így egy húszezresből adott vissza 200, 100, 50 forintosokat. Szerintetek?

A darab egyébként nagyon jó volt. Vicces volt, énekeltek, táncoltak. Egyszer csak megjelent a színpadon Galambos Erzsi, aki táncolt (módjával), énekelt, s nagyon nagyot alakított. Jól nézett ki, jól tartja magát. Kigugliztam, 86 éves. Nem gondoltam!

Egyik barátnőmmel találtunk egy jó kis kávézót a belvárosban. Dr. Zsivágó. Szedett-vedett bútorokkal, szőnyegekkel stb. van berendezve, de ebben van a bája. Dr. Zsivágóról meg eszembe jutott egy másik könyv, amit 14 éves koromban olvastam, a "Ki tud többet a Szovjetúnióról" verseny keretében: Bűn és bűnhődés. 14 évesen! Így visszagondolva, nem semmi lehetett. Na, de térjünk a vissza a kávézóhoz! Sok izgalmas innivaló található az itallapon. Éhes voltam, ezért kértem egy narancsos forrócsokit, s egy koktél, aminek a neve: Szerelem Zsivágó idején. Olyan izgalmasnak hangzott. Vodka, Amaretto, Baileys, tejszínhab, jég, meg nem is tudom mi. Amikor kihozták, kicsit meglepődtem. Nem ez a szokványos koktélméret. :)

Viszont nagyon finom volt és ütős. Számomra is meglepő módon, picit alkoholos állapotba kerültem tőle. Semmi perc alatt a fejembe szállt. Szédültem, s úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Ez a mondás is honnan származik?! Na jó, a vigyorogtam enyhe kifejezés. Röhögtem. Egy idő után már mindenki engem nézett. Na nem csak úgy, a semmi miatt röhögtem, hanem előadtam egy kis történetet, ahogy az egyik haverom hívja, vaginamonológot. Látta valaki azt a színdarabot? Én igen! Csalódás volt. Ez most csak úgy eszembe jutott. :)

S, akkor a mai "kötelező". Vizsgázni voltam ma. Volt kötelező viselet, lánykori nevén dress code. Ezzel ma meggyűlt a bajom. Tudtam, hogy mi az elvárás (fekete kosztüm, fehér blúz), de mivel én HM vagyok, nehogy már megmondja nekem valaki, hogy mit vegyek fel. Egy fekete-fehér variációt vettem fel. Egy csini rucit. Megérkeztem a helyszínre, s itt meg is állok egy pillanatra. Odarendeltek kb. 200 főt a világ végére. S ez még Budapest! Kérdem én, akinek nincs kocsija az, hogy jut el oda? Tömegközlekedés nincs. Megérkeztem, gyakorlatilag a bejáratnál kígyózott a sor, felfelé a lépcsőn, Kérdezem az utolsókat, ti mire sorakoztok? A válasz: nem tudjuk. Az jó, gondoltam! Láttam egy érdekes műsort, amiben az emberi viselkedést, a csordaszellemet stb. vizsgálták. Egy repülőtéren, egy valaki csak úgy megállt egy szalaggal elzárt terület mögött. Majd még 2 beépített ember megállt mögé. Kis idő múlva már sok-sok ember állt mögötte, képződött a sor. Vicces volt. :) Na, ez jutott az eszembe, hátha kandikamera. :) Szépen felmentem a lépcsőn, eljutottam a sor elejére, természetesen a regisztráció miatt álltak sorba. Tudjátok, én HM vagyok, nehogy már sorba álljak! Szépen, határozottan bevonultam a terembe, ahol átvehettem (volna) a névtáblát és alá írhattam (volna) a részvételi lapot. Igen ám, de egy szemfüles, kis dugó pasi tenyérbe mászó képpel, talpig nyakkendőben résen volt, s így szólt: Elnézést, segíthetek? Köszi nem, csak aláírok. Erre ő: nem tűnik fel, hogy itt áll egy sor? De! S ön szerint ez a sor véletlen? Valamit még feleseltem, de sajna visszaküldött a sor végére. Ekkor még kabátban voltam. A várakozás közben egyre jobban melegem lett, így meg kellett válni a ruhadarabtól. Na, ez hiba volt. Ácsorgok, halad a sor. Egyszer csak odalép hozzám egy hölgy. Mosolyog, kedvesen bemutatkozik, majd megkérdezi, hogy ki a feljebbvalóm. Elárultam neki, nem titok. :) Ő: A feljebbvalóm nem mondta, hogy milyen a kötelező viselet mára? Én: De mondta. Ő: S ön szerint ez fehér blúz és fekete kosztüm? Én: Nem, szerintem ez egy elegáns ruha. Ő: Lehet, hogy elegáns, de nem üzleti öltözék. Még gondolkodom, hogy haza küldjem-e. Én: Mi van? Most viccel, ugye? Ő: nem viccelek. Érettségizett maga? Én: ez meg most, hogy jön ide? Közben haladt a sor, persze mindenki a mi kis "perpatvarunkat" figyelte. Annyira gáz volt! Közben odaértem a "beengedő" asztalhoz, ahol is egy pasi elkért tőlem 2 füzetkét, amit "leellenőrzött". Kaptam rá 2 nagy nullát. Ez azért történt, mert renittens módon, nem töltöttem ki a kitöltendőket. Komolyan mondom, majdnem szétrobbantam. Éreztem, hogy egyre növekszik bennem a feszültség. S nem a 2 nulla miatt, hanem még ő is beszólt. Közben visszajött a csajszi, s közölte nagy kegyesen, hogy megengedi, hogy levizsgázzak, de a hozzáállásommal nagy baj van. A pasi még rákontrázott, hogy ez egy munkahely, itt szabályok vannak. Na, helyben vagyunk! Ez az, amit én nem bírok, a szabályok. Csak, hogy enyém legyen az utolsó szó, megjegyeztem, hogy biztos vagyok benne, hogy nincs minden ember a dress code szerint öltözve. Erre a csaj: de mindenki úgy van öltözve. Még feszítettem a húrt, s mondtam neki, hogy fogadjunk! Természetesen nem fogadott, de megsúgom, én nyertem volna. Volt, aki arany színű blúzban volt, volt mintás blúz, szürke ruha, olyan miniszoknya, hogy az illető hölgy, hogy is mondjam..., (ahogy gondolom) segge kivolt, s így tovább. Ezek aztán üzleti öltözékek a javából! Na, mindegy! Totál felidegesítve magam, leültem, megírtam a vizsgát, majd egész nap hallgattam a sok okosságot. Az első szünetben volt terülj, terülj asztalkám. Sütike, kv, tea, üdítő. A második szünetben semmi. Aztán volt ebéd, ott mindenki ehetett, amennyit akart. Ezután, még 18.30-ig ott voltunk, 3 szünettel. Egy kancsó csapvizet nem tettek oda. Ez annyira piti! Nem is találok szavakat. Eltöltöttem megint egy napot feleslegesen. Miért gondolják azt ilyen, s ehhez hasonló cégek, hogy az embereknek a kábítás kell. Vagy kell? Inkább azt nyomatnák az emberek fejébe, hogy a telefon másik végén ne azt mondják, hogy: köszönöm, nem érdekel. Legyen az bármi is, ami miatt keresem! :) Gyakorlatilag az egész nap az ő (ők) sikertörténeteiről szólt. Egyszer csak vége lett, végre!

Elsuhantam egy nagyobbacska boltba. 19.15 perc volt, s a boltocska dugig. Családok gyerekekkel, megtömött bevásárlókocsikkal. Komolyan, ez a szombat esti program? A pénztárosok számát nem túlozták el, így kígyózó sorok. 30 percet vártam arra, hogy fizethessek. Mondjuk az én döntésem volt, ki is mehettem volna... , de ha már bementem. Olyan ritkán járok ebben az áruházban. Nem írom a nevét, mert nem fizetnek nekem reklámdíjat. :) 

Ma láttam egy óriásplakátot. Azóta se térek magamhoz. Nem tudom pontosan, hogy mi a címe a reklámozott műsornak, de valami "családom". Kitaláljátok, hogy ezentúl mit nézhet, akit érdekel? Volt ugye a Győzike só. Nézhette a a nógrádi roma csávót, s kedves családját, aki akarta. Most egy újabb roma csávó és családja következik. Emílió. Ki a f....om az az Emílió?! Tudom, persze, láttam már. Arra emlékszem, hogy a feje nagyon gáz volt. Fél kiló barnítókrém fénylett a fején a bemutatkozásban, a műsorban már lecsutakolták róla, szerencsére. S, most komolyan????!!!!! Valaki megint kifizet egy csomó lóvét ezeknek, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt? S ezt valaki majd nézni fogja? Igen, biztosan nézni fogják. Hová tart ez a világ, könyörgöm????????? Ja, s megtudtam, hogy a "nagy sikerű"....ezt írta az újság, lusuxfeleségeket is folytatják. Hurrá!

Befejezem, más most nem jut az eszembe. :)

A 2018-as esztendő 3 barátnőmnek is új munkahelyet hozott. Az egyik boltvezető, a másik HR-es, a harmadik jogász. Mivel már eltelt néhány nap az évből, mindegyiküket meginterjúvoltam, hogy milyen az új meló.

A boltvezető: egyelőre egyedül van a boltban, szóval...nem is tudom, hogy akkor azt most nehéz/könnyű vezetni. :) A 9 órai kezdés barátságos, de a 18 órai befejezés és a szombati nyitva tartás barátságtalan. Továbbá barátságtalan, hogy állni kell. A kereskedelem már csak ilyen! A fizetés, kvázi minimálbér. Be van ígérve jutalék a bolt forgalma után, majd meglátjuk az első fizetéskor. Kérdeztem, hogy milyen a forgalom. Annyit tudni kell, hogy nem egy minden sarkon lévő boltról van szó.Azt mondta, szó szerint, hogy: qrva jó, Hogy ez számszakilag mit jelent, majd kiderül. Egyelőre optimista, s nevezzük lelkesnek.

A HR-es: A versenyszférából keveredett a közigazgatásba.Be volt sózva, dolgozni akart menni, pedig nem feltétlenül volt/van rá szüksége.Az első 2 nap szuper volt. Modern épület, rendes konyha-étkező, megfelelő higiéniás körülmények. Kétszemélyes iroda, kedves, szimpatikus kolléganő. Plusz jól esett, hogy újra "emberek között" lehet. Kb. 20 perc sétára van az otthonától a hivatal, így a "sport" egy része is meg van oldva, oda-vissza séta. Szóval, minden szuper volt 2 napig. A 3. naptól elkezdett csepegni a fekete leves. Nem azt a munkát kell végeznie, amire jelentkezett., Nem HR, hanem pénzügy. Ahhoz ugye nem ért. Rengeteg új információ, amit pikk-pakk magáévá kell tenni, s az új tudásról számot is kell adnia, ami valljuk be, nem lehet könnyű. Aztán az eljött a pillanat, amikor a "főnök" kimutatta a foga fehérjét. S így lett ő a leggyengébb láncszem. :) A főnök miatt fog szegényke meglépni a "remek" munkahelyről.Van fizetés és kész. Semmi juttattás. Nincs cafetéria, nincs ruhapénz, nincs semmi. Ez a közigazgatás egyik része, Mert van olyan része is, ahol sokkal több a lóvé, azzal kezdik az évet, hogy megveszik a dolgozónak az éves bérletet, azzal fejezik be az évet, hogy több 100.000 ft-os ajándékutalványt kapnak a dolgozók, s a többit már meg sem említem.

A jogász: egy teljesen új területen kezdte a munkát.Az első napja a munkához szükséges törvények olvasgatásával telt. Azt mondta, hogy Krisztus módjára az asztalhoz kellett szögeznie magát, hogy ne meneküljön haza.:) Régi épületben, össze-vissza kialakított irodák, Olyan lift, amiben már gyerekkorában is félt, tudjátok, az a behúzós ajtós. Van konyha mindennel felszerelve, csak leülni nem lehet, szóval marad az íróasztalon történő falatozás. Egy emeleten 1, ablak nélküli wc, elég jelentős számú nőnemű lény részére. Ezek apróságnak tűnhetnek, de azt gondolom, hogy igen is fontos dolgok. Kapott egy irodát, ahol egyelőre egyedül van. Az irodán kívül mást nem kapott, mert ha hiszitek, ha nem, egy tollat sem tudtak adni neki. Semmiféle írószer nincs a hivatalban. Mikor lesz? Nem tudják, már decemberben megrendelték. Gépet kapott másnap, s kezdhette a munkát. Teljes mértékben azt várják/várták el tőle, hogy a második napon már önállóan gyártsa a keresetleveleket. Azt mondták neki, nyugodtan kérdezzen, ha valamit nem tud. Hát semmit nem tud. :) Ez egy speciális jogterület, amihez a jogi tudáson kívül nagymértékű szakmai tudásra is szükség lenne. Ezt a szakmát bizonyos mérnökök gyakorolják, de nem írhatom le, hogy mi az, mert nem szeretném az inkognitóját felfedni. :) Na mindegy, a lényeg az az, hogy azt mondják: jogász vagy, tudnod kell. Erre ő azzal a hasonlattal élt, hogy: vegyük az orvosokat. Van egy bőrgyógyász, akinek azt mondják. Gyorsan mosakodj be, meg kell csinálnod egy vakbélműtétet. De én nem tudok vakbélműtétet....Hogy, hogy nem tudsz? Orvos vagy! Vagy nem helytálló a hasonlat? :) Sajnos neki egyik kolléga sem szimpi, s a körülmények se tetszenek neki. Viszont, 20 perc sétával ő is ott van, szóval, ha akar, ő is "sportolhat" egy kicsit. Neki a legrosszabb, úgy érzem. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogja bírni! A téteket nálam lehet megtenni. :)

Na, ennyit a csajokról. Néhány gondolat, amióta nem "találkoztunk". Olyan dolgok történnek a világban, kis hazánkban, hogy csak kapkodom a fejem.

Új évaddal jelentkezik  a nagysikerű Luxusfeleségek/mi. Nagysikerű? Komolyan, jelentkezzen, aki nézi! Szeretnék kérdezni tőle néhány dolgot.

Lefejezte a csecsemőjét.....ezt nem tudom magamévá tenni. Hogy jöhet ilyesmi egy anya fejébe? Vannak csecsemőgyilkosok, de lefejezni... Attól tartok, hogy nem fogják beszámíthatónak találni, s majd bedugják a gyogyóba, pedig valami középkori börtönbe kéne, ahol szépen, lassan, szisztematikusan kínozzák, amíg vissza nem adja a lelkét a teremtőjének. Jaj, de szépen fejeztem ki magam!

Légikatasztrófák: 1977 Tenerife. 583 áldozat. Összeütközött 2 gép, gyakorlatilag a földön. Az éppen felszálló gép, letarolta a földön várakozót. S tudjátok, hogy miért? Mert a KLM kapitánya sietett, hogy felszállhasson. Már csak 2 órája volt rá....ha nem teszi meg, akkor nem indulhattak volna el, az utasok ellátása sok pénzbe került volna a társaságnak stb,.De a lényeg: Akkor még a kapitányokra istenként néztek fel. Senki sem merte megkérdőjelezni a döntését, nem mert ellentmondani akkor sem, ha esetleg hülyeséget csinált. Hát, ez lett a vége, mert hogy nem kapta meg az engedélyt a felszállásra.

A nylon szatyor esete: A gyermekem neten rendelt 3 db vastag könyvet. Elmentem érte, s csak úgy a kezembe adták. Persze nem volt nálam semmi, amibe bele tehettem volna. Kérdezem: szatyor nincs? De van, 50 Ft. Nem is értem. A szatyron rajta a könyvesbolt neve, logója, címe stb. Gyakorlatilag én reklámozom őket. S ezért még nekem kell fizetni?! Oké, hogy ki kéne már tiltani (vagy már kis is tiltották) a műanyag szatyrokat a világból... Adjanak papírtáskát. Ez a pitiség annyira gáz, szerintem. Ott hagyok 10,000 ezret a könyvekért, s nem képesek egy szatyrot, kvázi ajándékként hozzám vágni.

A Clubcardos csaj este: Az egyik pesti pláza hipermarketjének az előterében van egy pult, ahol is egy szőke picsa vadászik az emberekre, hogy csináltassanak hűségkártyát/mit. Tegnap épp ott, és épp akkor azonnali fénymásolásra volt szükségem. Tudom, hogy abban a plázában nincs olyan bolt, ahol ezt megcsináltathatnám, ezért örömmel konstatáltam a tényt, hogy a csajnak van fénymásolója. Megkérdeztem, hogy tenne-e egy szívességet nekem, egy forgalmit kellett volna lemásolni. Szerintetek? Pedig fizettem is volna érte. Kis köcsög: nem fénymásolunk. Jujj, de megharagudtam rá. Számomra teljesen evidens lett volna, ha engem kérnek meg.... De, mivel nem vagyunk egyformák....

Az okostelefon esete: én a telefont telefonálásra, a vonaton zenehallgatásra, szókeresőzésre, s néha fotózásra használom. Egyik nap az az eset esett meg, hogy kaptam egy komplett utazási ajánlatot. Kíváncsiságból megnéztem a légitársaság oldalán a repjegy árát, s ha már ezt megtettem, akkor a bookingon is nézek szállást, S képzeljétek el, a repjegy után, a booking már azt a dátumot dobta ki nekem (magától), amelyik napokra a repjegyet néztem. :) A pofám leszakad! :) Nem hiába! Big Brother mindenhol figyel, s m

Túl vagyunk a 2017-es év utolsó kirándulásán. A baráti család kitalálta, hogy menjünk Zakopánéba. De minek??? Voltam ott télen. Buszos kirándulás volt a barátnőmmel. Valami nagyon hajnali időpontban indultunk, a 3. kanyar után rosszul voltam, szétfagytam a hidegben, átázott a csizmám a latyakban totyogástól, bőrkesztyűt vettem mindenféle színben. Aztán voltam ott nyáron, a kis családdal. Merőben más volt, komfortosabb. Megnéztünk minden látványosságot, s még találtam még bőrkesztyűt újabb színben. :) Szóval, minek is menjünk? De nem akartam ünneprontó lenni, így ez a kérdés csak a fejemben fogalmazódott meg.:)

A hajnali indulás most is megvolt. Időben bevettem a Dedalont, s érdekes módon a kanyarok száma is kevesebb volt. Persze, hiszen kész van Szlovákiában az autópálya Poprádig. Először a piacra mentünk (NowyTarg), s onnan az út Zakopánéba már  nem annyira kanyargós. Ez a Nowy targi piac egy nagy nulla. Valaki azt mondta, hogy nagyon jó és olcsó. Nem fedeztem fel sem a jóságot, sem az olcsóságot. Lengyel termék volt a sajt, az áfonyalekvár, a papucsok, állatbőrök és szőrök, 1-2 kabát. Egyébiránt a sok kínai gagyiság. Mindennek az ára euróban megadva, s nem jellemző az, hogy ki van írva. Mindent kérdezni kell, ők meg szépen leírják a számokat. Egy árussal sem találkoztunk, aki angolul tudta volna a számokat. Na mindegy, tájékozódtam. Zakopánéban, a kis piacon minden olcsóbb volt. A sajt azonos árban. 

Azt írta valaki valahol, hogy előző nap 36 km-es sor volt, de pontosabb információ nem állt a rendelkezésünkre, így felkészültünk.... Szerencsére, most nem volt semmi, akadálytalanul megérkeztünk a szállásra. Aranyos, kis panzió. Nem az olcsóbb kategória, s emellett még a parkolásért is pénzt kértek. Ez azért érdekes, bár máshol is belefutottunk már ilyen szállásba.

Becuccoltunk, majd elindultunk felfedezni a sétálóutcát.Az időjárás pont kellemes volt. Nem esett, nem fújt, s igazándiból annyira hideg sem volt.Kicsit csalódottak voltunk, hogy a beígért hó....elmaradt.  A tömeg itt is hömpölygött, de szerencsére a bécsit meg sem közelítette! Helyi fiatalok lengyel lakodalmas rockot vagy mit bömböltettek az utcán, igazán kellemes hangulatot teremtve vele. A csajok (Zora, Bora, Lili) lábába beköltözött a boogie, s mivel gátlásaik még nincsenek ezen a téren, önfeledten ropták a táncot. Aranyosak voltak! :) Megörökítettük, de sajna, nem tudok videót feltenni! 

Jó, kis sétát tettünk, oda-vissza volt vagy 3 km. Ez a gyerekeknek lehet, hogy megerőltető volt, de meglepő módon nem nyafogtak. Mindenesetre, nem kellett nekik altató. :) A napot  "Aperol partival" zártuk. 21 óra körül Zora kinézett az ablakon, s sikítozva közölte, hogy esik a hó. Abba sem hagyta másnap estig, vagyis nem tudom meddig, mert este hazaindultunk.

A reggeli változatos volt, tényleg mindenki talált a fogára valót. Zora pl. dinnyét reggelizett. Ezt nem is értettem a kínálatban. Nem volt nyár, nem egzotikus országban voltunk... A kv-t viszont egyféle formában ismerik. Kb. 1,5 decis csésze teletöltve híg kávéval, és ennyi. Tejet nem lehet hozzá önteni,mert nem fér,  s az eszpresszótól is messze van.  Mindegy, megoldottam, csináltam magamnak tejeskávét, még jó, hogy nem volt terítő az asztalon! :)

Zakopánéban felkészültek a hóra. Az utak már le voltak túrva, a szállás udvara folyamatosan takarítva, csak a kocsikat kellett megszabadítani a hótól.

Kocsival mentünk el a sétálóutcáig mert folyamatosan szakad a hó, s a társaság egyik fele nem volt felszerelkezve overállal, hótaposóval és így tovább. Nem is értem, eljöttek minden nélkül, mert a kolléga :) azt olvasta, hogy nem lesz hó. Hát volt! Mondjuk sínadrág az nálunk is elfért volna, de a gyerek fel volt vértezve a hideg és hó ellen, s ő volt a legfontosabb.

Megnéztük a fordított házikót. Én nem mentem be, nem akartam szédülni, és rosszul lenni.

Utána felmentünk a Gubalówkára, ahonnan a látvány most elmaradt, mert a hófelhők rátelepedtek a környékre. Gyönyörű, karácsonyi dekorációk: képeslap, szán és így tovább. Mindegyikre/be lehet ülni, s jópofa fotókat készíteni.

A kis csapat, hiányzó a fotós.

Elmentünk szánozni. "Kellemes" volt, mert a menetszél folyamatosan a képembe vágta a havat. :)

Érdekes volt, de rontott az élvezeti értékéből, hogy egy autóúton ment a lovacska, ahol is meg kellett állni az autók és a gyalogosok miatt. Sokkal izgibb lett volna, ha mindez az erdőben, járatlan úton történt volna. Akkor tisztára, valami, klasszikus orosz regényben éreztem volna magam. :) A szánozás végeztével a baráti család "elhagyott" minket, ők hazaindultak. Fáztak a gyerekek.... Nem is értettem az egészet, a felkészületlenséget. Hatalmas élménytől fosztották meg a lányaikat. Mi beültünk felmelegedni egy forró csokira és teára, rákészültünk a csúszásra. Vettünk olyan, kis műanyag izéket, amire csak rá kell pattanni. Több, mint egy óráig tartott az út lefelé.

A hó folyamatosan esett, nagyon finom, puha volt. Én nem csúsztam, csak, ha elestem. :) Az megtörtént egy párszor, pedig folyamatosan a térdig érő, szűz hóban araszoltam lefelé, mert egy nyomtáv már ki volt járva, s az nagyon csúszott. A csizmámat, ami nem hótaposó volt, befújtam valami impregnáló szerrel, s az olyan jól teljesített, hogy a csizmám egy mm-en sem ázott be.

A csajok hótaposója viszont olyan szinten, hogy zoknit kellett cserélni. Nem tudtam eldönteni, hogy ki élvezte jobban a csúszkálást, Zora vagy Zsolti. :) A kis csaj hempergett jobbra-balra, még bukfencezett is. Ha jók az emlékeim, ő ekkora hóval még nem találkozott. Nem volt hideg, sőt, kifejezetten melegem volt, annak ellenére, hogy a hegyről lefelé jöttem. :) Nem ázott át a csizmám, s egyébként is bélelt, szóval nem fázott a lábam sem, így tökéletes volt, a friss, puha hó. Mire leértünk, a csúszkálók nyakig vizesek voltak, na ezért (is) nem csúsztam én. Zorának volt váltóruha, de Fanninak be kellett vásárolni, mert ő (és az anyukája sem) erre nem gondolt. :) Szerencsére, már a téli sale fújdogált, így egészen olcsón megúsztuk a ruhapótlást. :) Iziben megvásároltuk a szuveníreket, ebéd, majd elindultunk haza. Már sötétedni kezdett, az utak havasak, a térképen hosszú piros csík, haladás 5 km/óra sebességgel. Ennek én örültem, mert nagyon jól ismerem Zsolti vezetési stílusát, plusz hátsókerék meghajtás.... Most megcsodáltam a gyönyörűen kivilágított, mesébe illő házikókat, a hó súlyától megrokkant fenyőket. Egy idő után, amikor már teljesen sötét volt, s volt 1-2 szakasz, amikor senki nem ment előttünk, s senki nem jött szembe, csak a reflektor világította meg az utat....szóval, olyan horrorfilmes volt. :) Kár, hogy videót nem tudok ide feltenni. 

Egészen Poprádig esett a hó, onnan már gyakorlatilag száraz úton jöttünk. A kis csaj már nem bírta a kiképzést, aludt hazáig. Meglepően jól viselkedett, csak egy pici hiszti volt, nem akarta vinni a mekis zacskóját, amiben a vacsija maradéka volt. Egy probléma volt és van vele, nem eszik rendesen. Nincs az az isten, hogy ő valami új dolgot megkóstoljon. 

Szóval összegezve, így utólag jó ötlet volt a kirándulás, nagyon élveztem! :)

Boldog 2018-as évet kívánok mindenkinek. Jó egészséget, sikereket! :)

nnyit mondok, nem kellett volna! Kitaláltam, kiharcoltam, elmentünk. Egy baráti családdal vágtunk neki az útnak, így 10 főről van szó. Ez nem sok, de a későbbiekben a létszámnak jelentősége lesz. :) Pénteken, munka után (már, aki dolgozik) :) neki indultunk a hétvégi kalandnak. Az időjárás kegyes volt, annak ellenére, hogy déltől esőt ígértek. A tervezett indulás 13 óra volt, mindössze 20 percet csúsztunk, ez már igazán jónak számít nálunk. :) Persze, mindig ugyanarra a személyre kell várni.  Az eső Győr előtt kezdett el zuhogni, de úgy, hogy alig lehetett látni valamit. Szépen elterveztem, hogy Parndorfban vásárolgatunk egy kicsit. Ebből nem lett semmi. Annyira felkészültünk az utazásra, hogy azt elfelejtettük megnézni, hogy nincs-e valami ünnep. Hát volt! Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napja, szóval úgy nagyjából zárva volt minden. Egyik gyermekem megjegyzése: december 8 szeplőtelen fogantatás, majd karácsonykor már meg is született a kis Jézus?! Rövid terhesség volt! :) Hát, ha tudta volna a gyerek, hogy ez nem is így volt.... :) Ennyit a hittan oktatásról.  A szálloda Bécs másik végében van, egy hatalmas nagy park mellett, szóval zöldövezetben. Kellemes, nem túl drága, a reggeli ára viszont horror. Nem is értem! Nagyon forgalmas volt, mert  "meglepő módon" lerohanták az ázsiai turisták. :) Viccesek voltak a Penny-s szatyraikkal, amik tele voltak olyan dobozos tésztalevesekkel vagy mivel. Szívesen megkérdeztem volna, hogy hová készültek annyi levessel. Péntek este már nem volt program, mert ugye minden zárva, s az időjárás sem volt túl kellemes. Szombat reggel bevettük a Természettudományi múzeumot. Épp idejében érkeztük, így volt parkolóhely, volt a ruhatárban hely. Meglepő módon nem volt horror ára a belépőnek, hiszen itthon is nagyjából ennyi egy fővárosi múzeumba. Az épület gyönyörű. Az ásványkiállításon szebbnél szebb természeti képződmények. 

Ez egy csillagrobbanás, mielőtt szétszóródott.

A menyasszonyi ruha szoknyarésze.

Erről a képről az jutott az eszembe, hogy olyan, mintha kivágtak volna egy darabkánt egy jéghegyből.

Szóval, ásványok, kőzetek stb. minden mennyiségben. Nem haladhattam a saját tempómban, mert volt velünk két erősen kiskorú személy, akik rövidtávon unták meg a múzeumot. Azt gondoltam, hogy élvezni fogják az állatokat stb., de nem így történt. :( Azt gondolom, hogy a salzburgi ugyan ilyen tematikájú múzeumot jobban élvezték volna. Az modernebb volt, interaktív. Azért is itt volt sok érdekesség. Pl. egy film a Föld kialakulásáról kezdve a "nagy bummtól". A világ összes madárfaja, s egy vicces fazon is a régmúltból.

Nem gondoltam volna, hogy a lila és a kék ilyen gyönyörű együtt.

Érdekes, hogy a kedvenc madaramból, csak 22 félét számoltam össze.

Ki van állítva egy hatalmas afrikai elefánt, ami mellett szinte eltörpül az ember, illetve a zsiráf se kutya. :) Egyik gyermek azt mondta: könnyű elmenekülni az elefánt elől. Cikk-cakkban kell futni, mert az elefánt nem képes olyan gyorsan irányt változtatni. Hát....1x, régen, megtámadott minket Afrikában egy elefánt. A sofőr igen csak menekülőre fogta. :)

Gyönyörű lepkék.

Azért a túlzott érdeklődés hiánya ellenére is, sikerült 4 órát eltölteni a múzeumban. :) Sok ember kabátban, hátizsákkal a hátán sétálgatott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Aztán kiderült, hogy a később érkezőknek már nem jutott hely a ruhatárban. A tömeg előjelei már ott, a múzeumban megmutatkoztak, de nem vettük a jeleket. :)

Következett egy kis séta az első vásárban, ami a Mária Terézia placcon volt. Kicsit meglepődtem a puncs árán..., de finom volt. Bögrét 4 euróért nem gyűjtöttünk. :( Aztán jött az első kihívás, 10 fő részére asztalt találni ebédelés céljából. Aki előrelátó volt, foglat helyet. :) Mi csak bolyongtunk, sehol nem volt hely. A Central Café bejáratánál kígyózó sor várakozott a bejutásra. Belestem, szép. :) Kitartásunk eredményeképpen, találtunk egy sörözőt, eldugva egy pincében. Első körben egy 4 fős asztalhoz ültettek minket tízünket. Mivel L alakban pad volt, így ezt megoldottuk, enni már nem tudtunk volna. Később kaptunk másik 2 asztalt, így már kényelmesen tudtunk enni. Fogalmam sincs, hogy mit ettem, de finom volt! :) Szemüveg nélkül már sajnos nem látom azt sem, hogy mi van a tányéromon. :( Az ebéd után a csontig hatoló hidegben, a széllel dacolva elsétáltunk a fő attrakcióhoz, a Rathause-hoz. Közben megnéztünk egy Tesla szalont, ahol is egy sci-fi filmbe illő autót is kiállítottak. Felfelé nyílik az ajtaja, szóval 1-2 parkolási helyzetben problémás lehet a kinyitása. :) A legfőbb karácsonyi vásáron hatalmas tömeg hömpölygött. Magyarország fele lakossága ott tolongott. Ez azért jó! Nagyon sokan, nagyon rossz körülmények között élnek, de amint az ábra mutatta, nagyon sokan megengedhetik maguknak a bécsi kiruccanást. Számomra élvezhetetlen volt az egész. Semmit nem lehetett megnézni, mert sehová nem lehetett odaférkőzni. Gyakorlatilag, jobbról, balról, elölről, hátulról lökdöstek folyamatosan, a lábamra léptek, belém ütköztek stb. Hamar elszakadt nálam a cérna, s vissza kellett mennem a vásár szélére, a szélviharba. Szerettem volna enni krumplit, vagy töltöttet, vagy olyan spirálosat. Szerettem volna megkóstolni mindegyik puncsot, s szerettem volna csokival leöntött epret is enni. Ez az utolsó teljesült. S nem utolsó sorban, szerettem volna valami ajándékötletet ellesni. Gyakorlatilag, tök felesleges volt majdnem 900 km-t autózni. Csalódott vagyok, azt hittem, hogy jó kis "buli" lesz. Azért a fények szépek voltak. S jól megoldották a betontömbök "álcázását", becsomagolták őket karácsonyi ajándéknak.

Sajnos belegondoltam abba, hogy mi lenne itt, ha valami barom azt venné a fejébe, hogy akkor most és itt, megnyom egy gombot. De szerencsére senki sem gondolta úgy! 

A nagyon durva hidegben (pedig nem is volt mínusz) visszarohantuk a kocsihoz, s még a zárás előtt egy boltba is bejutottunk., így a vásárlási igényem kielégítést nyert. :) 

Vasárnap szerencsére a szél elfújta magát, s a nap is kisütött. Reggeli után tettünk egy kellemes sétát a kastély parkjában. A kis csajt is rá tudtunk venni, hogy felkaptasson a Gloriette-hez.

 A "mézesmadzag" egy cukrászda volt. Az ott is volt, csak hely nem volt, s a sor kissé hosszúra nyúlt. Így oda (sem) mentünk be. A kis csaj csalódott volt, immáron sokadszor. Inni akartunk "egy jó kávét", de nevetséges módon 11.30-kor egy kvzó sem volt nyitva Schönbrunn környékén. Találtunk végre egy olasz éttermet. A pincérek nagyon megörültek, hogy 10 fő bemasírozott, de aztán csalódniuk kellett, mert nem ebédelni mentünk. A fiúk ittak egy jó kvt-, a kislányok egy forrócsokit, a nagylányok teát, Mónika pedig egy isteni finom túrós strudelt vaníliaöntettel. :)

Hazafelé babalátogatás (Odett Borbála, lánykori nevén Kisbab) Győrben. Kis cuki!:)  Sajnos nem tudtunk vele megismerkedni, mert aludt. :( Ahhoz képest, hogy Győr megyeszékhely, meg Audi, meg minden... nem találtunk egy olyan éttermet, ahol a gluténérzékeny gyermek ehetett volna valamit. Találtunk Pesten, olasz éttermet. Tészta, gnocchi, pizza, s így tovább. Hangulatos, kis étterem Budán. Finom ételek. Due Fratelli Pizzéria. Ez volt a reklám helye.

Mire hazaértünk, eleredt a hó. Szép nagy pelyhekben hullott, de reggelre csak a latyak lett belőle.

Szóval, ez is megvolt, pipa. Következő úticél: majd, ha visszajöttünk. :)

Megyek haza a fővárosból, van időm blogot írni. :)

Sürgős segítsègre van szükségem. Aki tudja, jelezze nekem kérem! Nincs éjjelem, se nappalom azóta...

Tegnapi headline: Győzike visszakaphatja a lefoglalt vagyontárgyait. Többek között a lányától lefoglalt 200.000.000 Ft-ot, amit a nagyikájától örökölt. Tessék mondani, ki/mi volt a Győzike vagy a Beja asszony mamája? Vagy a nógrádi cigányok ilyen menők, hogy kétszáz milliót hagynak a kisunokára??????!!!! 20-ra azt mondom, oké, de 200 nem sok kicsit? Szóval tájékoztasson, aki tud valamit, mert a nemalvás árt a szépségemnek. :)

Egyébként pedig valaki csak eljutott a "sztárságig", ahogy erre számítani lehetett. Valahol a cím: A tvs sztár. .., s ott van a fotója az egyik "luxusfeleségnek".

Ha már van időm, dióhéjban leírom a nyaralást, mert vannak, akik szívesen olvasnák. ☺ A nyaralás most szeptemberre húzódott. Tenerifén voltunk. 1x, régen a hites urammal már voltunk ott. Akkorról megmaradt a fekete homok, a delfinek, az isteni Sangria, az isteni "kanári krumpli" fokhagymás csirkével, a banánültetvény, amiben eltévedtünk, s ahol a szüretelő személyzet macsétával a kezében, que pasa (mi van?) kérdéssel a szájában rontott ránk.  Illetve megmaradt egy csodaszép üdülő a  hegy tetején. 1 aranykoronás üdülő, amibe nem könnyű bejutni. Zsolti lecsapott rá, így megmutattuk a gyerekeknek is a szigetet. Repülés Ryanairrel (ez volt a reklám helye), Budapest - Madrid. Volt egy gép, de csak 1 óra volt közte az átszállási idő.  Ezt nem mertem (én ) megkockáztatni, mert ha késés van, bukjuk a másik járatot. A csere 140 euróba került volna fejenként. Vicc! Így vártunk 6 órát Madridban. Elmentünk várost nézni.  Madrid a régi, terrorizmus ide-oda. A tömeg hömpölyög az utcákon. A Ryanair már akkor is vicceskedett. 4 jegyet 4 helyre. Egyet az utolsó sorba, egyet a 3.-ba, 2-t tök máshová.  Semmi baj, átültettem hármunkat, így mi csajok együtt ültünk. Apuci szomorkodott egyedül, hátul. A repülés eseménytelen volt, bár először a sztyuvi nem jól zárta be az ajtót.  Észrevette..., már éppen szólni akartam. :) Átvettük a bérautót, s irány a sziget másik vége. Éjfélkor meg is érkeztünk a balinéz stílusban megépített üdülőkomplexumba. Az apartman szép, mint a képeken.

Baldachinos ágy meg minden. ☺ Egy baj volt, de az rohadt nagy. A szép türkizkék törölközők dög büdösek voltak. Mindennap cserélték, de mindig csak büdöset hoztak. Csak azt nem értem, hogy miért.  Süt a nap, fúj a szél, vagy van szárítógép. Vagy nincs?! :)

Hiába sütött a nap, este már hideg volt.

Az időrendre már nem emlékszem. Bejártuk a szigetet, mint mindig.  Voltunk az  Aranyparton, ami azért érdekes, mert a Szaharából hozatták oda a homokot. Szép, finom , de folyamatosan fúj a szél.  Ez azért problémás, mert gyakorlatilag az ember a száját se nyithatja ki. Milyen lehet egy sivatagi homokvihar? A strandolókra gépfegyveres katonák/rendőrök vigyáznak. Kb. 200 méterenként 2 fő. Azért ez egy kicsit elvett az élvezeti értékéből a pancsizásnak. Megnéztük a fővárost, még egy tüntetésbe is belecsöppentünk. Épp az óceán megmentéséért tüntettek.Jogos, mert volt néhány hely, ahol úszott a mocsok a parttól nem messze.  Voltunk a Teidén, a múltkor nem lehetett felmenni. Rá kellett jönnöm , hogy nem bírom a 3000 méter feletti magasságot, ergo, nem fogom megmászni a Chomolungmát. :) Komolyan rosszul lettem. Nem kaptam levegőt, és még be is pánikoltam. A szép kis családom meg otthagyott( Fannika azért ott maradt velem egy darabig).  :( Lemenni meg nem tudtam a hegyről, mert az ő jegyük ott volt nálam. A Teide környéke tökéletes Holdbéli táj, nem mintha lettem volna a Holdon. :)

Aztán elmentünk a Nagy Sziklához, amik tényleg bazi nagyok, s rendíthetetlenül állnak ki a tengerből, s nyújtózkodnak az ég felé. Ott hajókáztunk is, elmentünk delfinnézőbe. Delfineket most nem láttunk, viszont láttunk bálnákat. Tudtam én, hogy nem bírom a hajókázást. :) Azért egy óceánjáró még tervben van! :) Azt mondják, akik már voltak, hogy ott nem lehet érezni a tengert. No, majd kiderül. Annyit felejtettem el Teneriféről, hogy az egész sziget egy kibaszott (elnézést, de ez a kedvenc szavam) :) hegy.

Aztán nincs az, hogy körbe autózzuk. Ha el akarok jutni A-ból B-be, akkor fel kell menni a hegyre, majd le kell jönni onnan. Kb. 3 kanyarig bírom. Nagyon rosszul voltam mindegyik nap, mert ugye a Dedalon és társai itthon maradtak. Aztán volt még egy gyöngyszem falucska (Masca), az volt a legdurvább. Gyakorlatilag folyamatos kanyargás úgy, hogy a szembe jövő alig fér el. Aztán volt az ezeréves sárkányfa, Benetton bolt 2-3 eurós árakkal. Szél volt. :) Aztán voltak természetes medencék, amit a jóisten/akárki jókedvében teremtett. Megáll bennünk a víz, de folyamatosan cserélődik is, mert a hullámok belecsaptak, gyakorlatilag másodpercenként. Aztán egy teljes nap volt a Sziám Parkban, ami a világ 10 legjobb csúszdaparkja között van. Gyönyörű környezet. Szépséges fák, bokrok, virágok, fókák.

A "medence" olyan, mintha tengerpart lenne. Egy nagy hülyeség: 9-17 óráig van nyitva. Odamentünk 9-re. A jegyeket megvettük előre, így nem kellett sorba állni. De, nagyon kevés volt az idő zárásig. Szeptember volt, hétköznap, mégis annyi ember és gyerek, hogy volt olyan attrakció, ahol 45 percet kellett sorba állni egy lecsúszásért. A belépő igencsak húzós, főleg 4 személy részére. Tök felesleges volt az enyémet kifizetni, gyakorlatilag én napoztam. Féltem a csúszdáktól, de egyre csak rávettek. Nem kellett volna engednem az erőszaknak. 45 perc sorban állás, mindez hegymenettel tarkítva, értsd, lépcsőzni kellett. Beültettek egy 4 személyes gumiba, s következett az ismeretlen. A víz sodrásának köszönhetően a kis "hajócska" egyből megfordult, így én háttal zuhantam a semmibe. Majd fel a falra, ismételt zuhanás és így tovább. A többiek élvezték, én frászt kaptam. :) Ezen kívül még egy dologba neveztem be, ez volt a lassú folyó. Az jó volt, nekem való. :) De ennek a vége is zuhanás/csúszás volt. Összességében nagyon szép, kulturált az egész, csak rövid a nyitva tartás és magyarországi viszonyokhoz képest drága. Kellemes volt a hét, leszámítva a kanyarokat. :) Golfoztunk, sakkoztunk, nagyon sokat röhögcséltünk. Jó a sziget. Nincs autópálya díj, nincs parkolási díj, csak a nagyon-nagyon belvárosban. Olcsó az üzemanyag, a max. hőmérséklet 28 fok, van Lidl, ahol isteni finom, frissen préselt narancslé kapható, viszonylag baráti áron. :) Hazafelé megint 6 óra várakozás a reptéren. Ez nagyon éjszaka volt, úgyhogy most nem mentünk sehova. A családom megpróbálta a lehetetlent, aludni a kényelmetlen székeken, a hidegben, s sorolhatnám még. Én csak ténferegtem, hideg vízzel hajat mostam, kézszárítóval készítettem frizurát, meg ilyenek. Kár, hogy a gép indulásakor már nagyon fáradt voltam, mert elszalasztottam azt a lehetőséget, hogy a friss El Camino-sokkal elbeszélgessek. :)

Budapestre utazom. 50 percig kötöttem, meguntam. Nagyon gyenge a mobilinternet, van ahol csak edge. Emlékszem, 1x régen, a  Telenor főmuftija azzal nagyképűsködött, hogy a határtól folyamatosan neteztek. Na, ez akkor sem volt igaz, most meg egyenesen gáz. 

Belevàgtam valamibe. Régebben kellett volna, de lehetnek még csodák 

  � Ennek kapcsán, a hétvégén oktatáson voltam. 2 napos, ottalvós buli, potom 50 ezerért. 3 ágyas szoba, 1 franciaággyal.  Lènyeg, egy ágyba fektettek egy idegen csajszival. 50 ezerért!  Első nap ebéd.  Szendvics. 50 ezerért!  A vacsi és a reggeli rendben volt. Másnap újra szendvicsebèd. A  rendezvény neve: alapképzès. Célja: szàmomra ismeretlen. � Az első előadó egy sótlan, uncsi pasi. 2 órán keresztül ecsetelte, hogy ki a cég, honnan jött, piaci részesedés stb. Annyira izgalmas volt, hogy kimentem. A mosdóban összetalálkoztam a "tanítónènivel", aki 2. előadóként azzal kezdte, hogy engem leszidott, amiért kimentem. Ő is kint volt. �Ő a termékről beszélt, oké.  Ez kell. Majd következett a "vicces fiú ", aki számomra nem volt vicces, de volt aki nevezett a "poénjain". Annyira megmaradt bennem az előadása, hogy fogalmam sincs, ő miről beszélt.  Az előadások között volt a szpíker, aki játszotta a "jófej" srácot, de ugye kitaláljátok, hogy ő sem volt jó fej. � Aztán vége lett a napnak, s a vacsi után ágyba is bújtunk, ugyanis a szobatársaimnak nem volt kedvük a szabolcsi éjszakába vetniük magukat. A másnap egy csajszival kezdődött, aki a vállalkozásról beszélt.  Ez még oké is lett volna, de kibuktam, amikor ecsetelni kezdte az üzleti öltözèket. Komolyan, ezt valakinek el kell mondani? Rossz hírem van, igen! Azért ez über gàz! Aztán jött végre egy szimpi pasi. Jól nézett ki, jól beszélt, jót beszélt, ő kellett volna.egész napra. Ő az eladás favoritja. 20 éve csinálja! � Utolsónak egy szuper ász csaj következett.  40-es nő, fekete copfos hajjal, fehér keretes Dolly Roll szemüvegben. Saját elmondása szerint qrva sok pénzt keres  (ezt én el is hiszem, mások kételkednek benne), de normális szemüvegre nem telik neki. Vagy én nem értek hozzá!  Vàllalom! �

Ő a karrieről, a sok pénzről beszélt.  Ennek sem volt értelme sok. Azt kellett volna oktatni 2 napon keresztül, hogy mit tegyünk, hogy a 2. mondat után ne tegyék le a telefont. A termék egyébként jó, hasznos. Van, akinek van. Van, akinek lesz. S van, aki hallani sem akar róla. De miért?  Àbel! :) Ja, s még mindig nem tudom, hogy  mi került 50 ezerbe.  � 

Meleg van a vonaton, végre nem a legkondit nyomatják. A szemben ülő : megvacsizott, s belerakta a szemetesbe azt, ami nem fér bele.  Kísérletet sem tett, hogy tapossa laposra! Ez volt a levezetés.  ☺